Menü Bezárás

AZ ÉRTÉKÍTÉLET REFORMJA

A Szerző előszava az AZ ÉRTÉKÍTÉLET REFORMJA  tanulmányhoz.

Valaha a görög mitológiában az istenek ítélkeztek az emberek felett! A zsidó –keresztény hithagyomány szerint, az első törvény, amit Istentől az Ember kapott: a bőség kertjének korlátlan használata és a tilalmas két fa volt. Ádám szabad akarata szerint dönthetett, hogy betartja a törvényt, és nem nyúl a tilalmashoz, vagy direkte megtagadva, megszegve a tilalmat, beleeszi magát a Bűnbe! De Ősapánk a harmadik megoldást választotta: Rábízta a döntést Évára! Aki meg átadta választása jogát ama régi sárkánykígyónak, Aki Isten ellen vitézkedik mind a mai napig.

Mózes hozta el a későbbi időkben a további rendelkezéseket  a zsidóknak: a  613 Törvényt melyből: 248 előírás és 356 a tiltó parancsolatokat. A parancsolatok mellé rendelte az emberi ítéletet és végrehajtást is ! Lényegében a Mózesi törvények ( Tíz Parancsolat)  szabályzó hatásgyöke megjelenik napjainkban is ! Hamurabbi is igyekezett jobbá tenni az Ember és Ember közötti kapcsolatokat, aztán: Római jog, Magna Charta, – nálunk: Aranybulla – angolszász területeken: precedens stb. Így fejlődött, finomodott és csiszolódik jelenünkben is  az igazság érvényesítése! Mégis: sokak véleménye hogy a jelenlegi ítélkezési az egész világon a mindenkori lokális hatalmat, és/vagy a háttérerő érdekeit, a titokzatos magánhatalmat  szolgálja sokkalta inkább, mint a törvényalkotó  által   megfogalmazott célját: az Igazság gyakorlati érvényre juttatását  az Emberiség életében.

Úgy vélem, hogy az alant írt tanulmány: (jelenlegi formájában még csak egy ötlet), előbb-utóbb gyakorlattá fog válni az egész világon. A jelen  korszak igen ismerős, sötét  fenyegetettséggel terhes. Most, hogy ezeket a sorokat írom, (2017 12 16)   a világpolitikában súlyos, a jövőnket igen nagymértékben veszélyeztető folyamatok zajlanak. Amerika, Észak-Korea fenyegetőzik háborúval, atomcsapással: Amerika a napokban ismerte el Jeruzsálemet Izrael kizárólagos fővárosának. Ugyanakkor meg Kelet-Jeruzsálemet Palesztina fővárosának ismerik el az arabok!  Európában egyre nagyobb katonai kontingenssel képviselteti magát a NÁTO. Oroszország úgy érzi, hogy az európai országokban felhalmozódó haditechnika körul öleli, fenyegeti rendszerét. Az orosz állami tv, az első számú vezető, már felszólította egy ízben lakosságot, hogy készüljenek a háborúra, az atomháborúra.  Putyin orosz elnök célpontnak tekinti azokat az  európai országokat melyek olyan fegyvereket halmoznak fel mely, Oroszországot fenyegetik. Az USA már többszörösen túljegyezte az

                                                                         -4-

olaj fedezetű Dollárját. Fizetőképessége, a világban elfogadott hitelképessége, egyre kevésbé stabil. A Dollár egyeduralmát megtörte már az ázsiai Arany Remnimbi

Amerika a világ lenagyobb hitelezőjéből a legnagyobb adósa lett!

Ugye milyen ismerős helyzet? Mindkét világháború így kezdődött: Nagyhatalmak gazdasági válságban ! Mennél nagyobb, annál nagyobb válságban! Mennél nagyobb válságban annál nagyobb mértékű kirablása a védekezésre képteleneknek. ( -lakáshitel válság Amerikában, devizakárosultak Magyarországon, Arab Tavasz, stb. ) Aztán kiesebb területi csetepaték, gigászi fegyveres felvonulások, fenyegetődzések, a saját lakosság felhergelése az ellenérdekű fél lakossága ellen, politikai kiszorítósdi fokozása és hát a szikra:  A caus belli !-indok a háború kirobbantására.

Miért jó a háború egyes keveseknek? Miért jó ha nyomorog és  pusztul a nép? Szokás volt azzal magyarázni a háborúkat, hogy a terület és vagy a gazdaság eltartó erejéhez képest túl nőtt a populáció! DE! Közgazdászok pontosan látják, hogy a haszonszerző kapacitás  egyenesan aránylik a „keresleti piachoz” ! Mennél nagyobb a hiány, annál nagyobb a profit ! Mennél nagyobb a háborús pusztítás, annál nagyobb a hiány! Jelenlegi helyzetünket –leszámítva a migránsválságot – leginkább a piacok túlkínálati „ bedugulása” veszélyezteti !

Hogy hova vezethet a jelenlegi, már a múltból megismeret, igen hasonlatos történések sorozata? Nem lehet megmondani! De számomra az utolsó időket idézi, ahol „nemzet támad majd nemezt ellen”. Oly konfliktusok melyben megolvadnak a világunk tartó pillérei ! Igaz, minden világháború után jött egy jobb, igazságosabb világ! !   Paradigmaváltás, ha úgy jobban érthető! Az is igaz, hogy minden háború után következő háború nagyságrendekkel több halált követelt magának. És minden egyes háborút megelőzött egy igazságtalan, embertelen döntéssorozat, más, polgári szóval. helytelen, igazságtalan megítélése a helyzetnek, kegyetlen,  sátáni  ítélet sorozat! A paradigmaváltás már pedig feltartóztathatatlanul jönni látszik!  Lehet, szelíd formában jő, lehet véres módon is! Ma már egy világégéssel akár az Emberiség végnapja  is eljöhet!

Elérkezett hát az idő, hogy  megváltozzon az eddigi  gyakorlat. Hogy az Ádámnak adott döntési joggal megfelelően éljenek az unokák !

És ne a kígyó döntse el megint, hogy mi jó nekünk!  Az Ember fejlődése már megkívánja, hogy saját érdekében félre állítsa útjából a hamisságot, a részrehajlást, az egyenlőtlen bánásmód minden formáját! Ha technika fejlődésével nem tart lépést az Emberiség és haszonérdekű ítéletsorozatával nem hagy fel, hát könnyen lehet, hogy visszatérünk a kezdetekhez: A görög mitológiából ismert Istenek ítéletéhez! Keresztény hitünk szerinti: Isten Ítéletéhez, az Utolsó Ítélethez!

Ez a tanulmány három alapvető matematikai logikára épített formulát alkalmazva igyekszik célját, az Igazságos Ítéletet elérni !

A statisztikai középarányt, a játékelméletet és az Élő-féle pontszámítási rendszert alkalmazva remél jobb ,megoldást.

Másik nagyon fontos ismérve az, hogy Justicia lecsúszott szemkötőjét igyekszik visszatenni a megfelelő helyére! Méghozzá az által, hogy az ítéletet hozó személyek a periratokból nem ismerhetik meg a jogászok, szakértők, személyes adatait, a felek, büntető ügyben a terheltek és károsultak olyan adatait melyek az ügy eldöntéséhez nem is szükségesek, csakis a tényeket!

Továbbá Justicia szemkötője mellé, hogy ne szédíthessék meg semmi Szirén hangok az igaság mérlegelőjét, használni rendeli Odüsszeusz viasz füldugóit is. Az által, hogy az egész rendszer zártan fog működni, számítógépes program vezérli, küldi, hozza az adatokat, idegen nem férhet hozzá. Csak az ítélkező bírák láthatják, de nem adhatják ki! A folyamatban lévő ügyek közül pedig igen nehéz

                                                 

                                                                               -5-

lenne beazonosítani az idegen érdek szerinti ügyet, mivel a több százezer ügy között nem lehet tudni mely bírókhoz került az adott ügy! A bíró, aki az eljárást vezeti, nem hozhat ugyanabban az ügyben ítéletet. Így a bíró nem tud az ügy kimenetelét érintő módon ráhatni az eljáró jogászokra, perben szereplő egyéb személyekre. Valamint a bizonyító eljárást lefolytató bíró fogja anonimmá tenni a periratot mielőtt azt ítéletre tovább küldené.  A szakértőket és a bírákat véletlenszerűen számítógép rendeli hozzá az ügyekhez: meg fog szűnni az  idegen érdekbefolyás jelentős része és ezzel egyenes arányban fog növekedni és teret nyerni a törvényalkotói szándék befolyása az ítéletekben.

Talán kissé groteszknek tűnhet, hogy a bírákat éppen az egykoron bűnözők ellen alkalmazott játékelméleti rendszer, a „fogoly dilemmája” fogja

a helyes döntésre ráigazítani. De aki ismeri a meztelen igaság történetét, az tudja, hogy a hamisság ellopta az igaság ruháit és abban jár az óta is! Az igazság pedig nem vette fel a hamisság által ott hagyott ruhákat, inkább meztelenül jár az óta is ! Ha tehát az igazság köntösébe bújva akar törvényt ülni a hamisság, akkor ne csodálkozzék el azon, hogy ha a „fogoly dilemmája” elé állíttattik  ő, maga is.

Nagyon beszédes jelképpé lett a magyar Ig. minisztériumban ülő Justicia szobra is. A mérlegének egyik serpenyője akad a lábában és  combjától nem tud  már szabadon mozogni és az igazság mutatója megakad!  A Magyar Justicia még allegorikus alakjában is hamisan mér!

Kérem mindannyijukat, hogy segítsék érvényre juttatni a fenn írt elképzelést! Legyünk igazságosak és szabadak! Az  Igazság Szabaddá tesz!

Üdvözlettel: Figler Csaba

 

AZ ÉRTÉKÍTÉLET REFORMJA

2009 Szeptember-/ 2017.11 .28

Előzménye: „ Javaslat a szubjektív értékítélet megreformálására „

 

13Ekkor így szólt Jézushoz  valaki a sokaságból: „Mester, mondd

 meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” 14De ő

így válaszolt: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?” 

„12 Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen,

 a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.

Efezus 6:12Hungarian New Translation “

 

JAVASLAT A SZUBJEKTÍV ÉRTÉKÍTÉLET MEGREFORMÁLÁSÁRA

Egy újfajta értékmérő rendszer

                              

                                                                            -6-

Tervezet

Készítette: Figler Csaba
II.változat, A B, C, D, E  módosítás-színes betoldások : Dr. Bene Gábor

                                                               BEVEZETŐ

     (Bibó István: A hatalom demoralizál, tehát ellenőrzésre szorul!)

Egy társadalom fejlettségi szintje jól mérhető a demokratikus alapjaira épített értékítéletében, többek között a Szabadságjogok lehetőségeiben, alkalmazásukban, jogalkotásában, törvényeinek végrehajtásában és minden egyéb olyan gyakorlat szerinti döntésében, mellyel működteti rendszerét!
Közvélekedés már, hogy  a fejlett társadalmakban általában nem az alkotmánnyal van a baj, mert az már nyilván elérte azt a színvonalat, ahol megfogalmazódnak a társadalom számára kívánatos értékek, hanem sokkal inkább az alkotmányosságra épülő jogszabályokkal és még inkább azok működésével, működtetésével!    (csillag: 1)

Mert az emberek döntéseinek láncszerűen egymásba kapcsolódó, egymásra épülő sorozata az, amely működteti a társadalmakat! ( csillag : 2)

Márpedig ezek a döntések két félék: Szubjektívek és objektívek: És a végső döntésben, amikor a dialektikus ellentett erők között nem dőlhet el sem az erőviszonyok, sem más okból nem dönt a vezető dominancia, akkor az ember az ő meghatározhatatlan benyomásrendszeréhez, a benne lakó „szubjektumhoz” fordul segítségül és dönt jellemzően emberi módon! Általában hibásan, vagy hibákkal terhelten!
Elvárható célkitűzés, hogy a társadalmak fejlődésével egyenes arányban, az azokat szabályzó döntésmechanizmusok is fejlődőképesek legyenek, fejlődjenek! (csillag 3)  A baj azonban ott van, hogy a legvégső és mindent felülíró felettes döntéseknél, az anyagi világunkra olyannyira jellemző racionalista objektivitásból, a döntéshozó személy által a döntés a tulajdonképpeni nem létezőbe, a szubjektívbe megy át! ( Például a pedagógusokat minősítő rendszerében is a végső dőltést a szubjektum hozza meg-tájékoztató anyag : emberi erőforrások minisztériuma :   (  csillag 4)  És ez pedig mindenféle bajnak a későbbi forrása lesz!

