Hol tartok most a Világmindenséggel – Befejező gondolatok

A nem anyagi világ megközelítéséről

Az én meggyőződésem szerint célszerű a nem anyagi világot az anyagi felől megközelíteni, a következő sorrendben:

  • Bármely jelenségnek mindenképpen érdemes legelőször az okát megkeresni, azt reprodukciós kísérletekkel ellenőrizni és bizonyítani.
  • Amennyiben ez nem sikerülne, azaz a „miért”-et nem tudjuk kielégítően meghatározni, akkor a „hogyan”-t vagy legalább a „mit”-et kell alaposan dokumentálni.

Könnyen lehet, hogy ebben az utóbbi esetben már átlépünk a nem anyagi világba. Azonban mielőtt ezt kijelentenénk, gondoljunk arra, hogy nemcsak fizikai, hanem lelki placebo-jelenség is létezik. Amikor valaki valamiben erősen hisz, vagy hinni akar, ebből adódóan valamilyen megtapasztalást vár, akkor nem kizárt, hogy tudata révén részesülni is fog ebben; gondolati képernyőjén, vagy érzékei egyéb területén valamilyen kép (vagy pl. a fájdalom megszűnése, esetleg szervi változás) formájában a vágyott eredmény meg fog jelenni. Ráadásul az sem mondható, hogy ez feltétlenül érzékcsalódási állapot: az ember mentálisan is késztetheti a testét változásra, például gyógyulásra. (Annál is inkább, mert az ma már közhelyszámba megy, hogy a betegségeknek többnyire lelki okai vannak. Miért ne lehetne a csodásnak tűnő gyógyulások mögött ugyanúgy a lélek és a tudat?)

A tapasztalatainkat is érdemes kategorizálni. A legfontosabbnak a saját, személyes tapasztalatokat, ESP-élményeket vélem. Én magam is megéltem néhányat:

  • Olyan UFO-jelenséget, amelyet egyébként az adott időben és helyen többen, egymástól függetlenül láttunk, és a sajtó is dokumentálta.
  • Az agykontroll tanfolyamon végzett esettanulmányban megéreztem, hogy az a személy, akire a társam gondolt, hallássérült.
  • Több tipikus, tiszta, kettős szinkronicitás élményem is volt.
  • Egy tréningen – szinte minden társammal együtt – spirituális kanálhajlítást végzetünk.

A következő kategória az olyan dokumentumok vagy tapasztalatok átvétele, amelyekkel kapcsolatban mentálisan teljes a bizalmunk, racionálisan pedig nem vetődik fel a tév-érzékelés gyanúja. Számomra ilyenek:

  • A feleségem által készített videofelvétel, amelyen láttam, ahogyan a kísérleti laboratóriumban a fia motollaként forgatja meg az Egely-kereket, és az agysugárzás erősségét mérő műszer a hozzá kapcsolt printerrel, kiakadnak.
  • Fia „csodás” képességeiről szóló könyvében, a „Mesterem a gyermekem” címűben számtalan, természeti vagy tudományos okokkal meg nem magyarázható jelenséget sorol fel, azok tanújaként.

A harmadik kategóriába azokat a dokumentumokat, könyveket, filmeket, videókat sorolom, amelyek inkább jó kérdéseket, mint kielégítő válaszokat vetnek fel olyan dolgokról, amelyeket az akadémikus tudomány és a hivatalos vallás tabuként kezel, és amelyek közül csak kiragadok egyet-kettőt:

  • Hol van a hiányzó láncszem az emberi törzsfejlődésben?
  • Hogyan építhették meg a piramisokat több tíz tonnás, milliméternyi pontossággal megmunkált kőtömbökből, és hogyan szállították ezeket az építkezés helyére több száz kilométerről több ezer évvel ezelőtt?
  • Egyáltalán, mi célt szolgáltak a piramisok?
  • Hogyan születtek a csak több száz méteres magasságból látható gigantikus ábrák, a perui Nazca-vonalak?
  • Mi magyarázza a Hold saját tengelye és a Föld körüli forgásának tökéletes szinkronját, ami által az egyik fele mindig láthatatlan a számunkra?

Végül – negyedik kategóriaként – az Interneten és a könyvpiacon is bőven találkozhatunk olyan írásokkal és fotoshop csodákkal, amelyek a téma bulvár-szélsőségeit tartalmazzák.

Az igazság feltárásában külön kihívás, hogy a fenti kategóriákba sorolást, különösen a határvonalak meghúzását egyelőre mindenkinek magának kell elvégeznie.

Grafjódi László

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..