Ki kell szabnom a pénzbírságot, pedig tudom, hogy nem fogja tudni befizetni, hiszen ételre sincs pénze

  • A pitiáner ügyekért kiszabott bírságok miatt százak kerülnek börtönbe hosszabb-rövidebb időre.
  • Köztük rengeteg a szegény, kiszolgáltatott ember.
  • Látják ezt a börtönőrök és a bírósági titkárok is, de szigorú törvények miatt a kezük meg van kötve.
  • A börtönöket is leterheli, ha egy-két napra el kell zárniuk egy szabálysértőt, az életét pedig nem ez fogja megváltoztatni.

Egy civil szervezetek képviselőiből álló munkacsoport 2016-ban elvégzett egy kutatást, amelyben azt vizsgálták, kik azok a fogvatartottak, akiket piszlicsáré ügyek miatt vágnak börtönbe Magyarországon. A büntetés-végrehajtási intézményekben lévő fogvatartottak egy bizonyos százaléka – egy átlagos napon 200-400 ember – ugyanis egyszerű szabálysértések miatt van börtönben. Ők nem is számítanak elítélteknek, csupán elzártaknak, az elzárásukat azonban ugyanúgy a börtönökben kell leülniük.

A kutatás során kiderült, hogy ezek a fogvatartottak nagyrészt szegény, kiszolgáltatott emberek, akiket például koldulásért vagy rossz biciklilámpáért visznek be újra és újra. Róluk és a történeteikről ebben a cikkben írtunk részletesen.

Az, hogy ők végül börtönben kötnek ki, nagyrészt annak köszönhető, hogy a szabálysértési eljárások nem, vagy csak nagy nehezen tudnak mit kezdeni azokkal az emberekkel, akik folyamatosan, az élethelyzetükből fakadóan törvényt sértenek, vagy akik egyszerűen túl szegények ahhoz, hogy befizessenek egy pártízezer forintos szabálysértési bírságot. A kutatók mindezekről nemcsak a fogvatartottakat faggatták ki, hanem azokat a bírósági titkárokat is, akik ezeknek az embereknek az ügyében döntést hoznak, és azokat a bv-őröket, akik aztán fogvatartják őket. Az általuk mondottakról lesz szó ebben a cikkben.

A szemetelő hajléktalan és a gyilkos ugyannyi munka

A kutatók összesen 9 budapesti és Pest megyei bírósági titkárral beszélgettek 2016-ban. Ők azok, akik a bíróságok szabálysértési csoportjaiban elbírálják a szabálysértési ügyeket. Mellettük pedig beszéltek három büntetés-végrehajtási intézet 9 dolgozójával is, köztük volt osztályvezető-helyettes, reintegrációs tiszt és szociális előadó is.

A szabálysértési törvényt 2012-ben szigorították, ekkor került bele például az a változtatás, amely szerint a szabálysértések miatt kiszabott helyszíni bírságok is átváltoztathatóak elzárásra (a nem helyszíni pénzbírságot már korábban is át lehetett változtatni). Börtönbe tehát többféle módon kerülhet egy szabálysértő. Egyrészt, ha elkövet egy olyan súlyú bűncselekményt – példádul ellop valamit -, amely miatt a bíróságon rögtön elzárást szabnak ki rá. Másrészt pedig akkor ha nem követ el ilyen súlyú bűncselekményt, hanem például csak az úttesten sétál a járda helyett, ezért a rendőr megbírságolja, ő azonban nem fizeti be ezt a bírságot.

Ilyenkor a pénzbírságot 5000ft/nap-os váltóval a bírósági titkárok átváltoztatják elzárássá. Ehhez még tárgyalást sem kell tartaniuk, azaz a szabálysértő távollétében is megtehetik.

A bírósági titkárok beszámolói szerint a bíróságokon darálják ezeket az ügyeket: a járásbíróságokon napi 50-60, Budapesten 20-30 ügyet tárgyalnak. Mindez azért megy ennyire gyorsan, mert ezekre a tárgyalásokra a szabálysértők 90 százaléka el sem megy.