Többek között így az emberi hibák összessége jelentkezni fog előbb-utóbb a döntésekben, amik aztán hibássá teszik, „lesántítják” a demokráciák tökéletesség csillaga felé vágtázni kívánó versenyparipáit!

Az  általam javasolt értékalkotási rendszer törekszik a szubjektív értékítéleteket egy magasabb fokra emelni az által, hogy az alaktalan spirituális világából az objektív felé igyekszik terelni!

A következőkben nem egy, a részleteiben kidolgozott, minden aspektusra kidolgozott leírást nyújtok, hanem megjelölöm azt az utat, amelynek mentén haladva, az egyes működési ágakat nézve ki lehet majd dolgozni az értékítélet mérhetőségét!

Időnként Példa gyanánt két, a gyakorlatban működő minősítő rendszert fogok idézni: A bírósági gyakorlatot és a későbbiekben pedig a borminősítő versenyeket!

De ez a rendszer  az idő előrehaladtával, egyre inkább az egyes szegmensekre specializáltan el fogja érni azt a lehetőséget, hogy az Emberiség felhagyjon  az eddigi  mitologikus, ködbe vesző, szinte már

                                                            

                                                                          –7-

mágusi, sámáni döntéshozatallal, amit jelenleg képvisel, és még misztifikál is, hogy a különböző érdekek,  magukat helyzetbe hozhassák, helyzetüket megőrizhessék!

                                       SZUBJEKTÍV-OBJEKTÍV

Mindenekelőtt tisztázni kell a szubjektív és objektív fogalmak közötti különbségeket!

Az értelmező kéziszótár szerint:
Szubjektív: latinból származtatott
I, filozófiai, irodalmi és alanyi értelemben jelenti: nem a külvilágból, hanem az egyénből (szubjektumból) annak tudatából, érzésvilágából kiinduló, azt tükröző, rá jellemző,
II, egyéni, személyes, magán,
III, egyoldalú, elfogult, nem tárgyilagos!

Feltételezem, hogy nem lehet véletlen az sem hogy a latinban található „subjectio„ szógyök a következőket jelenti: álnokság, csalás, gazság, hamis okirat, hamisítás, hamisítvány, hamisság, hazudozás, hazugság, kétszínűség, koholmány, valótlan, valótlanság!

Nap, mint nap találkozunk vele ott ahol az ember, emberek csoportja valamilyen minősítést, döntést, ítéletet hoznak!

Ezzel találkozunk, mikor a művészeti tárlatokon a zsűri minősíti az alkotásokat, a pályázatok odaítélésénél, gyermekeink felelésére kapott osztályzatban, a különböző versenyek helyezettjeinek megállapításánál és még a bírósági ítéletek meghozatalakor is! És mennyire érezzük is néha a szubjektív ítéletek, döntések meghatározásainak igazságát!
Mert mit is mond a meghatározás: „III, egyoldalú, elfogult, nem tárgyilagos”!

Ugyanakkor az objektív mindezek ellenkezője:

Objektív:-az objekt
, objektumból származóan: latin:
I, tárgy, a külső anyagi világ része, az emberi megismerés és tevékenység tárgya.
II: egyes dolog, épület, műtárgy stb!

Továbbá:
Objektívan, objektíve latin eredetből:
I, valóságban, tárgyilag,.
II, pártatlanul, igazságosan, elfogulatlanul!

És mennyire jó is lenne, ha ezután így, „objektíve „működhetnének azok az „emberi” értékmérők!)

Ennek a rövid dolgozatnak éppen az a célja, hogy ez után az alant következő javaslat alkalmazásával kialakulhasson egy ilyen irányú közmegegyezés, hogy az emberi szubjektum, amely annyi keserűséget okozott már az „egyoldalú, nem tárgyilagos ítéletével,”, elmozduljon egy jobb, igazságosabb rendszerrel való lecserélése érdekében. Egy objektív rendszerre való kicserélésére!

                              

                                                                     -8-

Azt gondolják, hogy ez lehetetlen? Tévednek!

Itt engedjék meg, hogy némileg kiegészítsem az értelmező kéziszótárt a saját meghatározásommal!

Objektum az, ami mérhető! És szemben a szubjektummal, mely általában annyi eredményt ad, ahány személy vele értékmérést végez, az objektum, függetlenül a személytől mindig azonos eredményt ad, ha a tárgyak, amivel mérjük és a körülmények is azonosak!

Az objektumnak, tehát így a tárgynak kiterjedése, tömege, hőmérséklete, halmazállapota stb. van, ami a rendszeresített eszközökkel mérhetőek!

De ha objektumról beszélünk, nem kell feltétlenül az anyagi megtestesülésre gondolnunk, csak a meghatározást kell figyelembe vennünk, hogy mérhető-e a dolog?

És akkor azonnal látni fogjuk, hogy a nem anyagi dolgok is lehetnek objektumok! Úgymint a PÍ, vagy az idő, vagy sebesség és a számosság is! Nem kell nekünk ahhoz Amerikába átutaznunk, hogy belássuk, hogy ott is  2×2=4-gyel, mert ezt könnyen megtehetjük a számtani tagok és műveleteikkel való mérhetőségük által, akárhol legyenek is ezek a számbeli-műveletbeli objektumok és bárhol legyünk közben mi, akik a mérést végzik !

 Ezeknek a spirituális térben létező (vagyis: nem anyagai tárgyaknak) objektumoknak a jellemzőjét az adja, hogy mérhetőek, hogy az egymáshoz történő viszonyulásuk meghatározza a mibenlétüket! És nemcsak hogy ők maguk mérhetőek lesznek ez által, hanem saját maguk is mintegy mérőeszközként, mérik a többieket!

Itt van példának okáért az idő, az út és a sebesség! Bármelyiket letakarom, a hármas halmaz másik két tagjából pontosan kiszámolhatom a letakart jellemzőjét, ami ebben az esetben az ő reá vonatkozó mértékegységnyi számosságban fog megmutatkozni!

Tehát mi is történt itt? Két, a világunk anyagi objektumai között nem található fikcióból (időből és sebességből) kiszámoltuk az utat! Vagyis két nem létező anyagival, kiszámoltunk egy anyagi jellemzőt! A szubjektum abban az értelemben, hogy az egyéni, elfogult állapotából átkerült a tárgyi, a mérhetőek birodalmába!

A lelki szubjektumunkban létező, (bár filozófiai értelemben attól függetlenül is létező) fogalomból spirituális valamiből létrehoztunk egy tárgyi valamit! Egy mérhető dolgot! Egy objektumot!

Valami hasonlóra teszek most kísérletet, amikor az emberi szubjektív értékítéleti rendszerekből az objektumot igyekszem létrehozni!

                    TIPUSHIBÁK A SZUBJEKTÍV ÉRTÉKÍTÉLETBEN!

„Jel. 4,4
És a királyiszék körül huszonnégy
királyiszék vala; és a királyiszékekben
látám ülni a huszonnégy Vénet fehér
ruhákba öltözve: és a fejökön
arany koronák valának…”

A törvénykezés az USA-ban jutott el a legmagasabb szintre! Az Egyesült Államoknak nincsen Alkotmánybírósága, hanem az úgynevezett Legfelsőbb Bíróság gyakorolja az alkotmányos jogok

                              

                                                                     -9-

feletti kontrollt. És éppen huszonnégyen vannak!

Döntéseikből sokszor látható, az igyekezet! Máskor meg az „elvilágiasodott” értékrend!
Csak példának mondanám, hogy volt egy eset, amikor egy papról egy újságban azt állították, hogy az anyjával él perverz párkapcsolatot és mivel nem élt, ez a pap beperelte a rágalmazót!
Az amerikai „huszonnégy vén” meg megállapította, hogy ez maga a véleményszabadság, mert az újságolvasók nem vették komolyan a papról leírtakat, mert eleve nem is feltételezték róla, hogy ez lehetséges! Ezt a huszonnégy megállapította úgy, hogy  az olvasói reakciókat nem vizsgálta, a szóban forgó újság pedig nem vicclap volt!
Szóval csak ennyit arról az ítélkezési formáról, amelyről köztudott, hogy a legmesszebb ment el a lehetséges igazságszolgáltatás betöltésében!

De a büntetőügyben, vita nem férhet hozzá, hogy egyrészt a precedens-jog, másrészt a „tizenkét dühös ember” az eddigi legjobb megoldás! ( csillag 5)
Ugyanakkor!

Azt állítom, hogy jelenleg a Magyarországi Bírósági eljárások, a tárgyalások menete és az ítéletek az ő szubjektív értékmérésük okából, részben igazságtalanok, másrészt meg a bírákat
erősen abba az irányba késztetik, hogy a tárgyalás folyamán felmérjék a felek erőviszonyait és az erősebb fél irányából a gyengébbek ellenébe hassanak! És sajnos ugyan ez a helytelen magatartás jellemez sok köztes szervezetet is. Afféle só-hivatalnoki békítői tanácsok, államilag alkalmazott emberjogvédő hivatalok, alapvető jogok biztosai, egyenlő bánásmód felügyeletek, szabad sajtót, szólásszabadságot védő szervezetek stb., mind, mind olyasmi fegyverhordozói Sancho Panzák csupán.

Mik erre a bizonyítékok? Nagyon egyszerű! A józanész és logika, valamint a tapasztalati tudás: És még csak nem is kell hozzá túl mély ismerte az eddigi bírói jogalkalmazásnak!

Az utóbbi időben nemzetközi bírálat is érte Magyarországot az elhúzódó perek miatt!
A bírók tehát egy körkörösen összezárt- a Köztársasági Elnök   (csillag 6)  elszólásában „belterjes”- társaságában megfogalmazódott a célkitűzés, hogy tessék ráhajtani az ítélethozatalra! És
ezt a jelszót mindenki jól érti!

De miként lehet itten, nálunk ráhajtani? Ha egyéb akadályok, mint a túlterhelt bírák, a szakértői háttér gyengeségei, a nehézkes ügyintézés és a „bátortalanságos” ideiglenes intézkedések hiánya, vagyis a másik jelszó, hogy csak semmi elkapkodottság, meg felesleges döntés, mert mennél kevesebb az intézkedés, nyilvánvaló, hogy annál kevesebb a hibalehetőség, szóval a körülmények ellenére egy módon lehet csökkenteni a keresettől az ítéletig eltelt időt, ha magát a bizonyítási eljárásokat csökkentik!

Tudni kell, hogy ez a magyar ítélkezés egy nagyon bonyolult társasjáték! Melynek az a címe, hogy találd ki mi neked a jó!

