Menü Bezárás

LÉLEKHONFOGLALÁS 1.

LÉLEKHONFOGLALÁS

1.  rész 

*

Tudatváltás – E tudás könyve

Az EMBER üdvössége

 *

A forgatókönyv most történik

 *

 

Isten nevében kezdem el

 

Lelki megnyugvásomat, kiegyensúlyozott életemet magamnak köszönhetem. Az, hogy szabad leszek, mindig is ott volt bennem. Sokan nem hittek nekem: „Ez a nő normális?”
Aztán felébredésem korai szakaszában egyre tudatosabban elkezdtem újra varázsolni az életemet, az enyémet, ami felett én döntök. Amikor találkozom volt sorstársaimmal, akik még nem tettek meg egy lépést sem a tudatváltás felé, megkérdezik tőlem:
– Van már munkád?
Ez olyan természetes nekik. Legalábbis abban a vaskori értelemben, aminek hátat fordítottam. Ezért sem értenek, még mindig, így csak példát mutathatok az aranykor felé tartva, hogy nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk, és így van beleszólásunk abba, hogy mit mért teszünk.
Aki veszi a példát, annak saját dolga, hogy mit kezd vele. Teljes 180 fokos fordulattal válaszolok az eget verő kérdésre.
– Nekem küldetésem van. Ebben dolgozni észre sem veszem, hogy munka. Szívesen teszem. Ez olyan kiteljesedés, mint maga a teremtés. Az a nem mindegy, hogy milyen tudatállapotban teszi ezt az emberiség, mert oly minőségben Élhető az ÉLET, amilyent már belül képesek vagyunk megteremteni.
Küldetése mindenkinek van, az igaz önismeret segít ráébreszteni. Saját példámat segítő tiszta szándékkal, eléd tárva, Kedves Olvasó, légy szeretettel üdvözülve ez Isteni mesés beavatásban.
Ne felejts:D el! – Honnan jöttél, és merre tartasz?

Előszó

Kedves Olvasóm!

 

Lélek szinten, mint a Teremtő kiáradásának köszönhető emberiség, egyek vagyunk. Mindahányunkban itt a Földön, ugyanaz a lélek minőség Él és Örök, mint maga a Teremtő. Aki ezt képes megérteni, az elérte már, hogy megteremtette az egységet saját magában. Testi, lelki, szellemi szinten. Megérti, hogy bármilyen szándék, tett származik tőle, az éppen olyan, mintha saját magával teszi. Képes átérezni lelke tisztaságával akár az egész emberiség lelkületét. Nos, mivel még vannak, akik nem találtak rá magukban erre a bizonyos aranykapura, ami mindenre rávilágít, mint tudatos és tudattalan, a tiszta teremtői forrás minőségtől eltérő cselekedetekkel ütközik. Lélekharc zajlik, úgy magában az emberben, mint egység szinten az emberiség mindenségét tekintve.
Ezt az előszót nem én ihlettem, hanem az egyik mag lélektársam. Akkor jegyeztem le, amikor majd két éve elmesélte, hogy mit álmodott, éppen akkor, amikor én a Fényhozók üzentét kaptam meg az Égiektől.
Mosoly. Mag lélektársamnak egy amerikai őslakos indián, szintén mag lélektársunk adta ezt a nevet.
Tiszta szívéből fakadó Élő Mosolyt, az emberiség közös lélek síkjára irányította a Teremtő, akit megvilágosított arról, hogy mi zajlik az emberiség lelki szintjén:

*

Lélekharc

Nem érezte, hogy valaki is élne. Hatalmas csata fárasztotta le, és hirtelen magához térve felismerte, hogy „Élek!”. Érezte a hatalmas fáradságot, amit még soha nem élt át, ezért alakult ki benne az az érzés, mintha meghalt volna. Felébredve síri csend honolt.
Mozgás nélküli lelkek jelenlétét érzékelte. Nem volt egyedül. Közvetlen mellette egy élet halál között vívódó lelki társunk éledezett, aki sokat harcolt a létünkért.
A sötétséggel vívott hatalmas harc után tért magához. Ahogy tért vissza az Élet belé, látta a hatalmas mezőt, ahol volt az ütközet. Síri csend.
Egy csodaszép világos szürke paripa lépdelt át a csatamezőn. Kezdett kivilágosodni minden. Megkönnyebbülést érzett.  Maga a ló, egyre fehérebbé vált, egyedül a világosságot, mint ÉLET-et árasztotta egy nyílt nagy területen. Tudta, hogy ÉL. 
Ahogy egyre nagyobb tért hódított a világosság, úgy kezdte az életerőt magába fogadni, felismerve: Sikerült! Győztünk!
 
Élő Mosoly, drága lelki társunk! Isten Éltessen örökké! Köszönjük, hogy vagy!
***
Szóljanak a harsonák,
Tudja meg az egész világ!
Határtalan fényeddel
 Szeretett általad e világ!
Gyermeki Éned
Feléledt Benned,
Újjászülettél
Drága Istenember!
Áldás vagy örökké.
***
 
 *

Életprogramozás 0. rész

 *
 
Csicseregjetek, mint a fecske és gyülekezzetek!
Lelkiségetekben emelkedjetek, egészen fel az égig, mint a pacsirta!
Szellemiségében ébred már a Turul Népe!
Tiszta szívében, szeretettel szabad a Magyar!
Sorsszerűen támogatva!
A Tudatváltás forgatókönyve most történik.
Az Életprogramunk magasabb minőségű tudatállapotban szerethetőbben, élhetőbben, szabadabban fut. Ehhez le kell vezetni a játékot, amely ezzel, a nulladik résszel indul.
Az emberiség tudatának lehetősége végtelenek közötti sorozatok összessége. Az alacsony minőségű tudatállapottól a magasabbig. Vajon meddig képes az ember elmenni az élhetőség értelmében bármelyik irányban? A különböző szintek az élet minőségének meghatározói, amit az ember teremt saját magának akár tudatosan, akár tudattalanul. Mondhatni úgyis, mint tudattalanul mások eszközeként, vagy egészséges öntudattal rendelkező emberként, akinek több lehetősége adódik, mint annak, aki ezt az igényt feláldozza magában. Az ember többre születik, mint embertársai elleni szándék, cselekedet örökös fenntartása, miközben észre sem veszi, hogy ezáltal így válik saját maga ellenségévé, mert mindig fenntart egy küzdelmet a túlélésért. Embertelen magatartás éldögélteti, mert hiszi, hogy megosztottságban versenyeznie kell, minden áron, és észre sem veszi, hogy válik farkassá, egy olyan rendszert éltetve, ahol ember, ember ellen küzd, és hogy ennek a rendszernek lejárt az ideje. Aki előbb felébred, előbb szabadul ebből a világból és képessé válik rátérni eredeti küldetésére. Tudatos emberré válik, aki saját magából kiindulva nem tesz olyat embertársaival, amit magának sem kíván, és képes egy élhetőbb világot teremteni. Bizony, egyre többen ismerik fel ez utóbbi minőség szerint gondolkodni és tenni. Az életünket irányító tudatunk vajon milyen program alatt fut? Olyan, hogy életprogram, megegyezik eredendő küldetésünkkel? A végleteket tekintve futtassuk át a lehetőségeket:
*