A szigorítás miatt azonban nemcsak a bíróságokat, hanem a börtönöket is elárasztották az ügyek. Ez 2016-ban akár napi 300-400 határozat érkezését is jelenthette az egyes büntetés-végrehajtási intézetekbe, amelyeket fel kellett dolgozni. A bv-dolgozók pedig erről azt mondták, hogy jelentős többletterhet rak a büntetés-végrehajtásra.

Egy közterületen szemetelő hajléktalan és egy gyilkosságért elítélt fogvatartott befogadása és elhelyezése ugyanis pont ugyanakkora feladatot jelent (meg kell vizsgálni, tájékoztatni kell, el kell intézni a börtönön belüli munkáltatását).

„Nekünk ugyanannyi munka, holott a cselekmény százada annak, mint amit egy elítélt elkövet” – mondta egy bv-tiszt.

Ráadásul az is megnehezíti az elzárásos fogvatartottak elhelyezését, hogy napi szinten, kiszámíthatatlanul változik a számuk. Ez logikus, sokaknak csak pár napra kell börtönbe vonulnia, és már mennek is (sőt, van olyan is, akinek csupán egy napra).

Másoknak viszont még a fogvatartásuk alatt is változtatnak át elzárássá korábbi bírságokat, és így azt sem tudni előre, meddig kell börtönben maradniuk.

Ez a bv-seknek logisztikai nehézséget okozhat, az elzárásos fogvatartottakat ugyanis el kellene különíteniük a szabadságvesztésüket töltőktől és az előzetes letartóztatottaktól, rájuk ugyanis csak a fogház fokozat szabályai érvényesek (azaz lazább szabályok szerint tartják fogva őket). A Helsinki Bizottság korábbi helyszíni vizsgálatai szerint azonban ez a különbség több helyen nem érzékelhető.

Munkát találni is nehezebb nekik, általános vélemény, hogy a rövid időtartamú elzárások és a szabadulás bizonytalan időpontja jelentősen megnehezíti az elzárásosok foglalkoztatását. Ez pedig azért rossz, mert így nem tudják megkeresni a kávéra és cigire valót, így a családnak kellene nekik valamennyi pénzt küldenie. Viszont sokukat éppen azért zárták el, mert nem volt pénzük még a bírság kifizetésére sem.

A családjukkal való kapcsolattartás is nehéz, a büntetésüket ugyanis jellemzően az otthonuktól messze, akár több száz kilométerrel távolabbi bv-intézetben töltik, ahová a rokonoknak drága lenne elutazni. A szabálysértés miatt börtönbe került fiatalkorúaknál pedig az okoz problémát, hogy nehéz megoldani az iskoláztatásukat a bent töltött időre.

Nem fogja tudni befizetni, hiszen ételre sincs pénze

A börtönökben végzett kutatás szerint az elzárt szabálysértők körében rengeteg kiszolgáltatott ember van, akik közül sokan az élethelyzetük miatt kényszerülnek rá a szabálysértések elkövetésére. A bírósági titkárokkal és bv-dolgozókkal készített interjúk alapján ezt ők is így látják.

A bv-dolgozók szerint az elzárásba kerültekre általánosságban jellemző, hogy munkanélküliek és mélyszegénységben élnek, hiszen éppen azért zárják el őket, mert képtelenek kifizetni a bírságaikat, amelyek többszörös bírságolás esetén akár százezer forintosak is lehetnek. A legtöbbjüknek nincs meg a nyolc általánosa sem, és általában a rendőrök hozzák be őket, csak a legvégső esetben jelentkeznek önszántukból.

„A legelesettebbek kerülnek be” – mondták.

Velük aztán általában nincs is sok gond, könnyen kezelhető csoportnak tekintik őket a börtönökben. A szűkös anyagi lehetőségeik miatt inkább csak leveleznek, látogatót nem fogadnak. A rossz mentális és pszichés állapotuk miatt azonban a börtönpszichológusnak több munkát adnak.