A polgári perben legkevesebb három, de a felek képviselőivel legkevesebb  öt  szereplője van ennek a játéknak. Néha több, ha peres felek többen vannak kettőnél! A Bíró, a fel és alperes, a fel és alperesek képviselői

                                                 „Ameddig egy férőhely van a pokolban,                                                                                                               addig ügyvéd nem kerülhet a mennyországa”                                                                                                    –amerikai közmondás-

                                                                    -10-

Az ügyvéd úgy tud előre haladni, ha pereket nyer! Akkor lesz nagy összegű, 10-20%-os, kiemelt célpremizált díjazású perekben képviselő és akkor tudja is meg nyerni ezeket a pereket, amik úgynevezett nagy érdeklődésre számítható „kirakatperek”, ha számára a bíró megítéli azt!

Az az ügyvéd, aki ellen „összefognak” a bírók, soha sem lesz „sztárügyvéd”! Ezt minden egyes joghallgató tudja már másodéves korában!

Ezért az ügyvéd keresi a bírói „jóindulatot”! De azt is tudja, hogy a másik ügyvéd, a másik fél képviselőjének ugyanezen érdekei vannak! És mindketten tudják, hogy a bírót egyetlen dolog szorítja, az ítélet meghozatalának elhúzódó réme!

Ezért az ügyvédek elsődleges célja, hogy a bírót segítsék ebben a törekvésében! Hogy még véletlenül se tudja őket hibáztatni a bíró, hogy miattuk, ügybuzgó bizonyítási indítványaik miatt lépi túl a képzeletbeli határidőt! És akkor megorrolhatna ez a bíró és akkor hogyan lenne sztárügyvéd az ügyvéd, ha a bíró ezután már nem kedvezményezné őt?

A bírónak van még egy szorítottsága, ami ugyan törvény szerint nem befolyásolja őt, de könnyű azt megértenünk, hogy egyetlen bíró sem szereti, és nem tesz jót az ő személyes előmenetelének, ha túlságosan sűrűn igazítják helyre az ő döntését a fellebbviteli tanácsok!
-6-

Egy bíró sem szeret hülyének látszani!

Mármost az is nyilvánvaló, hogy ha nem kerül fellebbvitelre az ügy, akkor nincs is arra mód, hogy a következő fokozat rámutasson a bírói hibákra. Mert még azt is tudják az ügyvédek, hogy szinte lehetetlen hibák nélkül ítélkezni! Az ember már csak olyan, hogy hibázik időnként! De ha ezt túl gyakran mutatja ki az ügyvéd, meg úgy mutatja ki, hogy attól a bíró időnként ”érzületet” kap, már megint csak veszélyben a sztárság! El tudom képzelni, hogy nem érdeke az ügyvédnek, hogy a nap, mint nap, az ő ügyfeleinek ügyében ítélkező bírót, annak hibáit szüntelen kimutassa! Nem érdeke az ügyvédnek, hogy az ő zsenialítása, vagy ügyfelének képviselete miatt a bírót hülyének láttassa a felettes fokokon elnöklők előtt és ezért a bírót magára „izgassa!” Vagy folyamatos bizonyítási indítványaival bombázza a bírót, és ezzel bírja hezitálásra a bírót,  hogy elrendelje –e az újabb és újabb bizonyítási eljárásokat és ezzel tolja ki egyre távolabb az ítéletet, vagy zárja ki a bizonyítási indítványt és ezzel meg azt kockáztassa, hogy az ügyet visszadobaj a felsőbb fok, mert a felsőbb fok hiányolja az ügyvéd által indítványozott bizonyítási eljárást?

Azon kívül még az ügyvédek azt a körülményt is jól ismerik, hogy a bíró előtt nyílt titok a peres feleknek az  anyagi erőviszonyai! Hatalmi, „ visszaható befolyásrendszereik.
Márpedig ahhoz sem kell különös képzelőerő, hogy a nagyobb anyagi eszközökkel rendelkező félnek nagyobbak a lehetőségei, hogy a fellebbvitelben az eljárási bírói hibákat megtalálja, és azokra hivatkozzon is! A gyengébbik félnek esetleg nincs több pénze, vagy szerényebb képességű ügyvédet tud csak fogadni, akiről feltételezhető is, hogy kevésbé gyakorlott és kevesebb hibát, kevesebb lehetőséget talál a fellebbezésre!

Mert a bírónak az esetlegesen többszörösen  felűről jövő visszajelzés eléggé kellemetlen lehet, amikor nálánál magasabb beosztású személyek, vagyis magasabb szaktekintélyek megállapítják róla, hogy ítéletében tévedett! Ezért a bírót szinte ellenállhatatlan kísértés tereli abba az irányba, hogy az erősebb anyagi, nagyobb visszavágó hatalommal bíró  fél javára hajoljon el az ő szubjektív döntéshozatalában!

                                                                      -11-

De, ha maga a bíró még nem is törődvén az ő előmenetelével, meg a róla készült statisztikákkal igyekszik az igazságot érvényesíteni, maguk az ügyvédek még feltételezhetik róla ezt az előbb tárgyalt érdekfüggőséget és ennek megfelelően, hogy az ő kedvébe járjanak, mintegy „hallgatólagosan összefognak” az erősebb pozícióban lévő érdekei mellett!

Arról a lehetőségről már nem is akarnák szólni, hogy maguk az ügyvédek a saját jól felfogott (jól fizetős) érdekeik okán is összefoghatnak az erősebb ügyfél mellett!

 És akkor megy a játék! Az ügyvédek szüntelen fürkészik a bírót! A legdörzsöltebbek, a legkisebb jelekből is olvasnak és tudják a menetet!

És akkor a bírói, a fel és alperesei  érdekek-erő,  a bizonyítási eljárás  mélységében, elhúzódásának javára, vagy  ellenében, és az erősebb képviselet irányából a gyengébb irányába , meghatározza az összes többi érdeket! Mert a gyengébb fél képviselője is átlátja, hogy most neki illik, engedi! Mert akkor így zárulhat simán az ügy! És akkor a saját ügyfelének kivételével mindenki elégedett lehet! De hát majd a következő alkalommal, majd ha ő lesz a nagyvállalat képviseletében, akkor joggal várhatja el ugyanezt a szereposztást!

Szegény kisember… Az, meg azt hiszi, hogy „törvény előtti egyenlőség!” Mikor még a saját ügyvédje is ellene dolgozik!

Amely ügyvéd igyekszik is elérni a belenyugvást, hogy „  hát nem nagyon érdemes itt már fellebbezni… Ebben az ügyeben, sajna a legtöbbet amit csak lehetett elértük ! Esetleg már az ügy elvállalásakor  azonnal felméri az ügyvéd az erőviszonyokat és gondolatban végig szánkázva, már ekkor készül  az ítélet utáni állapotra. És már akkor kezdi puhítani saját ügyfelét, főképpen, ha az a gyengébbik fél, hogy  „ ez az ügy elég necces lesz „ Majd meglátjuk, ki lesz a bíró” .  „ Ahogy látom itt túl sokat azonban nem szabad elvárnunk”….

És akkor máris látjuk, hogy milyen irányokba is mozgatja a szubjektív értékítélet a jogalkalmazókat peres ügyekben!

                                                     EGY PRAKTIKUS MEGOLDÁS

Azt biztosan nem kell mondanunk, hogy a bírót nem lehet az ő ítéletéért felelősségre vonni!  ( csillag : 7 ) Mert a bírónak mérlegelési jogköre van! Ami annyit tesz, hogy az ő döntéshozatali szabadságában, úgy ítél, mondván a lelkiismeretére hagyatkozva, amint akar! Legyen az ítélete, bármilyen triviális, bárgyú, vagy tisztán láthatóan koncepcionális is!

Egyszerű szövegkörnyezetben ez így hangzik: ha a köznép bűnös cselekedetet, károkozó cselekedetet, sérelemokozó cselekedetet követ el, az bűnetetendő cselekedet! Ha a bíró ítéletével bűncselekményt követ el, mondjuk hazaárulást, akkor azt „bírói tévedésnek” hívják! Tehát a bírót semmi, SEMMI nem ösztönzi arra, hogy ítéletében a jogalkotói szándékot kövesse! ( csillag 8)


Mindenekelőtt az az elsődleges javaslatom, hogy az a bíró, aki a tárgyalást vezeti, ne hozhasson ítéletet ugyanabban az ügyben!

Az a bírói tanács ítélkezzen, ami a bizonyítékokat, a peres iratokat kézhez veszi és az abban szereplő, a peres felek adatainak anonim kezelésével (törlésével), a rájuk jellemző felismerhetőségeik jegyeitől teljesen mentesen, lezárt tárgyalási jegyzőkönyvek alapján mérlegelve hozzon ítéletet!

                                                                  -12-

A bírói tanácsokhoz ítéletre felterjesztett ügyeket pedig véletlenszerűen sorsolja majd ki egy számítógépes szerver .
Talán annyi megkötéssel elősegítve a sorsolást, hogy ugyanazon megyében tárgyalt ügyben ugyanazon bírói tanács ne hozhasson ítéletet!

Ma, az internet korában már nem jelenthet problémát, hogy az adatokat, az írásos bizonyítékokat oda-vissza megküldhessék alkalmazásra!

Ezzel a megoldással elkerülhetővé válik, a bírói –ügyvédi-peres féli játszadozás! Az ügyvédeknek már nem kell többé félnie, hogy magára haragítja a bírót, mert annak már semmi jelentősége nincs a jövőre nézve, hogy a tárgyalást vezető bíró milyen érzelemmel
viseltetik, akárki iránt is!

Ugyanis a periratban érzelmi állapotára vonatkozóan eddig sem tehetett a bíró észrevételt! Bár a bíró tehet észrevételt ezután is, de arra a képviselő is tehet ezután bátran észrevételt, mert nem az a bíró fog ítélkezni, aki vele napi kapcsolatban is van! És nem kell neki az esetleges bíró „megilletődöttségtől” tartania, mert a következő alkalommal sem tud neki „betartani a kincsem”!

Hanem az a bíró, aki vezeti az illetőségébe tartozó tárgyalást, más megyékből jövő ügyekben, olyanokban ítélkezhet, ahol feltételezhetően nem ismerheti sem a peres feleket, sem azok védőinek kilétét, hanem csak magát a periratot!

Most persze biztosan lesznek, akik arra hivatkoznak, hogy nem lehet csak periratból ítélkezni, hiszen kell az összképi benyomás is! Hogy a bíró lássa, és észre is vegye az esetleges körülményeket!

De ez nem valós ellenérv! Mert mint mondottam, maga a bíró is tehet, még akár személyre vonatkozóan is észrevételeket, de ugyanakkor a képviselő fél is tehet ellenértékű utalást vagy észrevételt, vagy kérheti is az ellentmondás tisztázásának érdekében a szakértői véleményt!

Az egész eddigi gyakorlat menete meg fog változni ez után a bíráskodási gyakorlatnak és felbomlanak a háttérszövetségek és elvárható, hogy javulni fog a jogalkalmazás színvonala, meg fog szűnni a gyengébb fél ellen irányuló érdekszövetség is!

De mindezek csak kívánalmak maradnak, ha be nem vezetik egyúttal paralel, az általam javasolt másik ösztönzőt és megújult értékmérőt is!

                                               AZ ÉLŐ ÁRPÁD FÉLE ALAPÖTLET

Javaslom, hogy a bíráknak legyen egy értékmérő számuk! Egy számsor mely mutatja a pillanatnyi  helyzetük a hierarchiában. Méri az ő mérlegelési képességeiket! Egymáshoz viszonyított, számokban kifejezett értékszámát az ítélkezésben A magasabb értékszámú bírának, nagyobb súllyal essen latba az ő döntése! Ugyanakkor döntése kerüljön összevetésre egy átlagolt értékméréssel is, mely az ügyben szerepelt többi döntéshozóval együttesen alakult ki!