Akol-izálás helyett Loka-lizálás

Nézzük, hogyan lehet túllépni az „akolizáláson” és eljutni a „lokalizálásig”! Még nem hallottam az akolizálás szót, de a birkásítást már igen. Ebből következtetve ahol jelen van a birkásítás, ott magától értendően adódik a szó. Na és hogy lehet az „akol”-ból „loka”? Tán csak nem visszanyalt a fagyi? Oly mértékben nyomják az idegen nyelveket, nem véletlenül a magyart háttérbe szorítva, hogy a „lokalizálás” visszavezetett az „akol-izáláshoz”, ami a leleplező birkásítás gyűjtőhelye. Bocsánat a kifejezésért, de ha a tiszta szándékú, értelmes, normális embert hátsó szándékból birkaként szándékoznak kezelni, akkor újfajta kommunikáció érinti meg, és át-birkaszemlélve az új birkanyelvezet is megteremtődik. A jelenség bármerre felismerhető ország- világ szerte, mert vannak fenntartói, a kos-kodók, akik szintén birkásítás áldozatai, és még manipulált tartalmú fennhangon kikérik maguknak, hogy az emberek nem birkák, miközben ténylegesen ők bánnak embertársaikkal, embertelenül birkaként és tesznek arról, hogy a széthúzás reményében hazugságok sorozatát hintsék, folyamatosan fenntartva a haragot és a gyűlöletet. Már fogalmuk sincs, mi az igaz szeretet. Így az embereket eltérítették eredeti rendeltetési helyüktől, olyannyira, hogy elvesztették saját egészséges öntudatukat. Rávilágítva tiszta fénnyel, az ember tényleg nem birkának, mások rabszolgájának születik, hanem fizikai, érzelmi, mentális, pszichikai, spirituális szinten saját magát irányító, egészséges öntudatra képes, az Isteni csodának beillő szeretetre képes Isteni teremtménynek, aki valóban képes teremteni, egy jobb világot. Mondják úgy, hogy Isten az embert a saját képességeivel megáldva teremtette, és akinek dolga követni az Ő tanításait. Minőségében mást sugall. Az ember a tudatállapotának megfelelő szinten teremti meg a saját világát. Miféle vas-kos korszellemtől fuldoklik az emberiség, még mindig azt fenntartva, amiben csak eszköze a sötétségnek? Valóban ezt akarja minden épeszű ember szülött fenntartani? Valóban az ember saját maga ellensége? Akinek ebből elég volt, hangosan kimondja a NEM-et! Tükörbe néz, megismeri valódi önmagát, és tesz végre önmagáért, szíve mélyén rejlő tiszta érzését követve. Nem pedig embertársai ellen! Ez a tudatváltás nyit utat egy jobb világ felé. Mindenki azt éli meg a jövőben, ahogy ma dönt. Végigjárva az önismeret által, a számára kijelölt igaz utat, és megéli a valódi küldetését, ahogy teszik ezt már egyre többen.
A lokalizálás többek között a helyi média lehetőségét is rejti magában. Helyi TV, helyi információ áramlás, országosan behálózva és minden lehetőség, ami most születőben van. A helyi tudósítás valós szeretet alapú életkörülményekről. Ennek megteremtésére adódik lehetőség most! Élek is a lehetőséggel, eddig nem mondhattam el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Vagyis alább olvasható bárhol aktuális, igaz történet a mai közelmúltból:

*

Birka mese, – avagy Tudatváltás. A szabadság felé nyíló égi üzenet

Egy fárasztó, forró nyári napon sétáltam haza a birkaiskolából. Na, nem mintha a hőségtől kaptam volna gutaütést, de ép ésszel nem lehetett kibírni az értelmetlenséget magas fokon, azt, ami embertelen. A szokásos nap ismétlődött bennem: Ma sem hallottak meg, alszanak, fogalmuk sincs, mit művelnek velünk. Önként terelődünk be nap, mint nap a „részünkre úgy sincs más lehetőség” akolba, miközben azt hisszük, hogy szabadon azt teszünk, amit mi választottunk. Észre sem veszik, hogy a döntéseinket sem mi hozzuk, bezzeg, ha adódik egy szarvas hiba, naná, hogy nem véletlenül, akkor a küszöb szélére állítanak. Így fenntartva a kishitűséget, az örökös megfelelés kényszert és az egymás odébb lökdösését egy kívülálló olyan sötét magát istenségnek valló irányítás által, ahol mindig csak birka lehetsz, maximum kos. Okos pedig semmiképpen sem, mert akkor kezdődik elölről az egész. Hiábavaló küzdelem egy rossz irányt követve.
Nem mellesleg, visszatérve az előbb említett szegény szarvas, mint fogalom, az is hibaként lett átprogramozva, méghozzá szarvas hibává, nehogy a csodaszarvas kiutat mutasson nekünk. Az engem ért hatásoknak köszönhetően e féle gondolatokba merülten kutattam a kiutat ebből a csapdából.
Utam éppen egy zárt vaskapu előtt vezetett el, amikor hirtelen egy hangos birka bégetés üvöltött rám válaszul. Kutya ugatás szokott így rátörni váratlanul az emberre, de most szinte fellelkesedve kérdeztem vissza: „Mit akarsz mondani?” Lehet, hogy a birkakiképzés különleges kommunikációs képességeket rejt magában? Szokatlan egy történés, jót nevettem az „Isten útjai kifürkészhetetlenek” helyzeten. Vagy mégsem?
Már el is felejtettem szórakozottságomat, amikor egy hídon átérve utolértem egy idős nénikét. Köszöntöttük egymást, majd vékony remegő hangján megkérdezte tőlem:
– Letellett?
– Le hát, nemsokára örökre. – Egyre jobban éreztem, hogy így van, könnyedén mondtam ki, persze a nénike hitetlenkedve értetlenkedett, de nem akartam neki magyarázkodni, e helyett megkérdeztem tőle, hogy: – Hogy tetszik lenni?
– Hát éppen most váltottam ki az injekciómat a csontritkulásomra, amiért majdnem 70 ezer Ft-ot fizettem ki, már nem tudom mit kéne tenni így öreg koromra… – folytatta a panaszkodást, aztán egyszer csak a férjéről kezdett el mesélni, aki pár éve betegségének következtében kórházba került és ott meghalt szegény. Panaszkodott tovább: – Hiányzik azóta is, mert hát több, mint 40 évig éltünk együtt, és az utolsó időkig nagyon szerettük egymást.
– Tudja milyen jó ezt hallani manapság, hogy több évtizeden át tudták egymást szeretni, és hogy ezt megélhették? Szokott álmodni a férjéről? – kérdeztem tőle, mert érdekelt, hogy folytatódott-e kapcsolatuk valamilyen lelki szinten.
– Hát igen, egyszer álmodtam vele. Egy domboldalon voltunk, nagyon szép zöld réten, és őt bárányok vették körül. Nem értettem miért, ezért megkérdeztem tőle, hogy „Mit csinálsz itt?” Azt felelte, hogy „Isten bárányaira vigyázok.”
– És mi jut eszébe Isten bárányairól? – kérdeztem vissza, közben kezdett érdekessé válni a számomra terített játék, mert tudtam, most igazolódik vissza egyfajta válasz minden idők birkahistóriáira.
– Hát olvastam én a bibliát, amikor fel kell áldozni a bárányt, mert…
– Jaj, dehogy kell feláldozni a bárányokat. Miért mondta a férje, hogy az a dolga odaát, hogy vigyázzon rájuk, mégpedig Isten bárányaira? Olvastam valahol én is, a bárány, embert jelent, aki szelíden Isten követője lenne. Vagy nem?
– Hát erre nem is gondoltam, de mondasz valamit te is. – jött a nénikéből a felismerés.
– Tudja, hogy mit kell feláldozni az embernek? – kaptam az alkalmon, hogy végre kimondhassam, az információk kerek egészének üzenetét: – A bennünk lévő birkát, kell feláldozni, mert a bennünk lévő sötétség tett bennünket azzá, hogy vakon követve birkaként szolgáljunk egy olyan akaratot, ahol mindig csak kiszolgáltatott birkák lehetünk, amiért hagytuk elnyomni magunkban a fényt, ami ebből kiutat mutatna. Elvesztünk eredeti hitünktől, észre sem vettük, hogy mit adagolnak nekünk, jó formán eltérítettek majdnem minden embert. Elhitetve az emberiséggel, ki-ki beállt a birkasorba, és ahogy tetszik, nem tetszik, betereltek bennünket az akolba. Birkákat csináltak az emberből. Vajon hány eltévedt bárány tengődik manapság?
A nénike a felismeréstől jót nevetett, mintha viccet hallott volna. Aztán beszélgettünk még egy kicsit öreg csontjairól. Azt is figyelemmel hallgatta, amikor arról világosítottam fel, hogy félelmünkben a betegségeinket is mi teremtjük, tudattalanul. Egy tudatos ember alapból tesz róla, hogy egészséget teremtsen magának, mert hát ilyen nagyszerű képességekre is képes az ember, csak ezt kitörölték az emberi tudatokból, és mára már sokan nem hisznek benne. Aztán megemlítettem neki, hogy ennyi időn keresztül egész kitartóan állt itt mellettem, egész jól bírták a csontjai is. Hálásan elköszöntem tőle
Az Isten áldja meg! – Bár tudattalanul, de közvetített felém egyfajta megfontolandó üzenetet, miközben a „Szerencséd, hogy öreganyámnak szólítottál!” (mai nyelven a „Hogy tetszik lenni?”) esetet is megtapasztalhattam általa és egymást segítve mindkettőnket a „Jó tett helyében jót várj!” szelleme kísért utunkon hazafelé.
A történet nem fejeződött még be, tudtam ezt meg pár hét múlva. Nyitott ablakon át, a távoli jegenyefák felől zengett bele a térbe, a már ismerős bégetés. Felszabadultan jót nevettem. Felelevenedett bennem újra, a „Mit akarsz mondani?” kérdés, de már valahonnét az égből egy sólyom hangja válaszolt rá. Csak nevettem és nevettem, miközben szívem sugallta: Tudatváltás. A szabadság felé nyíló égi üzenet.
A próbát kiállva továbbírom a történetet. Egy embert nem lehet akolban tartani. Ha helyén van a szíve, nem félhet az élettől, valódi küldetésétől. Vagy már nem is ember, mert elvették tőle igaz, tiszta lelkiségét, szellemi hovatartozását, és sosem tudja meg, mit jelent a valódi élet és boldogság, mint igazság és szeretet? Mint ember, milyen teremtéssel van harmóniában? Szabad akarata következménye egy értelmetlen káosz, vagy képes túllépni a megváltás útján egy igaz, felszabadító, az embert szolgáló élet felé?
Lépjünk hát tovább az emberiség új korszaka felé és járjunk végre egy magasabb minőségű tudatállapot szellemében, igaz magyar emberhez méltóan, eredeti küldetésünket teljesítve! Ehhez viszont meg kell ismernünk önmagunkat és múltunkat. Jelenünk minden pillanatában tudatos döntéseinkkel mi határozzuk meg jövőnket. Az odafelé vezető utat járva egyszer csak elénk tárul: hiszen már benne vagyunk, éljük, ahogy az előre elrendeltetett, egy magasabb minőségű szellemiség támogatásával.
Így volt, mesének is beillett volna, tán igaz is volt. A történet folytatódik. Szerinted hogyan??? Én amondó vagyok, hogy szabad akaratom szerint, legyen a következő fejezet címe: Igazság és Szeretet. Végül is, de nem utolsó sorban, mint kezdet és vég, a Tudatváltás forgatókönyve most történik.
Most itt az idő! Eljutottunk a lokalizáláshoz. Emberhez méltóan a most alakuló civil média szellemében, helyi szintekről indulva közösen teremtünk egy minket szolgáló médiát! Magyarul: helyi közösség, helyi civil média csatornája, általunk létrehozva. A lehetőség adott, élni kell vele. Mindenki, aki felébred, és tudja, hogy mire szeretne ébredni nemcsak a közeljövőben, hanem az elkövetkezendő életek során, a gyermekeire, unokáira gondolva, saját lakóhelyén, vagy térségében váljon az emberiség helyi életterének saját maga közvetítőjévé, létrehozójává. A működtetője pedig mi, a mai kor tudatos embere.
Mi vagyunk sorsunk teremtői, és mindahányan vagyunk, egy-egy csatornaként közvetítjük a Teremtés üzenetét. Mi tegyük jobbá a világot együtt, egy élhetőbb életet teremtve, nem pedig birkaként sült galambra várva, mert ez utóbbiból nincs köszönet. Az embert szolgáló, igazi emberi értékekre rávilágítva, közvetítőjévé válhatunk minden emberi csoda megnyilvánulásának. Igen, csodák léteznek, csak észre kell venni. Mindenütt ott van a jel. E pozitív végletet, ami tudatállapotunk magasabb minőségű szintjén kibontakozhat életünk teremtése során, megélhetjük, és ez maga a csoda.
Kedves Embertársam! Nem véletlenül laksz éppen ott, ahol van választásod részévé válni, vagy képviselni, helyi szinten, lakóhelyeden ezt a helyi médiát. Legyen ez a csodák egyikének születése! Ismersz valakit, aki erre teremtetett? Őseink közül a méd-ek, e nevükkel talán ezt akarták üzenni a mai kor emberének, hogy a méd, mint név okán is, lélekszinten bennünk van a saját médiánk? Mindenki egy médium, egy csatorna. Ég és Föld között. E tudás könyve erre segít rátalálni. E példát én adom. Kedves olvasóm, ne lepődj meg, hogy nem fogadom el a birka szerepet és beavatlak abba, hogyan jutok el a különböző szerepekben a végső tudatállapotig. Végül is, színház az egész világ, vagy mégsem?
Tudatváltás – Életprogramozás. Egyéni és közösségi felelősség, térben és időben. Megfontoltságot, önismeretet igényel. Az életünket végigkísérő program futtatása tudatváltással, magasabb minőségű tudatállapotban támogatott egy élhetőbb, jobb világ megteremtéséért. Ehhez le kell vezetni a játékot. Azt jelenti, hogy az ember képes kézbe venni az élete irányítását. Tiszta szívvel, az Igazság és Szeretet szellemében.
Ne felejts:D el! – Honnan jöttél, és merre tartasz?

