A média hatalma

A média hatása az egyes emberre és a társadalomra igen sokrétű. Tájékoztat a bennünket körülvevő világról, és segíti az értelmi fejlődésünket azáltal, hogy passzívan tanít: akkor is, ha nem tanulási céllal nézzük a tévét, hallgatjuk a rádiót, olvassuk az újságot vagy böngészünk az interneten. A média, a sajtó ezirányú hatása tagadhatatlan, és kultúránk, civilizációnk mai szintjén nélkülözhetetlen a társadalom fenntartásához. Mondhatni mindennapi igényünkké vált a média segítségével történő tájékozódás, szórakozás.

A média hatalmának negatív vonása pont e jellegből következik: az elektronikus és nyomtatott sajtó passzivitásra is ösztönözhet – különösen a televízió, ugyanis műsorainak befogadása nem követel különösebb szellemi erőfeszítést. Mert a média befogadása sajátos lélektani törvények szerint történik: a kapott információt könnyebben elhisszük, ha nincs más információnk vagy tapasztalatunk. Ezért sokan a médiavéleményt általános véleményként érzékelik, vagy pedig úgy, hogy ami a médiában nem szerepel, az a világban nem létezik. Ez különösen veszélyes akkor, ha egy ország sajtója nem rendelkezik semleges, objektív szegmenssel: ahogyan a magyar médiavilág sem.

A tömegtájékoztatás gyakran túllép a „tájékoztatáson”, és a tömegek, a népek, nemzetek, kontinensek, kultúrkörök véleményét, érzelmeit irányíthatja. Így volt ez az 1848-ban is, amikor a Pesti Hírlapnak nagy szerepe volt a forradalom kitörésében, az első világháborúban, amikor a sajtó magára vállalta az európai nemzetek háborús uszítását, a náci Németország Göbbels vezette propagandagépezetében, de így van ez most is, amikor a 2006-os választásokhoz közeledvén minden egyes politikai érdekcsoport sajtója arra törekszik, hogy a saját politikai csoportosulásának szavazóbázisát növelje.

A tömegtájékoztatás leggyakrabban azt a manipulációs stratégiát követi, hogy nem nyílt közléssel, hanem valamilyen indirektebb, de hatásosabb módon befolyásolja használóit.

Ehhez a leggyakrabban használt eszközök a montázs, és a mézesmadzagot ígérő csúsztatás, amelyeket leginkább a hírműsorokban és a reklámokban figyelhetünk meg. (Montázs: a békés tüntetésről szóló hír beolvasása közben neonácikról szóló képsorokat játszanak be, „mézesmadzag”: egy fiatal, szép nő reklámoz valamilyen terméket.)

Bár a média manipulációja főleg e két eszközre koncentrálódik, a hatásmechanizmusa ennél sokkal összetettebbnek tűnik. A befolyásolás hat ránk

  • tudat alatt (szép nők),
  • a ráció segítségével (pontosnak, hitelesnek tűnő számok, adatok),
  • híres emberek által („ha ő is használja az adott terméket, akkor csakis jó lehet”),
  • csomagolással,
  • félelemkeltéssel („baktériumok a perem alatt”),
  • szándékos hiánykeltéssel („amíg a készlet tart”),
  • beetetéssel (a rossz mellett a jó termék jobbnak tűnik: „hagyományos mosópor”),
  • úgynevezett „vakcsoport”, azaz ötletesnek hangzó, és ezért az embereket elvakító, de igazából semmitmondó jelmondatokkal („a tökéletes választás”, „a természet csodálatos tisztasága”),
  • illetve egyéb módon, például énekkel, könnyen megjegyezhető szlogennel (ha nincs mit mondanod, énekeld el: „ a legjobb ébredés titka a csodálatos … aroma”, vagy: „mert hülye azért nem vagyok”).

E rendkívül jól felszerelt fegyverarzenállal szemben az átlagember gyakorlatilag teljesen védtelen, mert nem tudja, hogy hogyan és honnan akarnak „belenyúlni” az agyába. A mai pedagógusoknak ezért lenne elengedhetetlen feladata, hogy a fiatalokat felkészítsék, felvértezzék az őket egyre rafináltabban támadó média ellenében. Hiszen egy gyermek tíz éves koráig nem képes felfogni, hogy amit lát, az nem azonos a valósággal, csupán a valóság bizonyos nézőpontból történő értelmezésére vállalkozhat.

 

Vissza a  Üzenőfal  Hírfolyam  TT Áru-ház

(Visited 32 times, 1 visits today)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.