És ebben az együttes értékmérésben elért eredménye javítsa, vagy az elért helyezése alapján, vagy lefelé módosítsa az ő további értékszámát!

És mindez hogyan érhető el?

                                                            

                                                                        -13-

                               „ MEGVILÁGOSODÁSHOZ A KÖZÉPÚT VEZET”                                                                                                                                                                                                                                         Gautama Sziddhártha Buddha

Egy magyar származású Amerikában élő fizikai professzor zseni, Élő Árpád állított fel egy mérőrendszert 1939-ben, amivel a sakkozók egymáshoz viszonyított játék erejét mérték! Rendszerét 1960-ban vezették be és az óta sok más versenyzésben is alkalmazzák! Az a lényege nagy vonalakban, hogy Élő minden egyes embernek ad egy alap értékpontszámot! Ez legyen a megértés kedvéért 1400 Élő-fél pont!

Amikor két játékos találkozik és megküzd pontszerző helyért akkor a melyik játékos nyer, annak hozzáadnak az alappontjához, amelyik meg veszít, annak levonnak a pontszámából!

Na, most ha az egyik játékosnak magasabb az értékpontszáma, mert versenyei alkalmával azt megnövelte és megveri őt, egy alacsonyabb értékpontszámú versenyző akkor tőle többet vonnak le, mintha fordítva történik! Mintha ő veri meg a szerényebb képességű versenyzőt, az alacsonyabb értékpontszámút!

Ez az Élő-féle értékszám mérés mindig nyomon követhető, pontos és megbízható! Igazságos! Mert mindig egy matematikai kalkulációval kapható meg az eredmény!

Ezt az értékmérő eszközt vettem alapul és reá építvén, azzal a szinkronizálással éltem,  hogy mivel a magasabb értékszámot birtokló sakkozó jobb játékos, ugyanilyen alapon a magasabb értékponttal rendelkező bíró, jobban tudja alkalmazni a törvényt!

És mint a magasabb értékrendű sakkjátékostól joggal várjuk el, hogy tudásának megfelelően a javasolt lépésekből az ő javaslata a jobb lépés, ugyanígy elvárjuk a magasabb értékszámú bírótól is, hogy ítéletébe való állásfoglalása magasabb rendű, más szavakkal élve, nagyobb „fajsúlyú” mint az alacsonyabb értékszámú! ( Értékpontjai szerint a magasabb tudású, és tudását  helyesen alkalmazó bíró, anyagi megbecsülésének  is magasabbnak kell lennie ! )

De ezért azt a gyakorlatot is meg kell változtatnunk az ítélkezésben, hogy ennek, vagy annak a félnek igaza van és kész!

Esetleg ennek igaza van ebben, amannak meg amabban és kész! Punktum!

Mert ez nagyon tág, elnagyolt igazságtétel! A mérhetőség két bírói ítélkezés között megkívánja, hogy a peres felek közötti mérlegelés eredményeképpen egy százalékos megosztottsági arányban fejezze ki a bíró, az ő állásfoglalását!

„A” bíró állásfoglalása: alperes ellenkeresete megalapozott 60%-ban felperes keresete megalapozott 40%-ban
„B” bíró állásfoglalása: alperes ellenkeresete: 55%-ban alapozott,
felperes keresete megalapozott: 45%-ban

„C”bíró állásfoglalása: felperes keresete megalapozott 51%-ban
alperes keresete megalapozott 49%-ban

Az Élő-féle rendszernek van egy nagy előnye! Mert alapjaiban objektív a rendszere! Az tudniillik, hogy abból indul ki, hogy az erősebb játékos, legyőzi a gyengébbet! Vagyis a matematikában ismert

                              

                                                                              -14-

nagyobb-kisebb relációból, amit a tapasztalás is bizonyít!
Ezt könnyű is belátni, és maga a gyakorlat is igazolja! Tehát ez a mi tudásunk egyszerre pragmatikus és a priori is! (Vagyis a tapasztalatot, és a tényeket megelőző tudás; aminek az ellentéte az a posteriori, azaz a tapasztalatból származó ismeret.)

Élő Árpádnak már csak ezután azt a viszonyrendszert kellett felállítania, amely a játékosok játszmáinak következtében modulálja az alappontszámot és így, a kapott eredményből,

valamint az Élő-féle kalkulációból leolvasható a játékos játékerejének pontokban mért új értékszáma!

Sajnos a mi esetünkben maga az alap is szubjektív! A gyakorlati életben nem tudjuk eldönteni, hogy melyik bíró ítélete közelít jobban a jogalkalmazás optimumához! Mert még ez a fogalom nem is létezik, hogy a „jogalkalmazás optimálja”!  ( Csillag 9 )

                                               A KOLLEKTÍVA KÖZÖS EREJE!

Statisztikai középarány.

Nagyobb merítés: pontosabb közelítő valószínűség !

Kérdésként merül fel, hogy két szubjektív döntés között vajon melyik legyen a döntő, a nagyobb súllyal bíró?

És itt ad nekünk segítséget az amerikai tizenkét dühös ember! Mert bár nem jogászok ők, éppen annyit tudnak a jogról, mint az átlagember tud, vagyis édeskeveset, de mégis van merszük, és a rendszerbe vetett hitük, hogy ítéletük, mármint a bűnösség eldöntésében- igazságos!
És szerintem is sokkal inkább az, mint hazánkban az egyszemélyes bírói tanácsokban, vagy akár a fellebbvitelekben is hozott döntések sokasága!

Hogy miért?

Íme, a különbség egy személyre illetve egy csoportra vetített értékelés között!

A hírszerzés használta az úgynevezett mozaik felderítéses eljárást! A hidegháború bevett hírszerzési eszköze volt ez! A turistákat felkérték, hogy a kikémlelendő tárgyat figyeljék meg jó alaposan! Majd mikor hazajöttek, beszámoltak megfigyeléseikről! Ki ezt, ki azt a részletet figyelte meg alaposan az ő személyiségének érdeklődésének és memorizálásának megfelelően. És szép lassan kirajzolódott a háromárbocos, négy motoros, három méter merülésű ólomkristály-csilláros luxussétahajó képe és adatsora! És többnyire olyan alapos felmérést lehetett végezni ezekben az esetekben, hogy a hozzáértők ezekből a „ gyanútlan turista” jelentésekből még azt és leszűrték, hogy bizony az a luxus sétahajónak álcázott vízi jármű, valójában egy, a legmodernebb eszközökkel felszerelt kémhajó !  Meglepő dolog, de attól még tény, hogy ha találomra kiválasztanak embereket és megbecsültetnek velük egy adott távolságot, akkor a túl és alábecsült értékek kiegalizálják egymást és aránylag pontos értéket, a valóságnak megfelelő, vagy megközelítő értéket kapunk! Annál pontosabb ez az érték

mennél többen végzik a megbecsülést! (Peresze ez az arányosítás lehet, hogy csak egy bizonyos határokig igaz!)

Statisztikai valószínűség (csillag 10)

                                                            

                                                                                   -15-

Alkalmazzák is ezeket az értékmérő módszereket több helyeken is! És hogy még pontosabb értékeket kapjanak, néhol bevezették, hogy a legnagyobb és legkisebb értékkilengéseket levágják, és nem számolják bele az értékmérésbe!

Némely sportágban ( pl: műugrás– csillag 11 )  a teljesítmények mérésére, pályázatok értékelésénél stb. bevált gyakorlat ez! Vagyis a felismerés, hogy több döntnök, pontosabb eredményt ad, beigazolódva látszik lenni!

Azonban ennek a kilengő értékítéleteknek a szélső értéki levágása, azt a veszélyt is magába hordozza, hogy magát a valós értéket legjobban megközelítő értékelés zárják ki ezzel a közértékelésből! Mert arra semmi bizonyíték nincs a gyakorlatban is mérhetően, hogy a szubjektivitás mely értékért eredménye a valós! Persze a statisztikát itt is be lehet kérni segítségül, de meg kell mondanunk, hogy annak ellenére megeshet, hogy pontosan a kizárt érték a legjobb minősítés! Mert könnyen előfordulhat, hogy ilyen esetekben, ahol a szubjektivitás, vagyis az ember érzelmeire alapozott az értékelés, megcsalja az embert! Érzékcsalódást szenved és attól, mondjuk, felülértékeli a híd távolságát, még az értékelő személyek között van egy realista „látó”, aki meg a többséghez mérten ugyan kilengő éréket jelez, de mégis az ő jelzése a leghitelesebb!

Ezért, bár, a „több szem többet is lát” igazságot alkalmazva, de más utat kell választanunk, mint a szélső értékek lenyisszantása! Leszámítva persze az olyan szélsőséges eseteket amikor egyértelműen, mondjuk, 80% feletti közmegegyezés szerint és ellenkező bizonyítottság hiányában  a becslő által adott érték valótlan. A borbírók ilyenkor kizárják az adott bíra értékelését. ( csillag 12 )

És most azt javasolnám azt, hogy ne véletlenszerűen válogassuk össze a távolságokat megbecsülő embereket, hanem végezzünk előtte méréseket és hozzunk létre két csoportot! Az egyikben legyenek azok, akik a megbecsüléseik során a legjobban „eltalálták” a távolságokat, még a másik csoportban legyenek azok, akik kevésbé találták el!

Most versenyeztessük a két csoportot és gondoljuk végig, hogy milyen eredmények születhetnek?

Nyilvánvalóan arra számítunk, hogy az a csoport egyéni megbecsüléseinek átlaga, közelibb értéket ad, mint azon csoport átlaga, amelyről tudjuk is, hogy eddigi eredményeik eleve alul multák a másikat!

És máris eljutottunk egy sarkalatos, „kézzel is fogható” megtárgyiasult objektumhoz, ahhoz az igazsághoz, hogy a jobb képességű legyőzi a gyengébbet! Akár csak a sakkban legyőzi az erősebb játék erejű a gyengébbet, így már nekünk is van egy kiindulási alapunk!

Igen ám, de most jön a második nehézség! Még a távolságokat mérni tudjuk, tehát azok megbecsülése tárgyi eszközök segítségével kontrollálhatóak, addig maga az értékítélet, mondjuk a bírónak a törvényalkotási képessége is egy szubjektum, ami méterrúddal nem nagyon mérhető!

De itt megint csak kölcsönvesszük Élő Árpád ötletét, hogy adjunk minden egyes embernek egy értékszámot, és állítsuk eszközül azon javaslatunkat, hogy az átlagember képessége a döntéshozatalban: 1 000 pont! Amivel ő gazdálkodhat! És ha ez után az átlagember úgy dönt, hogy megméretteti képességét akkor „versenybe száll” és egy-egy döntéshozatali szimpózium után kiértékelteti az ő döntésének következményeit és kap új értékszámot, ami már ezután az ő döntésképességének az erejét mutatja!

Vagyis a megelőlegezett pontszámát már matematikai viszonyrendszerbe lehet állítani és eme viszonyrendszerek segítségével mérni tudjuk az ő szubjektív értékítéletének objektív mivoltát!

                                                            

                                                                          -16-

De itt egy újabb nehézséggel találtuk magunkat szembe!