 

*
*

Igazság és Szeretet 1. rész

*
 

Drága Lélek!

Szeretettel üdvözöllek a Tudatváltás pályáján. Nemrég valaki azt mondta nekem: „Hát, nem vagy kispályás”, amikor elmeséltem neki, hogy mire készülök, méghozzá a fentiek támogatásával.  Köszönöm neki, mert ennek hatására még közelebb vitt küldetésemhez és már láttam is a „Nagypályás” verziót, ami kifejezetten tetszett. Hogy miért? Mert számomra ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy nagypályára már csak győztesek lépnek. Kik az igazi győztesek a Tudatváltás szellemében? Azok, akik attól győztesek, hogy nem produkálnak veszteseket, olyanokat, akik értelmetlen küzdelem következtében megosztottságot, ellenállást teremtenének. Az igaz győztesek a szeretet nevében olyat képesek tenni, ami mindenkinek jó. Mi sem támogatja az igazi győzteseket, ha nem, a hasonlóan győztesként körülölelő tudatváltó embertársak támogatása. Méghozzá valóságosan is nagyon nagy pályán. Volt már rá működő példa eltitkolt történelmünkben. Ebben a szellemiségben gondolkodva és cselekedve talán mégiscsak van remény együtt átjutni azon a bizonyos tű fokán. A győztesek jussa, akik az Igazságot közvetítik és képviselik: szeretet, szabadság, egészség, béke, boldogság, méghozzá harmóniában a legtisztább forrásból fakadó igazság szellemében, mert ez méltó lét az emberiségnek.
*

Igazság és Szeretet

A Tudatváltás forgatókönyve most történik, és az ezt megelőző, Életprogramozás, vagyis a 0. részben azt ígértem, hogy most írok az Igazságról és a Szeretetről.  Ki képes hitelesen írni róla? Ezen a Földön, ahol duális világot éljük és teremtjük, bárki, aki lemerült az ellenkező irányba. Akit az élet olyan megpróbáltatások elé tárta, hogy az út végére megkapja a mélységes beavatást, miközben megismerhette a hazugságot és a félelmet, és minden az embert nem éltető, elnyomó hatást. Ismerős? Nem vagyunk egyedül. Bárkinek, attól függően, hogy meddig adatott megtapasztalni a megosztottság végleteit, felemelkedésként a szíve egy másik irányba húzó erő vonzásának köszönhetően van sejtése az Igazságról, mint Szeretetről. A kettő nem választható el, az érthetőség értelmében. A Szeretet legtisztább minőségében a teljes Igazság tövéről fakad. Ahol pedig nincs igazság, ott nincs szeretet sem. A részigazság ennek értelmében a szeretet egy darabkája. Ha többre nem futja, örüljünk, mert a részeredmény is eredmény, ami közelebb visz a teljességhez. Te meddig vagy hajlandó elmenni? A teljes igazság mindenkinek megadatik, amennyiben képes az összetartásra.
Na persze, Igazság! Hitetlenkedik egy 3. dimenzió megosztó fogságában versengő embertársam. Olyan, hogy igazság, nem létezik számára, mert szokták azt úgy mondani, hogy „Az igazság pedig odaát van”. Tudod, ha ezt mondod, igazad van, és így még mindig hazugságban tartod magad, önként támogatva. Ha pedig kimondod, hogy az igazság létezik, akkor is igazad van, és ezt tudod is, vagy el kezded keresni, vagy éled, körülvesz, átvarázsolod életedet. Olyannyira, hogy akár csodák vesznek körül. Azt képzeled most rólam, hogy rózsaszínben látom a világot? Te is láthatod, mint néha, a Naplementével szemben is rózsaszín az ég alja! Igen, rózsaszín, méghozzá varázslatos égi jelként. Ezzel csak azt szeretném sugallani, hogy érdemes mindig a dolgok mögé nézni. Tehát az igazságban nem hinni, vagy tudni, hogy van igazság, az ember teremtő képességét tekintve mindenképp megnyilvánul így, vagy úgy, ennek okozataiként, mint hazugság vagy igazság.
Meghívlak most a mesék világába, ahol eléd tárulhat az a hazugságban eltévedt lélek, akinek szívében van valami, a szabadság felé húzó tiszta erő, és mint lélekvándor keresőként, rátalál az igazság ösvényére, miközben egyre nagyobb szeretet öleli át.

*

AZ ISTENI KÜLDETÉS meséje

„Minőségi munka, minőségi élet.”

