Emlékversek

BÚCSÚZIK A NYÁR Megroskadt táj kezdődik szeptemberben, még él a nyár, de már virágait szétszórta a szélben, tékozolta eleget magát a kárhozatban, az üdvösségben. Alkonyodik. A nyár búcsúzik most, tarisznyáját vállára veti, távozik. Nem szomorú. Bús csak a parti fűz, vízbe meríti karjait, átöleli a tó remegő fodrait. Ne félj,…

read more

Véletlen találkozás? És ha mégsem?

Nagyon összetalálkoznak mostanság a gondolatok. Van úgy is, hogy összeütköznek, de többé-kevésbé végül egymáshoz simulni látszanak. Nem véletlen, hogy Drábik János gondolatai találkoznak a mi gondolatainkkal. Pont ma, pont most. A spirituális emberek értik ezt. Az egymásba csatolások szemmel láthatóvá, tapinthatóvá válnak – mert az érzékeink utolérik a lelki szárnyalásunkat….

read more