Hogy tudniillik, mihez viszonyított is legyen az értékmérők versenye! Ezért én megint csak azt javasolom, hogy vegyük be tervezetünkbe az előzőekben már megtapasztalt egyszemélyi és csoportos döntéshozatal közötti erőviszonyokat!
Vagyis a „versenyzők” megbecsüléseikkor nézzék meg a végeredményt, és amelyik ehhez a végeredményhez jobban konvergál, az kapjon magasabb pontszámot az értékeléskor! Induljunk ki abból a tényből, hogy a bírók valójában megtanulják legalább is feltételezhetően megtanulják az ítélkezést. Matematikai középarányosan bizton mondható, hogy a bírók közép szinten tudják az igazságos ítélkezést! ezek szerint pedig akkor tisztába is vannak azzal, hogy ha ítéletük saját minősítésük szerint is, eltér a törvénylakói szándéktól a környezeti kényszerhatások mozgató ereje miatt! Az a bíró, aki ítéletével lábbal tiporja az igazságos ítéletet, a jogalkotói szándékot,  nyilván valamilyen érdekből teszi mint, hogy nem  hozzá nem értésből! igazodik mondjuk az erősebb félhez, valós, vagy vélt személyes érdeke alapján !

Mindezt a kényszerhatást  úgy javaslom kiiktatni, hogy a perben szereplő a per tárgyában rendelkezést hozó bírák (bíró, bírák ) :

 

 „ Á. BÍRÓ”     „BÍRÓ „      „B.BÍRÓ”

 Anonimizált iratokból hoznak határozatot. és ezt indokolják meg.

a.        A bizonyító eljárást lefolytató bíró (tovább : b. bíró)  személye . a bizonyítási eljárást követő ügyviteli szakaszokban anonim A bíráknak anonim számsorból álló azonosító  kódjuk  van

       a, 1: A perben minden szereplő számkóddal rendelkezik, vagy első tárgyaláson számkódot kap

                Felperes : 1 ,  alperes: 2.. peres képviselők saját kóddal, vagy a tárgyaláson generált kóddal. Bírók, szakértők saját kóddal, tanúk helyszínen generált kóddal ..stb.

       b, a bizonyítás lefolytatást követően a peres iratok elektronikus úton továbbítva lesznek a döntést hozó bírákhoz ( továbbiakban : bíró bírók, bírák,)  a központi szerveren keresztül a bizonyítási eljárást lefolytató bíró kódaláírásával, egyéb hitelesítéssel is ellátva. 

        c, A döntést hozó bírák létszáma pártalan, de legalább 3 fő

        d, A döntést hozó bírák, csak az anonimizált periratot kapják meg. Az ugyanabban a perben másik döntéshozó bírák adatait nem ismerik.

         e, A döntést hozó bírák a peres felek és képviselőik adatait a peres iratokból nem ismerik.

   f.  Lehetőségekhez képest, minden olyan  adatot törölni kell  peres iratokból,  mely adatok hiánya nem hat ki az ítélet rendelkező részére, és amely adatokból a felek, képviselőik, a bizonyítást

lefolytató b. bírák, vagy a döntést hozó bírák személyére, peres felek és képviselőikre  következtetni lehetne.

2, A bírák  számítógép által véletlenszerűen kisorsolt módon kapják meg a peranyagot. A számítógépes program gondoskodik arról, hogy :

                                                            

                                                                            -17-

     a: Egy adott  bíróságon kezdeményezett, a  perben bizonyítást  lefolytató bíró (b. bíró) által érintett ugyanazon  bíróság másik bírája nem hozhat az adott ügyben döntést.

           b, Az adott bíróságon lefolytatott perben az adott megyéhez, vagy egyéb területi egységben meghatározott  ( pl. kerületek )   tartozó más bíróság bírája  nem hozhat döntést.

3, Minden ítélkezésre jogosult és ítélkezési gyakorlatot folytató általános  bíró

   ( á. bíró)  a nála  kezdeményezett bizonyítási eljárásban, mint b. bíró, más, hozzá kidiszponált  ügyeken pedig  döntéshozó bíróként jár el.

4, Az á. bírónak értékpontszáma van. Minden egyes ítélete után értékpontszáma  újra számolásra kerül. Értékpontszáma az újra számolást követően, előző pontszámához viszonyítva  lehet:

       Ugyanaz, növekménnyel, csökkenéssel zárult. Az új pontszámáról az á. bírót a számítógépes rendszer az eredmény megszületése után haladéktalanul értesíti.

5,    A b. bíró ítéletet nem hoz, ezért őt  a bizonyítási eljárásban, betöltött szereplésére vonatkozó, másik, az eljárásrendre vonatkozó pontrendszeri szisztéma értékeli .( Dr. Ravasz László és Dr. Szepesházi Péter )

                   —— javaslom a két rendszer összefésülését —

          a. A b. bíró elektronikus úton megküldi a számítógépes szervernek az írásba foglalt jegyzőkönyvet, gondoskodik a  tárgyi bizonyítékok megőrőztetéséről. Jogerős ítélet után a bizonyítékok esteleges kicsomagolsása felöl intézkedik.

6.  A számítógépes rendszeri kidiszponálja a döntést hozó bírói tanács tagjainak ítélethozatal céljára az anonimizált periratot. A döntést hozó bírák,  egymás nem ismert módon, külön-külön hozzák meg ítéleteiket. Ítéletüket százalakos módon is kifejezik a peres felek javára. ( felperes (ek )  ennyi és ennyi %-ban pernyertesek. Alperes (ek ) : ennyi és ennyi %-arányban pernyertesek.

       a, A döntést hozó bírák a százalékban kifejezett ítéletüket megküldik a számítógépes szervernek.

       b A számítógépes szerver a beérkezett ítéletek %-os arányait összesíti, és átlagolja !

       c, A szerver által átlagolt százalékban is kifejezett nagyobb százalékarányú fél a szerver állal átlagolt % arányban a  pernyertes .

       d, ha 50-50 % ban állapítja meg az ítéletek %-kos átlagát, akkor a legmagasabb értékpontszám tulajdonosú bíró által kedvezményezett peres fél a pernyertes 51 % -49 % arányban. Illetve : több peres fél esetén arányosan .

    e, Ha két azonos legmagasabb értékpontszámmal rendelkező döntést hozó bíró értékelése azonos az ítéletükben 50 -50% peres felek javára, az ítélet megoszott: 50-50% ban peres felek vonatkozásában .

          f, Ha két legmagasabb értékszámú bíró ellentétes  ítéletével hozza ki a szerver 50-50 %-os arányban nyertesként a peres feleket, akkor annak a bírónak az ítélete lesz a döntő, mely %-os ítéletével jobban közelítette meg az 50-50 % arányú megosztott ítéletet.

          g, Ha 50 %-os szerverítéletben szereplő két legmagasabb értek pontszámú bíró ellentétes ítélete azonos mértékben tér el egyik, másik peres fél javára az 50 % -tól, akkor annak a bírónak az ítélete dönt 51-49% arányban a pernyertes fél javára mely bíró  értékpontszámban a két

                                                            

                                                                             -18-

legmagasabb értékpontszámmal rendelkező   bírót leginkább megközelíti ! és így tovább  haladva azonos módon a pártalan számú legalacsonyabb értékpontszámú bíróig.                               

A SZÁMÍTÓGÉPES SZERVER ÍTÉLETHOZATALÁNAK RENDSZERE ÉS ÉRTÉKPONTSZÁMÍTÁSI

SZISZTÉMÁJA

7. A szerver az ítélethozatala után  kiszámolja a bírák új értékpontszámát is:

          a, A szerver  átlagolja a bírák hozott  értékpontszámát.

          b, megállapítja a bírók erősorrendjét.

          c, megvizsgálja az ítéletekben %-ban kifejezett középaránytól való eltéréseket az egyes bírák eseteiben

           d, 1:  Ha a legmagasabb értékpontszámmal rendelkező bíró ( L.B.) %-ban

                kifejezett ítélete, a pernyertes fél  javára  nem tér el a középértéktől több mint 10 %-kal,  az új

                értékpontszámát növelte …. ponttal.  Ha  a középarány %-tól az eltérés a pernyertes fél  javára

               10 % 15 %  között van, a L.B. megőrizte hozott értékpontszámát. Ha ettől

                nagyobb az eltérés,  a pernyertes fél javára az L.B, csökkentette az új értékmérő számát.

              d, 2: Ha az L.B. bíró %-ban kifejezett ítélete nem a pernyertes felet kedvezményezi, és százalékban kifejezve

                      a középaránytól maximum 15 %-ban tér el, a hozott értékpontszámát megőrizte.

               d,:3 Ha L.D bíró a pervesztes felet nagyobb, mint 15%-ban kedvezményezi, a hozott értékpontjából levonásra kerül …. értékpont .

                 ——————az értékpontszámok növekvése és levonása az adott bíró hozott értékpontszámának   arányában kifejezett %-nyi része ! Nagyobb % százaléknyi eltérés esetén több, kisebb   eltérés esetén kisebb pont adódik, vagy vonódik le a hozott értékből ————————

            e,  A legalacsonyabb értékpontszámot hozott bíró, eltérése középaránytól   pernyertes javára 10% -tól 15   %-ig növelte, 15- 20 % eltérés esetén megőrizte, nagyobb aranyában

                     való eltérés esetén a L.A bíró ítélete által csökkentette az értékmérő ,

             e, 1: A L.B. pervesztes javára hozott %-ban kifejezett értékítélete 15 %-ig megőrizte, attól nagyobb eltérés

                      esetében pedig az eltérés nagyságának megfelelően : csökkentette hozott értékpontszámát … ponttal .

              f,  Az ügyben eljáró tanács többi tagjának értékpontszámát a szerver a

                                                            

                                                                   -19-

      minősítő rendszerében az adott bíró értékpontjához közlebb eső szélső

                     étékhez fogja sorolni, vagy a L.M., vagy a L.A, bírói pontszámhoz és

                     úgy számítja az új értékpontokat. Ha valamely bíró hozott

                     értékpontszáma pontosan a legmagasabb és a legalacsonyabb

                      értekkel rendelkező bíró pontszáma között van, a szerver a

                      magasabb értékpontszámmal bíró személy kalkulusával minősíti az

                      új pontszámát.

               g,  A bírák a szerver által megállapított  döntéssel egy időben saját, új

                    értékponthányadosukat is kézhez veszik:

               h,  A szerver automatikusan nyilvánosságra hozza az ítéletet. Az ítéletben

                    számmal jelezett bírósági tagok által   szerepeltetett indoklásokkal,

                     százalékban kifejezett ítéleteikkel a peres ügy kimenetel mind a bírák,  mind a nagy közönség előtt megismerhető .                             

9. A számkóddal megjelent közszemlézett bírói ítéleteket maguk a bírók is megkapják. Így visszaelelnőrizhető lesz az ő részvételük és állásfoglalások saját maguk számára .

          a., Amennyiben a bíró az ítéletének visszaellenőrzésekor hibát talál a közzé tett ítéletben, kiigazítási kérelemmel fordul az ellenőrző bizottsághoz.

           b., Mivel emberi beavatkozás és periarti ellenőrzés csakis panasz, vagy felülvizsgálati indítvány, egyéb jogorvoslati kezdeményezésre indul, az ellenőrző bizottság szükség esetén titoktartási kötelezettséggel előírt módon megismerheti a teljes iratanyagot.

        c. Az ellenőrző bizottság szükség esetén javítást eszközöl,  vagy további kiegészítő eljárást rendel el, ha per ügyvitelében döntésre is kiható hibát, hiányosságot  észlelt.

Ez a rendszer  ugyan a középértékhez terelgeti a döntést, de mégis ad lehetőséget a fejlődésre és ugyanakkor fékezi is a szélek közötti távolság megugrását!

A BÍRÓSÁGI ÍTÉLETETEKET IMMÁR A PÁRTATLAN ÉS FÜGGETLEN MATEMATIKAI LOGARITMUS HOZZA ! ÉS NEM A MAGÁNÉRDEKI  RÉSZRE IS ELHAJOLNI KÉSZ TEKINTÉLYEVŰ BÍRÁSKODÁS !!!