A hazugságok csapdájában vergődve és onnan szabadulni vágyva, egyre intenzívebben kértem Isteni jelet a sorsomat illetően: Mi a dolgom ezen a világon? Arról volt sejtésem, hogy mindenképpen olyan valami, ami úgy, mint engem is, az emberiséget szolgálja, valami, amit letehetek a közös asztalra, és több lehet tőlem a világ. Egyben biztos voltam akkor, lépnem kell, de hova? Visszagondolva számos próbatétel adódott, amíg el kezdett szivárogni az égiek akarata. Azzal, hogy kértem és megadatott, elfogadtam a „Legyen meg a Te akaratod” tanítást. Az akkori létem, „az én addigi akaratom”, – ami nem is az enyém volt, hanem külső nyomás és terelgetés hatására mások uralmi vágyából fakadó eszközévé tett – fuldoklásra adott okot, de nem a valódi életre, amire vágytam, valami többre, szerethetőbbre, szabadabbra. Hasonlóan olyan létre, amiből kiszakítottak, mint a távoli gyermekkor szabadságára. A tiszta szándékkal kitartóan az égiek felé fordulva elkezdett megnyílni az égi csatorna, amely szívemhez szólt. Megszólalt a saját lelkiismeretem, annak üzenete harmóniában volt belső indíttatásommal: „Minőségi munka, minőségi élet.” Igen az Igaz, Isteni minőség. Teljes mértékben elfogadtam, de mi az?
*
Az Igazság és Szeretet meséje
Lelkem magasabb szférákba vándorolt a válaszért, ahol egy kísérőt is kaptam magam mellé. Égi vándorutam során megismerkedhettem az Isteni gyermeki Én-emmel, azzal a céllal, hogy segítse gyermeki ártatlansággal, tiszta rálátással megértetni velem az elém táruló valóságot. Ő, a kísérőm egy angyali kislány egy aranyos kis házikóhoz vezetett és annak arany fényes kapuja előtt arra kért:
– Lépjünk hát be!
Mesebeli házikó melletti udvarocskában egy nagy fa alatt egy tuskón üldögélt egy öreg bácsika. Odaléptünk hozzá, és elkezdett nekünk bölcsen mesélni. Meg sem tudtam szólalni, nem is kellett, mert most kaphattam választ az eddigi egyoldalú kéréseimre. Olyan érzésem volt, mintha valóságosan maga a Jó Istentől erednek szavai. Végre teljes tisztaságában, mind az igaz és szeretettel teli szívemhez szóló, útmutatást fogadhattam magamba:

 

Tudod, amilyen mértékben megtanulod, hogy mi az Igazság, olyan mértékben válsz sikeres előadóvá.  – látta rajtam, hogy meglepett ez az információ, majd folytatta: – Az Istenit kell követni, az Istenit kell közvetíteni. Azt kell hirdetni, amit Isten szeretne, hogy az emberekhez eljusson, mint égi üzenet, és mint az Igazságot megteremtve, általatok a Szeretet is teret kap a Földön is, úgy, mint a magas mennyekben, a legtisztább forrásból eredően.
Távozásunk előtt hálásan megköszöntem a bölcs tanácsot és útmutatást. Az Isteni küldetésem megvilágításában végre emelkedettebben érezhettem magamat, mert egy olyan célért tehetek, ami nemcsak engem szolgál, hanem az emberiséget is. Méghozzá olyan mértékben, amilyen mértékben válok én magam az Igazsággá, mert olyan mértékben tudom is közvetíteni. Mi sem szolgálna engem jobban, mint ha az egész emberiség is azzá válna, és végre az Igazság támogatása erősítene ezáltal és nem a hazugság eszközeként kell egy káoszelméletben elvesznünk. Na, de az odafelé vezető úton még sok próbát kell kiállni. Úgy nekem, mint sokaknak.
Az égi vándorlás ezzel még nem ért véget. Utunk egy városi boltba vezetett. Az angyali kislány, mint egy beavató isteni bölcsességgel, a polcok között sétálva mesélni kezdett:
– Minden korszaknak megvolt a maga szimbóluma.
Ez megmagyarázta, miért sorakoztak a polcokon különböző állatfigurák, mint boci, bárányka, és olyan színes üveghal, ami gyerekkoromban nélkülözhetetlen díszként, porfogóként díszelegve sorakozott az otthoni polcokon is a többi haszontalan csecse-becse között.
Az eladónő mosolygott a hallottakon, majd odalépett az angyali kislányhoz, és egy plüssmacit adott neki. A kislány el kezdte magyarázni:
– A plüssmaci igazsága azt jelenti, hogy amikor a kisgyermek hisz a plüssmaciban, tiszta szívvel, szeretettel érez, ennek az üzenete az igazság.
Ez elgondolkodtatott. Plüssmaci, mint az ártatlan kisgyermekkor szimbóluma. Igen, valóban méltó közvetítője a Szeretetnek és az Igazságnak, egyszerűen a szív tisztaságának köszönhetően. Tiszta, mert nincs benne félelem. Amíg a gyermeki szívet a szeretet tölti ki, nem fér meg mellette a félelem. Ez a tudás harmóniában van az Isteni minőséggel, még emlékszik, átrezeg az érzés, mit jelent szeretni, igazat akarni.
A kislány angyali üzenete erről: – A felnőttek egyre jobban eltávolodnak az Isteni Igazságtól, ha szívükben átveszi helyét a félelem. Magasabb minőségű tudatállapotban eltűnik a félelem, kitölti a helyét a Szeretet. Félelem nélkül, az eredendő tudás birtokában, elszántan követhető a kijelölt cél, harmóniában az ember eredendő küldetésével. A meghatározó irány választásával az Igazság és a Szeretet szelleme kíséri az embert életútján. Mindenki egy csatorna, az égi akarat közvetítője.
Az Igazság korszaka köszönthet be, ha képes az emberiség megérteni: Igazságban és Szeretetben élni annyi, mint úgy bánni embertársainkkal, mint ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. Az Igazság fokmérőjeként sokszor visszaköszön ez az üzenet, mert itt kezdődik a boldogság és ahhoz, hogy a Teremtő is támogasson bennünket, először nekünk kell kinyilvánítanunk efelé tiszta szándékunkat. Sorsunk teremtői vagyunk szabad akaratunk megnyilvánulásával.
Igaz mesék módjára mindenki elnyeri méltó jutalmát is, mindenki azt kapja vissza, amit adott, mint ahogy az lenni szokás. Tiszta szívemből azt kívánom, hogy Tudatváltás emeljen bennünket egy magasabb minőségű tudatállapotra! Nyíljanak meg a szívek az Igaz Szeretetnek! Jó tett helyében jót várj: Igazságban és Szeretetben összetartva igaz önvalónkkal majd embertársainkkal is, a győztesek pályájára lépve egy élhetőbb életet vagyunk képesek megteremteni. Minél szélesebb körben, annál hatékonyabban, határon innen és határokon túl is, bennünket támogatva.
A mese folytatódik, mert szeretni születtünk és ezt soha Nefelejts:D el!
*
*