„Elvannak, elfekszenek. Gyakorlatilag csak vannak. Nincs olyan jellegű munka velük, hogy ezt akarnak azt akarnak, jogokat követelnek” – mondta egy bv osztályvezető-helyettes.

A bírósági titkárok is tapasztalni szokták, hogy sokszor hátrányos helyzetű emberekkel van dolguk.

„Sokszor bajban vagyunk. Amikor látom, hogy kisértékű élelmiszer lopás van, elmondja, hogy három napja nem evett, de van előélete, figyelmeztetésen túl vagyunk, a következő a fokozatosság elve alapján a pénzbírság, ki kell szabnom, pedig tudom, hogy nem fogja tudni befizetni, hiszen ételre sincs pénze. Ilyenkor a bírság összegét közelítjük a minimumhoz, vagy közérdekű munkával kiválthatja. Gyakori a kisértékű élelmiszerlopás miatti bíróság elé állítás. Ha például élelmiszert lopott, bent van már 72 órája, akkor gyakorlatilag már bent volt annyit, hogy próbálunk olyan pénzbírságot adni, amit már kitöltött az őrizettel.” – mondta egy budapesti bírósági titkár.

„ Nyilván figyelemmel kell lenni az egyéni helyzetre, nehéz körülményekre. De van egy elkövetés, és ennek a büntetésnek van egy szankció jellege, amit nem szabad elfelejteni. Nem lehet a végletekig tekintettel a rossz anyagi helyzetre a szabályozás.” – mondta egy másik titkár.

Azt mondták, a döntéskor mérlegelni szokták a személyes körülmények között az elkövetők társadalmi hátterét is. Ha első alkalommal követ el szabálysértést egy nehéz anyagi körülmények között élő személy, akkor például csak figyelmeztetést szabnak ki. A halasztási és részletfizetési kérelmekkel pedig méltányosan bánnak.

Az elzárásról alapvetően jó véleménnyel voltak, szerintük arra szükség van, már csak azért is, mert korábban a bíróságok sokszor képtelenek voltak adó formájában behajtani a be nem fizetett bírságokat. Így viszont egyszerűen át tudják változtatni a be nem fizetett bírságokat elzárássá. Amúgy pedig a legvégső szankcióként gondolnak rá, ahhoz, hogy valaki odáig eljusson, szerintük „nagyon negligens magatartás kell”.

Eközben azonban egy sor cselekményeknél, mint a koldulás, az utcai közterületen tartózkodás, a szemetelés vagy a kis értékű lopások, teljesen indokolatlan nevezték börtönbe küldeni a szabálysértőket.

A hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó elkövetők ugyanis sokszor szükségből követik el a szabálysértést, és a társadalom számára nem jelentenek komoly veszélyt. Ráadásul a párnapos elzárások alkalmatlanok arra, hogy a börtönökben bármilyen nevelési célú munkát végezzenek ezekkel az emberekkel.

Hiába a börtön, pár nap kevés az átnevelésükhöz

A bv-s dolgozóknak markánsabb a véleményük, a kutatás szerint ők azt mondták, hogy a sok pénzbírságról átváltoztatott büntetés a bizonyíték arra, hogy nincs visszatartó ereje az elzárásnak. Azt pedig nem tekintik a börtön feladatának, hogy a társadalom peremén élő, nagyon rossz egészségi és pszichés állapotú embereket „megtartsanak”. Ez szerintük a kinti szociális ellátórendszer feladata lenne.

Így viszont előfordul, hogy a rászoruló emberek olyan szolgáltatásokkal találkoznak a börtönben, amelyeket alapból kint kellene biztosítani nekik. A szexmunkás fogvatartottaknak például a börtönpártfogó több alkalommal segített a gyermekük megtalálásában vagy a gyámügyintézésben.