Ettől a rendszertől a következőket lehet elvárni :

Mivel a döntéshozó nem ismerik a másik bíró egyszemélyes kötödését valamely ügyben:  Ezért feltételezi, hogy mivel a másik bírók sem ismeri az ő érdekeltségét, ugyanis a periratok anonimitása mind ezekre semmiképpen sem utal, a bíró  legjobb igyekezete szerint,  képességei szerint a törvényalkotói szánénak leghatékonyabb keresésével, és  annak  megfelelően fog dönteni. Ugyan is

                                                                         

                                                                                   -20-

az általa feltételezett bírókra ható akár ellentétes érdekpressziók közül értelmes bíró belátja,  hogy a legkisebb kockázat azzal jár ha nem hoz a törvényalkotó                               

szándékával ellentétes ítéletet, mert a tanács más bírái könnyen lepontozhatják ítélkezési képességét. Ezáltal előmenetele lelassul, vagy éppenséggel visszaesik!…”-(Matematika: Nash-egyensúly, fogolydilemma-Csillag 13  )

 A továbbiakban a bíróknak már nem kell tartaniuk esetleges hatalmi megtorlásoktól sem, mert a számítógépes szerver zárt rendszert alkot. Abba csak nagyon ritka, rendkívüli helyzetben lehet belenézni, főleg hibás jegyzőkönyvre, esetleg komputerhibára való hivatkozással. De akkor is csak az ellenőrző bizottság tagjainak, akik külön, külön számítógépes jelszóval rendelkeznek és csakis együttesen használt, jelszavakból álló kulccsal tudják a rendszert, csakis olvasásra felnyitni. Mely aktust szigorú titoktartási kötelezettség kísér ! Így hatami erőbefolyás nem jöhet létre, mert az ítéleteket egy  zárt rendszerű számítógépes matematikai kalkulus hozza !

Függetlenül a bírói döntésektől  általánosságban is elmondhatjuk az objektív értékmérésről, hogy   hogy az  értékelő versenyzők pontszámai már a verseny előtt is többnyire  eltérnek. Vannak magasabb pontszámú versenyzők, mint pl. „A” bíró, akinek értékpontszáma: 2000 pont, aztán vannak középerősek, mint pl.a „B” bíró, értékszáma :(ÉSZ): 1500 pont, és vannak gyengébb képességűek, mint például a pályáját kezdő „C” bíró, ÉSZ: 1000 pont!

De ebből meg az adódna, feltételezve, hogy ítélkezési képességük az értékpontszámukkal azonos, akkor mindkét végponton álló ítész a középre kerülne a versenyzéseik alkalmával! Vagyis a gyengébb képességű a nélkül is közeledne a legerősebb képességűhez, hogy gyakorlatán változtatna, önmaga valóságosan is feljavulna!

Ezért javasoltam az előbbiekben, hogy amikor véleményeiket leadják az ítészek, akkor azok ne essenek egyenlő mértékkel a latba!
Vagyis, az értékelést követően az ítéletével magasabb értéket elért értékelőnek a véleményéhez, jelen esetben a peres felek közötti ítélet százalékban kifejezett arányához, a nyertes javára írassanak még kiegészítő, kismértékű százalékpontok, a vesztes kárára, pedig vétessenek el! (  Ezen arányokat itten nem áll módomban megjelölni. Úgy vélem, hogy ez egy hosszú és bonyodalmas kutatómunka, elméleti és gyakorlati kísérletekkel származtatott

eredményt követően válik majd gyakorlattá. De előbb- utóbb mindenképpen gyakorlattá fog válni ! )

Alább, egy  még csak egy lehetséges felépítményt, statikus  modellt mutatok be

Az értékszámításkor mindenekelőtt átlagolni kell a versenyzők össz pontszámát!

„A” bíró : 2 000
„B” bíró : 1500
„C”bíró : 1 000
Ez átlagosan: 1 500 értékpont!
Látható, hogy a képességek között arányaiban nagy a különbözőség! Erről azt gondolom, hogy a későbbi gyakorlatban ez a konstelláció ritkán fog előfordulni, mert az azonos képességű döntököket majd a kívánalom által mozgatott ok, azonos, vagy közel azonos szintekre emeli! El tudom képzelni, hogy a kezdő lelkesedő bírák az első fokon állnak majd helyt és így tovább!

Tehát, el is várható és meg is előlegezhető a bizalom, hogy éppen olyan arányosan van jelen a képességük is és így a döntéseik súlya is. Tehát javaslom, hogy ez az „A” bíró tekintetében tett értékelését( alperes javára: 60%, felperes javára 40 % ) tehát így levonva a peres felek közötti

                              

                                                                                         -21-

különbséget : a z alperes javára +20 százalék, ehhez adassék hozzá a 20% egyharmad százaléka, vagyis kerekített értékben a 7 ! Így álljon rendelkezésre az ő értékelése, hogy összességében 27%-ban az alperest kedvezményezi! ( Ez a számítási rendszer csak egy lehetséges modelleljárást mutat be! Matematikailag még nem kiforrott. További programozó matematikusi kidolgozottságot igényel.)

Ezután vettessék össze a végeredmény, vagyis a három bíró együttes ítéletének átlagával és az átlag egyharmadával toldattassék meg!
„B” bíró értékszáma éppen az átlagolt értékponti középértékkel esik egybe, ezért az ő értékeléséhez sem hozzáadni, sem elvonni nem kell!
A „C” bító értékpontszáma pontosan egyharmaddal marad el az átlagolttól ezért nála így alakul az értékszámítás!
Kivonva az általa kedvezményezett fél százalékarányából a nehezményezetti fél értékszámát
marad a következő képlet: +1%ban állapítja meg a felperesi felet nyertesként.
Ha itt mód lenne rá, ebből el kellene vonni a megállapított 1%egyharmadát az döntnök értékarányos pontjaihoz mérten, de mivel ez a művelet nem ad természetes számot, valamint olyan kicsiny különbséget szolgáltat, hogy gyakorlatilag nincs jelentősége, így az ő értékhozzáadása ( ami persze elvonás is lehetne) akárcsak a „B” bíró esetében: nulla!

Tehát ha :
„A „ bíró állásfoglalása: felperes keresete megalapozott 60%-ban
alperes  keresete megalapozott 40%-ban
„B” bíró állásfoglalása : alperes ellenkeresete: 50%-ban alapozott,
felperes keresete megalapozott: 50%-ban

„C”bíró állásfoglalása: felperes keresete megalapozott 50%-ban
alperes keresete megalapozott 40%-ban

Tehát: felperes átlagosan kedvezményezett: 50 %-ban

alperes átlagosan kedvezményezett : 50  %-ban

De mivel a magasabb értékpontszámú bíró a felperest hozta kí pernyertesként, akkor a magasabb bíró értékpontszáma miatt felperes lesz a pernyertes. Méghozzá mérsékelt arányban: 50 + n %-ban.

Az egyszerűbbéig kedvéért, mintegy összefoglalva egy másik példán keresztül is  megvilágítva még egyszer röviden minderről :

Lényegében itt arról van szó, hogy maga a minősítő személy azzal, hogy minősít, eldönt egy ügyet, azzal önön magát is minősíti. ( A borbíráskodásban már történt valami hasonló igyekezet, ahol a borbírát saját minősítése alapján próbálják minősíteni és esetlegesen még ki is zárni a bíráskodásból, de ez elég gyenge és ritka kezdeményezés. ) (csillag 12 )

Mivel az a számítógépes rendszer, amely összesíti a minősítők százalékban kifejezett ítéleteit, és így maga a kalkulus hozza meg az ítéletet, a bírák nem ismerhetik meg a döntéseik előtt ugyanabban a döntésben résztvevő   másik bírák személyeit, álláspontjaikat, érdekeltségi viszonyaikat! Sem az ügyeben szereplő érdekhatalmi visszaható erő  képességgel rendelkező egyéb  személyeket sem ismerhetik meg a döntést hozó bírák, csakis a tényeket és  az ügymenetet: Maguk a perben szereplő személyek sem ismerhetik meg a döntéseiket százalékban átlagolásra a szervernek megküldött bírákat, az egész döntésmechanizmus titkos! Bár a titkosság önmagában bizalmatlanságra adhat

                                                            

                                                                     -22-

okot, de ezt a zavaró tényezőt azzal lehet kivédeni, hogy az ítéletek a benne szereplő személyekhez köthető azonosítók kódolásával, kitakarásával, a számitógép szerinti rendelkező és a bírák szerinti indoklórészekkel és minősítő százalékkal közölt ítéletek   köznyilvánosságra lesznek hozva! Így az ítéletben szereplő  minden felek, minden eljáró jogi és természetes személyek visszaellenőrizhetik az ítéletet. Ha hibát találnak, vagy peres a felek hibát vélelmeznek, lesz lehetőség a rendszer visszaellenőrzésére.

                             Bevezetésének kényszerítő körülményei!

Úgy vélem, hogy a fenn írt tanulmány kezdetben nagy ellenállást fog magára vonni, mégpedig több okból kifolyólag!
A mindenkori hatalomnak éppen ez, a jelenlegi állapot felel meg a legjobban! Hiszen, már némely esetekben  nem is kell a hatalomnak direkte megfogalmazni azokat az „iránycélokat”, „jogegységi útmutatások” címkékkel álcázott: direkt utasításokat elutalni a bírói tanácsok felé, mely instrulciók jól megalapozzák a hatalom prioritását az ítélkezésben. Mert mint az öncenzúra átkos mechanizmusa is, MAGA A BÍRÓ TESTÜLETEK, VEZETŐK, JÓL FELFOGOT, SAJÁT  ÉRDEKEIK ALAPJÁN IGYEKEZNEK A JELENLEGÍ ÍTÉLKEZÉSI GYAKROLATOT FENNTARTANI, ANAK MEGFELELŐEN ELJÁRNI, mintegy: önként és dalolva, túlteljesíteni a hatalmi elvárásokat!

A szakma tehát, köszöni, jól van így, ahogy van ! Nem kér diagnózist, gyógymódot és rehabilitációt!

A köznép meg többnyire hisz abban, hogy az IGASÁG Isten után második helyen, a BÍRÓSÁGOK TÁRGYALÓ TERMEIBEN GYŐZEDELMESKEDIK! A köznép  nem is  értheti ennek a dolgozatnak lényegét, így nem is várható el a köztől, hogy szavát felemelje az ügy mellett. Ha tehát sem az uralkodó politika, sem szakma, sem a nép nem szorgalmazza a bírósági ítéletek megváltoztatásának ügyét, akkor KI? Talán van még két csoport, mely esetleg a későbbikben oda tudna hatni! A versenygazdaság, és a politikai verseny!

Amerikában vezették be először a vásárlására való, fogyasztói tudat alatti ösztönzésének tilalmát. Amely jelenség a közember előtt, mint „érzékküszöb alatti érzékelés”, vagy más néven, vásárlói szándékot ösztönző tudatmanipuláció néven ismeretes. Ez ellen a fogyasztó nem tud védekezni, mert a tudatáig el sem jut, hogy őt megtámadta a fogyasztói társadalom kalmár-harács szereplője! Ezt azért tiltották be  mert kiismerhetetlen folyamatokat,  káoszt okozott volna a fogyasztói piacokon és ezzel a módszerrel a „kishalak” is nagyokat tudtak volna kiharapni a fogyasztói társadalom piacáról! Vagyis a tudat alatti vásárlásra ösztönző manipuláció a „nagy halak” érdekeit veszélyeztette.  ( Megjegyzendő, hogy már a kereskedelmi tevékenységben, hazánkban is tilalmas a vásárlói réteget tudat alatt vásárlásra manipulálni, –1997. evi LVIII.Torveny– de mindezt a politikában még szabad ! Félelmetes lehetőség főként a monopol médiumokat uraló  nagyok számára !!! ) Ugyanakkor hasonló beavatkozó eredményt érhet el a kiegyensúlyozott túlkínálati piac is, ahol az eladási verseny kikényszerítheti az igazságosabb mérést! Mivel a túlkínálat pedig értékesítési gondokat, eladási hiányosságot, vagyis „hiányt „ okoz az értékesítőnek, termelőnek. Ez a fajta hiány pedig igazságosabb elosztást követel!  ( Spanyolországi vízelosztási rendszer! )

A politika irányából is lehet számítani előbb-utóbb e fenn írt elképzelés támogatására! Mivel maguk a pártok és szereplőik is, a szabadságjogok  egyre nagyobb mértékű nyirbálásával, ellenérdekű  bírósági ráhatásokkal, mind gyakrabban találják magukat szemben, így  egyre inkább felismerik majd  az objektív ítélkezés szükségét!  Mind a gazdaságban, mind a politikában eljöhet rövidesen egy olyan állapot mely üvöltve kiált majd a változásért!