Szeretni születtél 2. rész

*
 

 Az Isteni kegyelem meséje

A kezdet kezdetén, amikor végre igaz utam vezetett egy Isteni Én meditációra, – ha már így alakult, – élve a lehetőséggel, kértem, hogy megvilágosodjam, mert nem tudtam, miért nem érzem jól magamat. Nem az köszönt vissza a külvilágból, ami igazán boldoggá tett volna és ennek tudni akartam az okát. Őszintén kerestem az Isteni megoldást, hogy valóban igaz életemet éljem. 10 nap múlva soha nem tapasztalt kegyelemben volt részem. Lásd a „Kérd és megadatik” valóban működik, csak jót kérj, jó szándékkal és jó helyről:
Ott álltam fehér ruhában, az arany fényben, csak igazságot, szeretetet éreztem egységben. Minden őszinte és könnyű volt, a legtisztább minőségben fénylett. Meglepetésemre ott állt mellettem egy nő szintén fehér, görögös ruhában, akit akkor 10 napja ismertem meg, és mint egy örök egyezségként, összeérintettük a mutató ujjainkat, egymásra mosolyogtunk. Régóta dolgozunk a teremtésen. Egyszer csak megbomlott az egység, beavatkozott egy távozásra utaló érzés, hogy el kell, hogy hagyjuk ezt a mennyei létet. Küzdöttem a kettős érzés között, megkérdeztem gyorsan, persze csak telepátia módján, hogy:
– Visszajöhetek még ide?
– Igen, visszajöhetsz, – ígérte válaszul Isteni Énem, – de most vissza kell menned az anyagba!
Egyre jobban éreztem, hogy kiszakadok az egységből, a fényemből, és csak sóvárogtam, hogy mikor mehetnék vissza abba a tökéletes egységbe, ahol gondtalan könnyű létben lehetnék.
E helyett még elviselhetetlenebbé vált a földi létem, megpróbáltatások sorozata tartott fogva, miközben borzalmas migrénes fejfájásokkal, és embertelen külvilág támadásait kellett kivédenem. Sokáig emlékeztem vissza a fényben átélt élményre, hogy elviselhetőbbé tegyem a mindennapos küzdelmet, ami egyre értelmetlenebbnek tűnt. Szorgalmasan meditáltam, és azért jó volt megtapasztalnom, hogy a folyamatos tisztításoknak köszönhetően a migrénes fejfájások is egyre jobban elmaradtak. Csak megjegyzem, hogy olyan gyógyszert írtak fel, aminek darabja 600.- Forint volt, akkor 8 éve, és nem volt gyógyító hatása, egy cseppet sem, mert nem használt semmit. A kifosztás egyik módja. Meg is fogadtam, hogy soha többet nem íratok fel ilyen értelmetlenséget, és hittem, és elhatároztam, hogy meggyógyítom magamat. Visszaigazolásként így is van, sőt, még többet is kaptam fentről, persze nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan. Isteni kiképzésben volt – van részem. Visszagondolva olyan tehetetlen voltam kezdetben, hogy egyik reggel, mielőtt kinyitottam volna a szememet, ébredés előtt, azt kérdeztem, legalább is a saját hangomon hallottam, hogy:
– Hogy lehet ennyi különbség Ég és Föld között?
Utólag rájöttem, hogy Isteni Énem akar kommunikálásra bírni, és közben tanítani. Meg is kérdeztem tőle egyszer, hogy én hány dimenzióban létezem. Pár nap múlva egy meditációban elém tárult egy kép válaszul: Egy lélek csatornát láttam, amiben hat türkiz kék korongot láttam egymástól elcsúsztatva, amelyek jelölték a szinteket, vagyis a létezési szintjeimet, amelyeket éppen élek. Tehát megtudtam, hogy a lélek Ég és Föld között, vagyis az a részem, amelyik azonos a Teremtővel, és az a részem, amelyik itteni testemet lakja, azonos, és ha képes vagyok egységben tartani a különböző szinteket, akkor a legtisztább forrással azonos minőségben képes vagyok a teremtésre. Ezt akkor nem tudtam volna így leírni, csak sejtettem, miközben fokozatosan eljutottam e felismeréshez.
Persze ahogyan évről évre elém tárult egy más világ, teljesen eltért mindattól, amit a valóságban kedves embertársaim rám zúdítottak, így még jobban kiéleződött a különbség a valóságnak hitt külső és a belső világom születése között. Egy ideig, nem volt mit tennem, el kellett fogadnom a helyzetet és közben dolgoztam magamon, sokat meditáltam, befelé figyeltem, mert kezdett egyre jobban kikerekedni valami titokzatos történet. Azt tudtam, hogy Isteni kegyelemben részesülhettem az által, hogy ezzel az Isteni Én meditációval nyitottam, hogy úgy mondjam a Teremtő felé, az égiek felé, úgy, mint saját Önvalóm felé. Az egységet megtapasztalva önmagamban, ezzel kezdődött a beavatás abba a tudásba, amivel a Teremtő megáldott. Hálásan köszönöm!
A „Hogy lehet ennyi különbség Ég és Föld között?” kérdésem arról is elgondolkodtatott, hogy drága embertársaim között akadtak iszonyúan rosszakarattal, irigységgel, felsőbbrendű uralmi vággyal töltekezett különféle eldeformált emberi lények. Ja, és az ember ne ítélkezzen?  Ahhoz, viszont, hogy szabad akaratomat a jó és rossz között ki tudjam fejezni, akkor igenis kell tudnom különbséget tenni köztük. Próbálom csiszolni, hogy is van ez? Hát úgy, hogy itt jön be a „Bocsáss meg nekik uram, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Ismerős mondat. Figyelitek? A fordítás szerint egyes szám. 3. személyt kéri a megbocsájtásra, a felsőbb rendűt, akivel egy, mert az egyszeri ember, ha nincs harmóniában a Felsőbb Énjével, akkor nem képes a megbocsájtásra, viszont, ha egységben van vele, mert képes az „Amint Fent, úgy Lent” egységes értelmét élni, akkor képes a megbocsájtásra. Egyébként nem vagyok vallásos, – ezért külön hálámat fejezem ki szüleimnek, azért, hogy legalább távol tartottak az eltérítő vallásoktól. Arra is fény derült, hogy mire felnőttem, az emberek többsége körülöttem úgy viselkednek, mint maga az ördög, merő rosszindulattal töltekezve. Megbolondult a világ? Hová vezet ez? Mindenkinek egyéni az útja, nekem ez adatott? Összességében az emberiség élet minősége még messze van attól az igazságtól, amit akár élhetne is, mert mindenkinek megjár, de a hozzá tartozó útra saját akaratból, egyénileg kell rálépni.
Az a meglátásom, hogy az emberiség azzal, hogy elvesztette, mit jelent embernek lenni, úgy, mint a Teremtéssel harmóniában élni, úgy tükörként kapott egy ilyen sötét korszakot, egy negatív programot, vagyis, ahogy Jézus megmondta, hogy az Ő nevében az Anti-Krisztus fog uralkodni. Nincs szeretet, nincs összetartás, csak széthúzás van, és minden össze-vissza van kuszálva, a legbonyolultabb rendszertelenségben, hazugságok sorozatában. Milyen szándékú vallás az, amelyik nem képes, vagy nem is akarja az embereket egységben tudatni saját Isteni Önvalójukkal? Megtagadva ezzel az igazságtól az embert, ami egy élhetőbb világot jelentene, az emberiség számára. Persze vannak kivételek, szerencsére vannak tiszta szándékú emberek, papok, akik egyéni szabad akaratuknak köszönhetik emberségességüket. Az is bíztató, hogy amikor a legsötétebb a világ, az ember megelégeli, felébred és elfordul tőle, odébb áll, mert olyan abnormális helyzeteket manipulál, hogy egy idő után nem tud vele azonosulni, képtelen rá, vagy ha képes rá, megbocsájt, különben ez a kulcs. Itt az idő!

*

Kedves Embertársaim! 

A „Szeretni születtél” üzenet egy emlékeztető. Az a dolgunk, hogy előbb, vagy utóbb, de minden ember tudásává váljon a Szeretet. A Teremtő legtisztább, legfelsőbb forrásában a Szeretet a lét.
Ennek megteremtésére képes vagy, képesek vagyunk mindahányan, akiknek szívük megnyílik ez örök forrás felé e szellemiségben összetartva. Van tudásunk harmóniában élni vele, azzal a boldog léttel, ahonnét leszülettünk és ahová visszatérünk. Általunk a Teremtő itt az anyagi világban keres szellemi tapasztalatokat.
Most figyelj! Tudjuk a jövőt, ami ugyanaz a múlt, ahonnét megszületve elindultál, mert nincs más út, ha a szabad akaratod is a szeretetet választja, akkor akár már most élheted. Ha erre képesek vagyunk mindahányan, akkor képesek vagyunk mi „a múltat eltörölni”, mert megbocsájtani csak az tud igazán, aki szeretni tud. Időtlenné válunk. Ekkorra megérti az emberiség, hogy a sötétség csak eszköz, arra, hogy a Fény megszülessen a szívekben, kivilágítva az egyéni lélekcsatornákat, amelyek felérnek a tiszta Teremtő forráshoz. Rávilágítva arra, hogy az ember megismerje saját magát, mint Szeretetet. Mint fénycsatornában állva az ember a Földanya középpontjához is bekötve energetikailag, úgy, mint leföldelve, biztos védelemben, egységben tudhatja önmagát. Az emberiség összességében pedig maga a Teremtés harmóniájában képes a Földön megteremteni egy élhető, boldog, jobb világot, akár a Földi Mennyországot. Csak képzeld el! Jöhet az Aranykor?
A mese folytatódik, mert az élet szeretet. Éld! … és ezt soha Nefelejts:D el!
*
*

Az Élet Szeretet. Éld! 3. rész

*
*
Miután tudom, hogy szeretni születtem, abból a tiszta igaz forrásból, ami maga a szeretet, és én egy vagyok vele, így én magam is a szeretet vagyok. A dolgom csupán annyi, hogy egységben, egyensúlyban tartsam a kapcsolatot Föld Anya és Az Égi Atya között, összetartva úgy önmagammal, mint a Teremtéssel, én, mint ugyanaz a lélek, amely azonos a Teremtő minőségével, miközben a szeretetet élem, és ezáltal éltetem. A szabad akaratom erről a választásról szól.
Én választhatok szeretet és félelem között. Miután teljes tudatomat a szeretet tölti ki, nem választhatok két rossz között, a lelkemet nem adom! Élek, vagy halok? Elég erős az elszántságom, kitartani az Élet mellett, vagy belebukok, mert feladom igaz önmagamat? A világot eluraló félelem, ahol az ember a pénz rabja, az maga a lélekvesztés, a lélek halála. Robottá válik az ember. Más mondja meg, mennyit érsz? Máris eladtad magad rabszolgának. Ha szabadulni kíván az ember korlátaiból, ideje belemerülni az önismeret rejtelmeibe, meghallani mit súg a szíve, mert semmi kívülről jövő őt szolgáló információt nem kaphat egy sötét világból, aminek csak egyetlen hátsó szándéka van, csak hogy őt kifosztva fogságba taszítsa. Az ember, míg észre sem veszi, hogy válik maga a félelem urává, mint annak csak eszköze, saját maga tartja fogva lelkét, elzárva a Szeretet forrásától, többnyire tudattalanul, de szintén szabad akaratából. Mindezek után mivel, vagy kivel tartasz össze önmagadban Teremtés gyermeke? Kitartasz eredeti küldetésedben, vagy elszakadsz attól, eltérsz egy ismeretlen irányba, tapasztalatot szerezni? Ott maradsz örökre lelketlenül, vagy amikor már megelégelted a téged ért elnyomást, netán felébredsz és rátalálsz a lelkedet éltető igaz forráshoz?
*

A valóság egy rémálom?