A bv-sek azt is hangsúlyozták, hogy a rövid időtartamú, néhány hetes vagy hónapos elzárások esetében lehetetlen teljesíteniük a reintegrációs feladataikat.

Így ahelyett, hogy megpróbálnák a börtönben elérni, hogy a szabadulása után az a szabálysértő ne kövessen el több szabálysértést, lényegében csak adminisztrálnak.

A bírósági titkárok és a bv-dolgozók is azt mondták, hogy csupán az első alkalommal van érdemi hatása annak, ha valakit elzárnak. Az akkor megviseli őket, így a visszatartó erő is nagyobb. A rendszeres elkövetőknél viszont nincs ilyen. A kutatás során megkérdezett fogvatartottak közül pedig sokan visszaesők. A felüknek azonban soha az életében nem volt súlyosabb összetűzése a törvénnyel, mint egy szimpla szabálysértés, így hiába vannak köztük sokszoros szabálysértők, nem egy börtönhöz szokott rétegről van szó.

Sokszor teljes meglepetésként éri őket a börtön

A fogvatartott szabálysértőkkel készített interjúk során kiderült, hogy sokan egyáltalán nem értettek semmit az eljárásból, fogalmuk sem volt például arról, hogy a helyszíni bírságot vagy a pénzbírságot kiválthatják közérdekű munkával is, vagy hogy ha alapból közérdekű munkával büntetik őket, akár három napjuk van jelentkezni rá, különben az is átváltozik elzárássá.

A bv-dolgozók szerint sokszor teljes meglepetésként éri a szabálysértőket az elzárás. Ők addig vannak tudatában az egésznek, amíg megállítja őket a rendőr és megkapják a bírságot. Aztán hiába zajlik tovább maga ez eljárás, sokszor el sem jutnak hozzájuk az írásos tájékoztatók, vagy mert nincs lakcímük, vagy mert rendezetlenek a lakáskörülményeik. Végül pedig azt veszik észre, hogy a büntetésüket a tudtukon kívül átváltoztatták elzárássá, és jön értük egy rendőr, hogy elvigye őket a börtönbe.

A kutatás szerint ráadásul a tájékoztató kiadványok, vagy úgy általában az eljárás jogi nyelvezete csak nagyon nehezen érthető.

A kutatók megkérdezték a bírósági titkárokat is, mit gondolnak erről. Általánosságban azt mondták, hogy a tájékoztatók szerintük érthetőek, az alacsony végzettségű elkövetők számára azonban valóban problémát szokott jelenteni a megértésük. Sőt, az egész eljárás megértése. „Például arra a kérdésre, hogy mi a családi állapota, az a válasz, hogy köszönöm jól vagyok, vagy van három gyerekem.” – mondta egy bírósági titkár.

Nekik viszont meg van kötve a kezük, mert a végzésekben tartaniuk kell magukat a jogi szövegezéshez. „A szakmánknak van egy nyelvezete, aminél lejjebb nem lehet menni egy határozatot megfogalmazva úgy, hogy szakmai és érthető is legyen.” – mondta egyikük.

Annyit tudnak tenni, hogy ha esetleg tárgyalásra kerül sor, ott megpróbálják elmagyarázni, mi történik. A legtöbb probléma azonban a postán küldött határozatok megértésével van, erre azonban azt mondták, nem az ő feladatuk, hogy az embereket szövegértésre oktassák.

A fogvatartottakkal készült interjúkból kiderült az is, hogy nem csak nyelvezettel, hanem már a levelek célba érésével is gond van. Sok címzett máshová van bejelentve, mint ahol ténylegesen tartózkodik, egy cím nélküli, telepen élő nő pedig azt mondta, hozzájuk egyáltalán nem érkeznek meg a levelek. Így ők először a rendőrrel találkoznak, aki beviszik őket a börtönbe leülni a pénzbírságokat.

A kutatást egy munkacsoport készítette, amelynek tagja volt a Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI), a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete (Szexe), az Utcajogász Egyesület és a Roma Sajtóközpont (RSK).

Forrás: !!444!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..