 Ugyanakkor a köznapi Emberi Psziché is segíthet! Magyarországon évente több százezer (?) polgári per van folyamatban. Legnagyobb arányban pernyertes-vesztes arányban oszlanak meg az ítéletek .. Ritka a közös, egyenlő arányban megosztott felelősség. Tehát: több százezer ember fog pert

                                                            

                                                                                 -23-

veszíteni. Független a bírói ítélkezéstől is, a vesztes felekben az alapvető emberi tulajdonságból kiindulva, az a benyomás alakul/hat ki, hogy azért vesztett a perben, mert a bíróság elfogul, igaztalan volt ! Amely párt tehát felismeri, hogy számára százalékpontokat hozhat egy olyan pártpolitikai programpont, mely célul tűzi ki a bírósági ítéletek megreformálását, az a párt tőle elvárható módon támogatni is fogja ezt a kezdeményezést!

Nagy vonalakban ezek lennének a kényszerítő folyamatok, melyek bizakodást adhatnak az új értékítéleti rendszer bevezetésére alkalmas időkben és megfelelő helyeken.

                        A bevezetés lehetséges elsődleges helyei

 

Mivel jelenleg a tanulmányban írt javaslatok bevezetése a bírósági eljárásrendben jelentős ellenállásba fog ütközni a fenn írt tények miatt, az elképzelés bevezetését talán érdemes lenne „ kicsibe”, kevésbé érzékeny  helyeken, kísérleti módon bevezetni, tesztelni!

Három ilyen területet jelölnék meg :

A nemzetközi borbíráskodás, a nemzetközi ökölvívás pontozásos rendszere és valamely iskolában, jogi egyetemeken, középfokú tanintézményekben, gimnáziumokban stb…

A borbíráskodás pontozásos rendszerére való áttranszponálásában segítségre szorul ez a javaslat. ( jelenleg hozzáértő szakértő személytől ez irányú reflexiót várok )

A nemzetközi boxing sport pontozásos rendszeréről tudni kell, hogy ez a rendszer járta már be leg kimerítőben azt az utat, mely a természetes személy és a számítógépes pontszámítás összedolgozottságában jelent meg! Mint ismeretes, először a számítógépes program úgy összesítette a pontszámokat, hogy egy bizonyos idővallumon belül ( 1s-…) ha három pontozó bíró érvényes  találatot észlelt a Kék vagy Piros sarok versenyzőjétől, akkor annak megfelelően egy szenzori manuálon megnyomta az adott versenyzőre vonatkozó találatjelző nyomógombot, és a számítógép lejegyezte a találatot Majd a menetek végén összesítette a két sarok találatait és a nagyobb pontszámot elért versenyzőt hozta ki győztesnek.  Ezt a rendszert felváltotta egy olyan módosulat, mely az öt pontozó box bíróból véletlenszerűen hármat sorsolt ki, és annak a három bírónak a pontszámai döntötték el, hogy ki lett a győztes versenyző. 2016-ban aztán ezt a rendszert is lecserélték, és most a számítógép mind az öt boxbíró pontszámát összegezi.

De a boxbíráskodásban rejlő szubjektumot ez a megoldás sem törli el.

Ezen javaslat szerint a Boxbíróknak legyen értékpontszámuk. Boxbírálati pontozásaik hassanak ki saját értékméréseikre.  A magasabb értékpontokat elért boxbírók magasabb színvonalú versenyeket vezethessenek, anyagilag is jobban legyenek megfizetve az alacsonyabb értékpontszámmal rendelkező boxbíróknál. A fenti szisztéma szerint a boxbírók is vegyenek részt pontozásak minősítésével egy „ rangosztó pontgyűjtő versenyben”! Amikor eladják pontokban kifejezett ítéleteiket a versenyzőkről, akkor a már fenn ismertetett módon, a többségi véleménynek megfelelően, hogy mely versenyző lett a győztes. Milyen arányban-pontérték arányban-lett nyertese egyik/másik versenyző a meccsnek. És az ügyesebben pontozó bírák, kapjanak nagyobb megbecsülést. Boxbírói értékpontszámaikat pontozásaik sekerességének függvényében növeljék, vagy csökkentsék minden egyes verseny után !

                                                            

                                                                       -24-

Hasonló módon lehet a fenn írt javaslati tanulmányt tesztelni jogi egyetemek tanulói között is.

ki lehet választani már véglegesen lezárt és  megítélt ügyeket: Az ügyekről közelfogadottan, már valódi bírók által helyesen megítélt – rendelkező és indokló részekkel is ismertetett, de ugyanakkor kevésbé jogkövető, ellentétes értelmű bírósági ítéletekkel, indoklásokkal is csatolt ítéletekről hozhassanak pontozásos értékelést a diákok. Persze a diákok nem tudhatják, hogy a jelezett perek milyen kimenettel zárultak.

Gimnáziumok tanulói, akár önkéntes alapon is, bármely tantárgyban, ahol legalább két, egymásnak  ellentett irányúvá kidolgozott tételkérdésről lehet százalékos arányban ítéletet mondani, tehessenek felmérő jellegű százalék-pontozásos értékelést. Esetleg a levezető tanár/ok készítsenek táblázatot a diákok értékméréseiről, hogy mely értékítéleti tárgy, mely százalékmértékben kapott elsőbbséget. És ugyanakkor a diákok mindenkori érték pontszámai minként váltzonak.

Ez a három terület tapasztalat gyűjtés vonatkozásában azért is látszik a legjobbnak, mert egyrészt nem olyannyira önérdekűen  terhelt, mint a politika, vagy a jogászszakma, másrészt, bőségesen adhat példákat és mennyiségileg jelentős gyakorlatot folytat.

                                                                         VÉGSZÓ

Belátom, hogy első olvasatra megborzolja a kedélyeket, hogy csak úgy juthatunk el igazságos ítéletekig, ha maguk a döntnökök folyamatos kontroll alatt állnak az őket minősítő értékpontrendszer következtében, de akkor engedjenek meg egy ténybeli összevetést!

Az átlagember 30 évesen mondjuk, tud folyamatosan futni tíz percet! A másik ember meg, a nem átlagos, lefutja a maratoni távot!

Aki jártas az „ embertudományokban”, az látja jól, hogy legalább ekkora különbségek vannak ember és ember értékelése között is!
És hányszor találkozhatunk az életben olyan döntésekkel, amelyből azonnal látszik, hogy a maratoni távfutó képességére lett volna hozzá szükség a döntésben, de e helyett egy rokkantnyugdíjas, futógépen sétálgató képességű ember hozta meg  azt !

És éppen ezek az értékítéletek határozzák meg a mi életünket! Ezek határozták meg a múltunkat is! Meg a jelenünk is ezen típusú döntések következménye és így fogunk élni a jövőben is! Éppen így, ahogy most döntünk!
Mert képzeljék el, hogy például a törvényhozásban sem azok ülnek ám, akik a legmegfelelőbbek abból a szempontból, hogy a legügyesebb jövőépítők, hanem „csak azok a személyek” akik magukról legügyesebben el tudják hitetni, hogy ők a legügyesebb jövőépítők!

Na, most azt ugye már mindenki tudja, hogy ez eddigi múltunkban túlsúlyban voltak azok a
„jövőépítők” akik hitetői képességeikkel inkább saját image-üket építették, mint a mi boldog jövőnket !
Sajnos, ugyanakkor a hitetlenek korát is éljük! Mert abban az elátkozott korban élünk, amikor még az Igazságot is el kell hitetni az emberekkel, hogy fel tudja venni a versenyt a hazugsággal! A fent írt  matematika nyelvére lefordított ítélkezési szisztéma igyekszik kizárni a részrehajlást és így a jövőt

                                                                  -25-

építi!  – Az igazság szabaddá tesz –üzeni Jézus. De még maga  Jézus sem tesz egyedül  ítéletet! Bizonyos értelemben Jézus, „evangéliumi algoritmust” használ (csillag 14) 

Ez a dolgozat is hasonló  kísérletre tör!

Nagy veszélyt jelent tehát az olyan felfogás, hogy maradjon a régi tekintélyelvű döntéshozatal! Ahol a hivatali előmenetel, meg a szintén szuverén szimpátia, és a kapcsolatrendszeri felsőbbség a tényleges hajtómotor!
Mert azt már elérték a fejlett társadalmak, hogy olyan célkitűzéseket fogalmazzanak meg alkotmányaikban, alapokmányaikban, ami kívánatos az emberiségnek,,de ha nem jelenik meg ezután sokkal inkább az alkotmányosságra épülő jogszabályokban, és még inkább azok működésében, működtetésében az átlátható, mindenki által nyomon követhető valóságos döntéshozatal, akkor az egyre gyorsuló társadalmi, technikai fejlődés hihetetlen erejű robbanással fenyeget és ennek veszélye egyúttal sarkall is bennünket!

„Mert az emberek döntéseinek láncszerűen egymásba kapcsolódó, egymásra épülő sorozata az, amely működteti a társadalmakat! „
És ha ezek a láncszemek csak a virtuális világban, a hamisság, a „subjectio” forrasztásával kapaszkodnak össze ebben a fizikális világban, akkor az a kötés minduntalan el fog szakadni!

-Figler Csaba –

Lábjegyzet :

csillag: 1) –6. oldal

(Hazánkban azonban érdekes alkotmányos helyzet van. Létezik egy történeti alkotmányunk, amelyről maga az alaptörvény preambuluma is kimondja, hogy: – „Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.  Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista “alkotmány” jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.” Ennek ellenére az szerepel az alaptörvény zárórendelkezéseiben, hogy: „ az Országgyűlés az Alaptörvényt a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949 . évi XX. törvény 19 . § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján, alkotmányozó hatalomként alkotja meg.” Vagyis arra hivatkozik jogalapként, amit nem ismer el, s amiről kimondja, hogy zsarnoki hatalom alapja volt! Álláspontom szerint tehát az alaptörvény sem legitim, hiszen nem az évszázadok alatt kicsiszolódott és a két világháború között beváltan működő jogrend, vagyis a történeti alkotmányunk az, amire ma épített a pártdemokrácia, s amire pedig építenie kellene!)-Bene Gábor

csillag : 2) -6. oldal

(Ez igaz, csakhogy 1949-ben ezt megszakította a bolsevik párt és a szovjet megszállás, s azóta sem állította vissza törvényes erő az elődök által kimunkált és bevált, szokásjogi alkotmányosságot!)-Bene Gábor

(csillag:3 ) -6.oldal

(A fejlődést azonban csak úgy lehet elképzelni, hogy ami jó a társadalmi jogrendben, azt nem javítjuk, mert az biztosan rosszabb lesz, csak azt, ami egyértelműen hibás! Őseink egy tökéletes állameszmét

                                                                         -26-

és igazságos jogrendet hagytak ránk, legfeljebb emberi mivoltunk, esendőségünk miatt, soha nem tudtuk tökéletesen megvalósítani az alkotmányos rendet.) –Bene Gábor

 ( csillag :4) –6.oldal

 Útmutató a pedagógusok minősítési rendszerében a Pedagógus I. és Pedagógus II. fokozatba lépéshez

Negyedik, javított változat

Az emberi erőforrások minisztere által 2013. november 19-én elfogadott általános tájékoztató anyag negyedik, javított változata.