Nagy igazságot kaptam, de a külvilágban még nem tudtam vele mit kezdeni. A hazug külvilág, ami az ördög játéka, nem lehet valóságos, csak mert az emberrel elhitetik, különösen, ha nem tud vele azonosulni. Amint az igazság elkezd belül érni az emberben, tudja, hogy mi az a valóság. Az embereknek csak igen szűk kis csoportja tartott igényt olyanra, mint igaz szeretetre, ők azok, akik ébredeznek, vagy már önmagukra ébredtek. Az eltérített tömeg, egy rémálomban tartva körülöttem viszont szánalmas volt. Minden közeledésem, szándékom, megnyilvánulásom nem kívánatos volt, miközben emberek tucatjai ellenem voltak beoltva, figyelemre sem méltattak, értéktelennek, senkinek éreztettek. Képtelenek voltak azonosulni őszinteségemmel, egyenességemmel, büszkeségem még inkább irritálta őket, és folyamatos hazugság és támadás áradt tőlük. Persze átláttam a helyzeten, ki az a fő zsonglőr, aki úgymond kézben tartja a játékot. Lerítt róluk, hogy lelkük bizony nem ér el a szeretet forrásához, mert kihalászta őket bukott angyalunk, és manipulációinak áldozataivá váltak tudattalan embertársaim, egymást erősítve őket, a „hogyan kell a széthúzást gyakorolni, elhatárolódni nem mástól, mint a fénytől”. Teljes mértékben ellenem vannak programozva. Éljem a szeretetet? A szeretet adni akar, nem tartja meg csak magának, különben az ember zárkózottá válik. Hát nem volt más terem, mindig is magamba néztem, mielőtt bárkit is vádoltam volna valamivel. Sokszor megéreztem, ha eget verően készültek ellenem egy ráolvasással, de csak megszégyenülve tervezhették a következő hiába való akciójukat, mert hát az ördög nem alszik. Én kitartottam szívem súgta önmagam mellett. Visszagondolva, mivel tanúbizonyságot tettem a Teremtés előtt, az megvédett a meg nem érdemelt támadásoktól. Egyre tudatosabbá váltam, és minden visszafelé sült el a sötét szándékok éltetői felé, mint bumeráng, saját maguknak előidézve azt, akár tudomást szereztek róla, akár nem, mert hát a tagadás az kenyerük.  Bár körülvett, de eltéríteni nem tudott a sötét. Többnyire maradtam magamban, maradt tehát a befelé figyelés, ami kifejezetten a legjobb segítség a gondokra. A belsőmben legalább gyakoroltam a felfedezést. Többször is kérdeztem a fentieket, hogy ki vagyok én, mert tudtam, az önismeret irányt mutathat, merre tovább? Egyszer elém tárult egy belső mozi:
*

A mese hőse

Egy kosárban letakarva kenyeret hoztak nekem. Tudtam ezt meg akkor, azért, mert én kértem. Tudom kértem, de nem tudtam, hogy kenyeret kapok. Igaz is, szellemi táplálék, peregtek a gondolataim. Megérintettem a mutatóujjammal, de abban a pillanatban olyanná vált, mintha egész kacsa hús lenne, csodálkozva azt is megérintettem, de nagyobbra nőtt és már hattyúnak tűnt. Viccesen rávezettek, hogy nem rút kiskacsa, hanem hattyú minőség a hős. Persze pörgött a történet tovább, mert a hattyúnak tűnő combra böktem, ami már inkább embernek mutatkozott, és kipattant a gyermeki Isteni Énem, – az angyali kislány, akivel már volt szerencsém találkozni, – egyenesen az ölembe és megölelgetett, én meg őt. Szeretetünkben, örömünkben egyszer csak tiszta csengő hangján zúdította rám a hihetetlen, mégis szívemhez szóló verssorokat, miközben igyekeztem figyelni is, az engem ért hatások közepette, hogy meg is tudjam jegyezni:
*
Tiszta forrásból szeretni születtél,
Szellemi táplálék, mi szívedben él.
Az égi tudást szórd szerte szét!
Az emberiségnek kincset ér.
Arany Arkangyal vagy, hidd el!
Annyira gyönyörűséges vagy.
 *
Akkor a látogatást követően a szavam akadt el, most meg az írás. Alig tudom folytatni.  Már csak azért is, mert újra eszembe jut, „Hogy lehet ennyi különbség Ég és Föld között”, másrészt, most mihez kezdjek. Benne voltam rendesen abban a kiképzésben, ami kitette hétköznapjaim nagy részét, tehát csak folytattam a mindennapos külső robotot, és szinte kapaszkodva menekültem a belső érésem felé. A külső, ami megalázó ordibálások között telt, – köszönhetően az ördög feleségének, – mert hát a mai időkben biztosra megy Lucifer, nem elég neki a megszokott régi férfi minőségben feltűnni, hanem a női minőségről is gondoskodott, a női emancipáció leple alatt, biztos, ami biztos, elültette magvait egy erre alkalmas főnököt játszó nőben. E játékban ez a szereplő egy német nő, nos, Ő Luca. Ő a megfélemlítő, aki sokszor belefárad, persze néha bevallja, ő nem haragszik, ami hihető is volt ráadásul. Egyszer olyan tudatos tudatlanságban megkínáltam egy darabbal abból a kenyérből, amit először sütöttem, el is fogadta. Jelképesen több rejtett üzenete is van ennek a jelenetnek. Nem azért, hogy lekenyerezzem, jegyzem meg a kívülállóknak, nem az én stílusom, különben is, ha ő kiabálva szerette a kommunikációt, én voltam a kevesek egyike, aki válaszolt is rá. Meg is lepte, hogy merek véleményt nyilvánítani, mikor mindig neki volt igaza. Én viszont felesleges küzdelemnek fogtam fel egy idő után, mert nem tudtam azonosulni a „hülyeségnek megfelelni, bólogató magatartást felvevő, robotpilóta szereppel”, miközben felelősséget is kellett vállalnom, és a kettő nem volt összeegyeztethető.
Egy fárasztó hétfői nap után, mikor már végre hazaértem, azon sóvárogtam, hogyan szabadulhatok ki ebből az ördögi körből. Egész levert voltam, mire egyszer csak érthetetlen módon nevetésben törtem ki, és nem tudtam abba hagyni. Éreztem az angyali kislány jelenlétét. Az a nemrég kapott, Isteni jó tanács is eszembe jutott, ami arra hívta fel figyelmemet, hogy nem kell görcsölni a gondokon, majd Isten megoldja. Ez pontosan úgy értendő, hogy csakis magasabb tudatossági szinten van Isteni megoldás egy olyan helyzetre, amit csak egy alacsony minőségű tudatállapot teremt elő, mert ez utóbbi mindig csak újra teremti. Úgyhogy, ha ki akarok szabadulni ebből a lélek fogságból, a bennem lévő magasabb rendűt kell életre keltenem. Így is történt, ott találtam magamat egy újabb mesében:
*

A bátorítás meséje

Ott voltam egy kétajtós szobában. Társaságomban Luca és egy indiai nő. Engem bátorítottak: „Ne félj! Lépjél! Vállald fel önmagad!”, egyre csak biztattak. Bizonytalanságom oka, hogy nem így ismertem Lucát, miért kellene most rá hallgatnom? Ezt követő eseményként belépett a szobába a főnök, ő volt Ádám. Igen, az ember „Az ember tragédiájából”, aki most sem veszi észre Évát, aki már egy ideje érti azt a bizonyos “dalt”, amit a tragédia végén felismert. Egy fantasztikus Isteni Tervről akartam ismertetni, de meg sem hallgatott. A mindig körülötte somfordáló ördögre hallgatott, tuti biztos tanácsadójára. Ezért tart itt a többnyire férfiak által megvezetett világ, ahol, hiába vannak köztük nők, ugyanezzel a férfias sötét energiákkal töltekezve. Ha nem változtatunk, és nem lépünk az igaz útra, akkor az életünk tragédia. Most végre újra megszólítottam volna, ha nem lett volna ott a nyomában legjobb barátja, Lucifer, aki gondos figyelemmel manipulálta, mint mindig. Egyébként is, olyan hatalommal tartotta markában, hogy észre sem vette, hogy aki itt irányítja a játékot, az nem maga, az ember. A valamikor sokat nélkülöző, lelkét eladó Ádám, az ember, aki továbbra is megfogadta a neki osztott szerepet, – és, mert míg mindvégig „küzdött” szorgalmasan és közben „bízva bízott”, – észre sem vette, és már ki is lett terelgetve a szoba másik ajtaján, barátjának, ördögi színjátékának következtében.
Mire tanított engem az eset? Tudattalanul letettem az úr asztalára, amit adhatnék. Fel is ajánlottam neki, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Legyen az ő gondja, ha nem képes élni vele, mert nincs ráhangolódva a fényre. Bingó! Itt az ördög uralkodik, még szerencse, hogy nem vette kézbe az ügyet, ami még csak nem is véletlen, mert hát nem is tud azonosulni azzal az energiával, amit én képviselek. Csak lenyúlta volna a nagy lehetőséget saját hasznára, és mivel úgyis tudatlan hozzá, legfeljebb csak a tizedét hozta volna ki belőle, és az is elherdálódott volna értelmetlen, az embert nem szolgáló célokra. Mivel a Teremtés e földi világban duális, most már szabad az igaz út az Isteni felé. Erre pedig még rá kell találnom. Ha bennem megérik, kívülről szembe találom magamat vele, mert hasonló a hasonlót vonzza, mert azzal van tökéletes harmóniában. „Amint bent, úgy kint”, a nagy Igazság minket szolgál a győztesek Tudatváltás pályáján. Emlékszel?
A leleplező színjátékban az egyik legnagyobb meglepetésként ért Luca kettős szerepe. Na, ez aztán a különbség, az Ég és Föld közötti megnyilvánulást tekintve, két ellentétes minőségű szereposztásban. A Fényhozó emberi sors. Ott van benne az egész világ. Az a sejtésem, hogy még ő sem tudja magáról. Ennél jobban kiélezettebben nem is szemléltethették volna számomra, mint Luca két végletű szerepének megnyilvánulásával. Idelent a Földön maga az ördög, akinek kiélezett viselkedésének magyarázata odafentről tekintve végül is pozitív, mindvégig engem támogatva. Ha elégedetten, vagy beletörődve a posványságba lélek vesztve eltengődtem volna, sosem ösztönzött volna, hogy kilépjek egy ördögi színjátékból, ami addig fokozódott, már-már szó szerint tragi-komédiába fajulva, míg végre azt mondtam, elég volt.  Aki valóban Isteni önmaga, az előtt mindenképpen csak eszköz, minden, ami ördögi, mert képes kezelni az összes általa előidézett játékot, úgy, hogy még fel is emeli azt. Na, de igencsak előre haladtam a forgatókönyvben, ami ugye most történik, – emlékeztetőül, – mert senki ne higgye azt, hogy nem ez folyik az egész ország – világban. Egyértelműen sötétség és fény ütközéséről van szó.
A másik rejtélyes üzenet, India szerepe. Most ennek az indiai nőnek a feltűnése. Ezt megelőzően pedig egy Indiából kapott üzenet hozzám, Ganeshtől. Szerintem lehetett akár tudatos, és tudattalan is, olyan véletlenül nem véletlen. Gyönyörű napot kívánva, miközben egy szürke képen egy magányos hattyú úszkált a vízparton, – ez is ellentmondásos, – azt írta, a képen, hogy: „Egy fontos üzenet csak neked: Ne törődj mással, mert csak te vagy a legfontosabb! Csak az a fontos, amit te akarsz.” Első gondolatom az volt, hogy azért ilyen a világ, mert sok egó akarata érvényesül ilyen továbbküldős biztatásokra. Viszont, elgondolkodtatott: ha egy tiszta szándékú ember akarata érvényesül, az csak jó lehet, főleg, ha mindenki jól jön ki belőle. Aztán, ahogy kezdett letisztulni bennem a játék, egyre jobban előtérbe került az üzenet fontossága. Indiában lélek szinten már tudnak rólam, várnak, részesülni akarnak abból a játékból, amit én játszom, miközben itthon Magyarországon még fogságban volt lelkem. Még nem tudtam lépni a szabadság felé, de tudtam, ha sikerül kiteljesednem, és a külvilágra is kivetíteni az emberek felé az Isteni tervet, akkor tömeges ébredéseknek örülhetünk mindahányan.
*

Az Élet Szeretet, amit élni tudni kell!

Ez az Istentől kapott Emberi képesség hatékonyan, egymást támogatva csak akkor teljesülhet, – mivel a szeretet csak adni akar, – ha nemcsak önmagában éli az önmagára talált ember, hanem sok- sok önmagában újjászületett, szeretetet élő embertársunk csatlakozásával. Nem másért, mint maga a méltó emberi élet éltetéséért. Nincs más út a szabadság felé. Fényünkkel rávilágítva, szeretetben összetartva úgy önmagunkban, mint másokkal.  Mi magunk vagyunk a szeretet. Az éltető forrásunk is közös. Te rátaláltál már erre az útra, kedves Istenember?
A mese folytatódik, mert a Megbocsájtásból most még nem elég! … és ezt soha Nefelejts:D el!
*
*

Megbocsájtás 4. rész

*
 
Ember, mint utazó, mit tehetsz?
Amerre jársz, veled az üzenet:
Megértés, Elfogadás, Megbocsájtás,
Ami nem más, mint Szeretet. 
 
Van, aki ezt nem érti, lelkét hiány égeti,
Mert sötét a világ, elveszett.
Sok benne a harag és a gyűlölet,
Sok a mellé duma és a szöveg. 
 
Körülötted hazugság és elnyomás,
Ez ellen 3 kulcs a megoldás:
Megértés, Elfogadás, Megbocsájtás,
Szívedben ez őszinte megbocsájtás. 
 
A Fény nyelvén szólva: 
Bánj úgy másokkal,
Ahogy szeretnéd, hogy
Veled is bánjanak!
 
Ember, légy hát a nagy utazó,
Aki az úton útfélen azt hirdeti:
A Megbocsájtás a titok nyitja
És a Szeretet életedet áthatja. 
 
Születik e dal, s benned az ének,
Megsúgja szíved, mi a Szeretet titka.
Szívedben egy váltás, a Megbocsájtás
Önmagadnak, mint másoknak, hát lásd! 
 
A Fény nyelvén szólva: 
Bánj úgy másokkal,
Ahogy szeretnéd, hogy
Veled is bánjanak!
 
Az utazó, mint új emberré születik,
S körülötte a világ megváltozik,
Mert szívedben a váltás a Megbocsájtás,
Így hozod életedben az igazi Megváltást. 
 
Te, mint örök utazó viszed a hírt,
Mint új ember, aki a világra nyit,
Mert tiszta szívedben a szeretet kulcsa:
A Megbocsájtás, ez az igaz Megváltás! 
 
A Fény nyelvén szólva: 
Bánj úgy másokkal,
Ahogy szeretnéd, hogy
Veled is bánjanak!
A Fény nyelvén szólva: 
Bánj úgy másokkal,
Ahogy szeretnéd, hogy
Veled is bánjanak!
„Nincs más megoldás, mind szeressétek egymást!”
*
Amikor szeretet helyett a szívünket rossz érzések foglalják el, valami olyanért, ami okot adott a félelemre, a haragra, a gyűlöletre, a fájdalomra, mindenre, ami a másik embertársunktól elválaszt, attól, akit e nehéz szívszorító érzések fogságában mindennemű szörnynek gondoljuk, csak nem éppen olyannak, mint amilyenek mi saját magunk vagyunk, akkor éppen itt van az ideje felülemelkednünk lelkiségünkben egy magasabb szintre. Ez a megértés. Megérteni úgy magunkat, mint a másikat, miért tette éppen azt, amit? Mi volt az eredendő kiváltó ok, amiért most minket nyomaszt az ellenünk vétett tette? Továbbra is ítélkezünk, vagy képesek vagyunk magunkba is nézni? Hosszú végeláthatatlan lehetőségek sorozata eredményezi az okozatot, amire jutottunk.
A megbocsájtás következő szintje az elfogadás. Képessé válunk elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Tudatosan, vagy tudattalanul tette velünk azt, amit, tolerálunk, mert ez már a következő szint. Ez az ellenünk vétkező szabad akarata. Az enyém meg az, hogy megbocsájtok, így kerek egész, az én békém. Mindenki a maga sikerének kovácsa, legyen, ahogy Te akarod, csak azt fogod visszakapni, amit adtál. Így igazságos, én nem ítélkezhetek, majd a Teremtés harmóniája gondoskodik az elvetett magok minőségéről. Lehet, hogy még sokan nem tudják, de még megtanulható, mert most teremtjük meg rá az alapjait. Amikor olyan szinten vagy, hogy tudod, de egy ellened vétkező nem tudja, hogy mit cselekszik, megbocsájtasz neki, mert a szeretet nagyobb szívedben, olyannyira, hogy teljesen kitölti azt. Nem hagyod, hogy bármi kiszorítsa az oly régóta vágyott szeretetet szívedből, mert az a dolga, hogy Téged éltessen, általad, a Te szabad akaratodnak köszönhetően.
Aki nem képes a megbocsájtásra, az egy emberiséget félelmében fogságban tartó sötét rendszer eszköze. A világot pedig éppen itt van az ideje megváltani. Szereted magadat annyira, hogy megengedd magadnak, hogy csak a szeretetet éltesd, mert csak az képes benned a megbocsájtásra?
*

Felhívás MAG népéhez!