 

 

IX. Mi segítheti a minősítővizsga és a minősítési eljárás sikerességét?

A pedagógus-előmeneteli rendszer bevezetésének sikeressége elsősorban azon múlik, hogy a minősítés folyamán alkalmazott értékelési módszerek milyen mértékben képesek feltárni a valós helyzetet, képesek-e reális, a valósághoz közeli képet adni a pályázó pedagógus munkájának értékeiről. Ennek a kritériumnak az elérése a következő kérdéseket veti fel:

Beépíthetők-e az értékelés rendszerébe olyan elemek, amelyek megnövelhetik a minősítés objektivitását?

Mindannak tudatában, hogy a teljes objektivitás nem érhető el, hiszen minden forrás és minden elemző-értékelő megnyilvánulás emberektől származik, az új rendszer igyekszik különböző módokat biztosítani a pályázó számára felkészültsége, szakmai teljesítménye bemutatásához. Vannak olyan mutatók (tanulói eredmények, a szakmai fejlődés dokumentumai, tevékenységkörök), amelyek tárgyszerűen és számszerűen adnak információt a pedagógus munkájáról. A minősítési eljárás azonban nem csupán ezekre a jól mérhető teljesítményekre, objektív tényekre támaszkodik a kompetenciák vizsgálatakor, hanem olyanokra is, amelyek nem tartoznak ezekbe a kategóriákba. Az e-portfólióban a pedagógus saját szakmai teljesítményéről természetesen a lehető legpozitívabb képet kívánja a bizottság elé tárni. Ennek hitelességét viszont jól erősítik vagy gyengítik az e-portfóliótól különböző információforrások, pl. az órák/foglalkozások látogatása és megbeszélése.

Az eljárás kiemelten fontos mozzanata a jelölt és a bizottság tagjai között lezajló, az e-portfólióhoz kapcsolódó szakmai beszélgetés. A személyes beszélgetés alkalmat ad a hiányzó információk kiegészítésére, pontosabb értelmezésére. A mérhető, dokumentálható eredmények, a minősítőbizottság külső tagjai, a sokoldalú információszerzés és a személyes találkozás együttesen biztosíthatja, hogy a lehető legteljesebb kép alakulhasson ki a pedagógusról.”-

( Csillag 5) -9.oldal   (Hozzá kell tegyük, hogy egykor az erkölcsök magasabbrendűsége miatt elegendő volt a jogvitát úgy lerendezni, hogy két ún. fogott bírást alkalmazott a hatóság – akiket az utcáról hoztak be a pandúrok –, s a természetes igazság- és jogérzék alapján tudtak is objektíve dönteni az ügyben. Ám akkor még nem zagyválták össze a jogrendet és nem hoztak naponta, értelmetlen törvényeket pártok.) –Bene Gábor

(csillag: 6)-9.oldal

 A bírói kar tekintetében a köztársasági  elnök egyébként már 2005. november 29-én, a Legfelsőbb Bíróságon tett látogatása alkalmával hangot adott annak, hogy a bírói testület nagyon belterjes: „Nagyon kevés olyan esettel találkozom, amikor gyakorlott, 40-50 éves jogászok, akik például megfelelő ügyészi vagy ügyvédi múlttal rendelkeznek, be tudnak kerülni a bírók közé.” Sólyom László a bíró szakma „vérfrissítése” mellett állt ki: „Káros lenne, ha a legtapasztaltabbak jogászok előtt zárva maradna a testület.”- http://www.jogiforum.hu/hirek/17442

(csillag :7 ) 11.oldal

 (Valójában a szabadmérlegelés elve azt jelenti, hogy a bíró csak a törvényeknek van alárendelve, ám annyi kollízió vagyis belső ellentmondás van a törvényekben, ami lehetővé teszi az értelmezés teljes eltolódást a szabadságtól a szabadosságig!)-Bene Gábor

( csillag 8) 11.oldal

Az 1871 évi VIII, sz. törvény még rendelkezett a bírói felelősségvonásról, bírói jogsértő ítéletről. Ha a bíró jogsértő ítéletet hozott, akkor személyes anyagi felelősséggel tartozott. De ezt  a  törvényt az ’ 50-es években a koncessziós perek miatt eltörölték.

 ( csillag : 9 ) 14.oldal

(Sajnos a „jogalkalmazás optimuma” legtöbb esetben éppen az alaptörvény kedvezőtlen normaszövege miatt nem érvényesülhet, s azért is, mert a törvények sem épülnek rá a bevált szokásjogokra!) –Bene Gábor

(Csillag 10)14.oldal                                      

Matematikai statisztikai elemzések 3., Becsléselmélet: alapfogalmak, nevezetes statisztikák, intervallum-becslés

Prof. Dr. Závoti József (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

(Csillag 11) 15..oldal                               

Uszodai sportok

Bíró Melinda (2011)

Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft.                                                                 

 

 „ ..Az ugrásokat a bírók, félpontonként 0–10-ig pontozhatják. A pontok meghatározásában az ugrás technikája és kivitelezése, annak összbenyomása számít. Az ugrás összbenyomásának értékeléséhez a kiállást, a rohamot, az elugrást, a légmunkát és a merülést, annak technikáját és szépségét kell nézni. Semmilyen más tényező nem befolyásolhatja az értékelést. Nem kell figyelembe venni a kiállás előtti mozdulatokat, az ugrás nehézségi fokát, vagy a víz alatt történő mozdulatot.

A pontszámítás a következő módon történik: egyéni számokban, ha hét (7) bíró bíráskodik, a két legmagasabb és a két legalacsonyabb pontszám kiesik. Öt (5) bíró esetén csak a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszám esik ki. Szinkronugrásban is hasonló az elv. Az egyéni kivitelezésre adott legmagasabb és legalacsonyabb pontszámot és a szinkronitásra adott legmagasabb és legalacsonyabb pontszámot kiveszik. A titkárok összeadják a megmaradt pontokat és beszorozzák az összeget az ugrás nehézségi fokával. Ez adja az ugrás összpontszámát….”

(Csillag 12) 15.oldal

Módos Péter –nemzetközi bórbíró

BORKOSTOLÁS ÉS BORBÍRÁLAT KÉZIKÖNYVE

Agroinfó kiadó

„ A bírálati módszerek között még meg kell említeni az un. 3 poharas bírálatot.Ez a módszer egyaránt alkalmas a borok és a borbírák tesztelésére. Mi sem egyszerűbb annál ugyanis, ha van valamilyen szempontból 3 különböző borunk és valamiylen sorrendet szeretnénk állítani közöttük, (például: melyik boromat vigyem a versenyre) akkor egymás mellett kóstolva több szakember többségi szavazata alapján megkapjuk a nyerőt. Ha viszont a bírálót, magát akarjuk tesztelni,hogy ne mondjam, vizsgáztatn, akkor a A, B, C,poharak közül kettőbe  (A, C, ) azonos bort töltünk, a harmadikba ( B) pedig egy más borfajtát. Kiváncsiak vagyunk tehát arra, hogy a szakember ki tudja-e választani az eltérő ( B ) mintát. Ezt a vizsgálatot akár több sorozatban is megismételhetjük. Ezzel a leendő bírálóbizottság tagjainak aznapi „ formáját” tesztelhetjük. Arra is van példa, hogy az ilyen módon megbukott zsűrijelölt ugyan végigbírálja a versenyt, de az általa adott pontszámot nem veszik figylembe, természetesen az anonimitás biztosítása mellett „-28- oldal       

 

(csillag 13) -15.oldal

Nash-egyensúly-játékelmélet:

fogolydilemma a nem zéró összegű játékok egy fajtája. A lényege, hogy két, súlyos bűnténnyel gyanúsított fogoly közül vallomást tesz-e az egyik a másik ellen (azaz defektál, mivel a fogolydilemmával foglalkozó anyagokban kooperációnak nem a hatóságokkal való együttműködés, hanem a vallomástétel megtagadása minősül). Akárcsak a többi nem kooperatív játékelméleti problémában, itt is feltételezzük, hogy az egyes játékosok saját nyereségüket tartják szem előtt, tekintet nélkül a másik résztvevő nyereségére.

A fogolydilemmánál a Nash-egyensúly nem vezet mindkét fél számára optimális megoldáshoz, mert ez ebben az esetben azt jelenti, hogy mindkét fogoly vall a másik ellen, még akkor is, ha a kooperációval nagyobb lenne a nyereségük. Bár mindkét fogoly jobban járna, ha kooperálnának, és egyikük sem vallana a másik ellen, mégis mindkettejüknek személyes érdekében áll vallani, akkor is ha korábban kooperációt ígértek egymásnak. Ebben áll a fogolydilemma lényege. Egy súlyos bűntény kapcsán két gyanúsítottat letartóztat a rendőrség. Mivel nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték a vádemeléshez, ezért elkülönítik őket egymástól és mindkettejüknek ugyanazt az ajánlatot teszik. Amennyiben az első fogoly vall és társa hallgat, akkor az előbbi büntetés nélkül elmehet, míg a másik, aki nem vallott, 10 év börtönt kap. Ha az első tagadja meg a vallomást és a második vall, akkor a másodikat fogják elengedni és az első kap 10 évet. Ha egyikük sem vall, akkor egy kisebb bűntényért 6 hónapot kapnak mindketten. Ha mindketten vallanak, mindegyikük 6 évet kap. Tegyük fel, hogy mindkét fogoly abszolút önző és egyetlen céljuk saját büntetésük minimalizálása. Egy fogolynak két lehetősége van: hallgatni, azaz kooperálni, vagy egy vallomással elárulni a társat. Mindkét választás eredménye függeni fog attól, mit tesz a másik személy, de egyikük sem tudja, hogyan fog dönteni a másik. Még ha lehetőségük is lenne az összebeszélésre, akkor sem biztosan bízhatnának meg abban, hogy a másik megtartja az ígéretét.

Ha az egyik fogoly arra számít, hogy a másik majd kooperál és hallgat, akkor az optimális stratégia a vallomástétel, hiszen ezzel elérhető az azonnali szabadulás, miközben a másik 10 évet tölt majd a rács mögött. Amennyiben azt feltételezi, hogy a másik vallani fog, akkor is az lesz a legjobb választás, ha ő is vallomást tesz, hiszen így megúszhatja a teljes 10 éves ítéletet, és csak 6 évet kell leülnie, ahogy a másiknak is. Amennyiben persze mindketten kooperálnak és hallgatnak, akkor mindketten kiszabadulhatnának 6 hónap után.

Mindképpen a vallomás lesz a meghatározó stratégia mindkét résztvevő számára. Mindegy, hogyan dönt a másik játékos, a vallomással elkerülhető a rosszabb lehetőség. A foglyok számára sajnálatos módon pont ez fog elvezetni ahhoz a szerencsétlen végkimenetelhez, mikor mindkettő vall és mindkettő súlyos büntetést kap. Ez a fogolydilemma gyökere.

 

( csillag 14) 19.oldal

Bizonyos értelemben már maga Jézus is a független ítélkezés mellett nyilatkozott, amikor így szólt : János 12:47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot  12:48 Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.

Figler Csaba

 

0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..