A Megbocsájtásból most még nem elég!
Magyarország!
Föld Anya szív csakrájának hazája!
Teremtés szeretett Istenemberei!
Magyarnak, vagy nem magyarnak született,
szívében ébredő MAG minőséget hordozó EMBER!
Bárhol is vagytok a világban, szívetek dobbant-e a fenti sorokat olvasva a Megbocsájtás fontosságára? Kérve és kapva! Vagy netán megpendült-e egy húr, vagy szólalt meg egy billentyű, vagy netán dobszó lelked mélyén?
Valamikor régebben egy hárfát hallottam álmaimban, lelkem, mint az egész emberiség lelke szólalt meg általa. Hol vagy angyali teremtés, aki tudja, hozzá szólok, mert általa kel életre a Megváltás dallama. Aztán indulhat vele a műsor. Álom és valóság – csupán pár dimenzió választja el őket egymástól, a megvalósulástól. Mi képesek vagyunk e megvalósításra. Együtt. Bennünk van az egész világ, teremtő kozmikus lények vagyunk.
A Te szívedben netán másként rezeg a Megbocsájtás szövege? Hát írd le! Akár versben, dalban, videóban, igaz történetben, csak ne hagyd meg magadban! Aztán tartsd készenlétben „Megbocsájtás” tárgy szó alatt! Akár műsor is születhet belőle. Főszerepet kapsz a saját teremtésedben.
Akár tudsz róla, akár nem, de műsorra került a Megbocsájtás, méghozzá országos, sőt világ szinten. Kezdjük magyar-magyar szinten. Ez egy olyan örök szükséglet, amellyel mi keltjük életre és teremtjük végre a változást az életünkben. Megérzésem szerint példamutató győzteseket mutathatunk be. Hozzájárulsz saját Megbocsájtásoddal a Közös Égünk alatt e Teremtés csodálatos változásához? A Változás Veled kezdődik. Találkozunk a győztesek „Tudatváltás pályáján”, mert a forgatókönyvet írjuk mi! Együtt.
A mi életünk… mesébe is beillene, de igaz ez a javából, mondom néktek, mert az embereknek elege lett abból, hogy húzzák az igát. Rabszolgasorban idomítva herdálják el tehetségüket, éjt nappallá téve, vagy tehetetlenül bolyong a semmit tevésben. Ugye nem hiszed, hogy erre van ítélve a teremtő képességekkel megáldott ember?
Ám, ha kiálljátok a próbát, kiszabadultok a kisgömböcből is, a bálna hasából is, a sárkány fogságából is, …, csak higgyetek az igaz mesében, mert még valóra válhat!
*

Bumeráng mese

Mely igaz történet, mint a Birka mese. Egyik eltévedt báránykának az arcán fekély keletkezett. Jó szándékkal felajánlottam neki a segítségemet, hogy eltüntessük. Nem reagált rá. Viszont Lucifernek beszámolt róla, derült ez ki számomra is:
– Odaát a másik akolban rajtad nevetnek. – ismertette velem a tényeket Lucifer.
– Te meg segítettél nekik. – lepleztem le, ahogy láttam lelki szemeim előtt, hogy mint mindig kirekesztve, gúnyolódva együtt nevetnek rajtam.
– Ó, hát hogy gondolsz rólam ilyet? Miért tennék ilyet veled? – mentegette magát.
– Azért, mert ismerlek. – már rég lelepleződött előttem, úgyhogy rég felismertem az ördögi színjátékot, amibe csöppentem. Csak a Jó Isten mentsen meg engem ettől a hazugságtól!
Éreztette sértettségét, lelki fájdalmában nem tudta elfogadni, hogy az igazsággal lett éppen szembesítve. Az igazság másnap különös jelenségként mutatkozott meg. Alig tudott nyelni. Daganatszerű duzzanat nőtt a torkán, bár kívül nem látszott, de ő érezte. Kétségbe esett tekintetével könyörgött felém, de semmit nem mondott ki.
Félrevonultam, megbeszéltem az Égiekkel, Igaz Jézussal és Isteni Énemmel, hogy bocsássunk meg neki, gyógyítsuk meg fénnyel, mert mint embernek, talán neki is tapasztalatra van szüksége, aki felvállalta e luciferi szerepet itt köztünk, és mert nem tudja, hogy:
„Nem az mérgezi meg az embert, ami a száján bemegy, hanem ami kijön.”
Nemsokára jobban lett és hálás szemmel kérdezte: – Te voltál?
Meg nem köszönte, mint soha, és soha nem kért bocsánatot sem. Semmiért. Egóságának pattanásig feszülő gőgjében. Most viszont, talán félelmében magában ezt megtette, és megbánta vétkét, különben nem szabadult volna meg a torkát szorító érzéstől.
Egy kettős őszinte megbocsájtás zajlott le éppen mindkettőnkben. Adva és kapva.
Szívesen elmondom azoknak, akik megelégelik a hamisságot, és elérik az „eddig és nem tovább” fordulatot. Amíg nem képes az ember felismerni az igazságot, és kiállni mellette, addig a hazugság emésztő fogságában szenvedi el a lelki fájdalmat, ami testi megnyilvánulásként betegséget gerjeszt. Amikor felülmúlja ez önmagának alacsony tudatszintjét, rálátva a helyzet igazára, már tudja: onnantól kezdve birkózzon meg vele az, aki csalt a játékban. Aztán majd megunja, ha egyáltalán felismeri, hogy saját magának árt a hazugsággal.
Az ember mindent magának köszönhet. Magas tudatosságú minőségünk, Isteni Énünk azt mondja, hogy nem játszom többet mások hazugságait. Aki mégis, esetleg betegséggel jelez, mert letér az útról. Még mindig túl sok a mellébeszélő szöveg, a harag és a gyűlölet, ami az emberiséget fertőzi, ezért ajánlatos alaposan megfontolni, minden gondolatot, amelyek szavakként hagyják el az ember száját, mert a bumeráng nem alszik.
A bumeráng az igazakat védi, a hazugokra lesújt, annak értelmében, hogy kit milyen szándék vezérel. Milyen program alatt fut a lelke? Ez ember idézi meg e szerint minden hatást, ami éri. A felelősség mindenkit terhel, vagy áld.
Kinek szándéka hátsó, aki ártó támadást hárít ki magából mások ellen, vétkezőként, csak addig teszi tudattalanul, mígnem igazsággal ütközik. Valójában saját maga ellen teszi.
Aki az igazságot képviseli, tiszta szívvel teszi. Másképpen nem érvényesül az Igazság.
Kiálltam az Isteni próbát. Álmomban a gyerekkori csillagos eget beterítve, ezüstös fehéren ragyogott fel nekem az Igazság Istene, amint két kecskét hajtva egy kocsin áll, és kalapácsszerű bumerángját éppen eldobni készül keletről, nyugat felé haladva.
Hát nem igaz a mondás, hogy mindenki saját sikerének kovácsa? Lélek kovácsa. Azt jelenti, hogy a siker a lélekben rejlik. Lélekben mindannyian akár siker kovácsok is vagyunk, mert ezt elfogadva, Isten mindenütt jelen van. Szívünk mélyén ez Isteni szikra, sötétségből felragyogó tűzként világítja be életterünket.
A nemcsak mesebeli próbatétel nem más, mint a Megbocsájtás. Lelki megnyugvás. Megváltásként – szabadság és szeretet a jutalma, bőség minden téren, mi szem szájnak ingere, minden mesehősnek, aki kiállja az örök próbát.
A mese folytatódik, mert Ébredésünk csodálatos Tudatosságot teremt… és ezt soha Nefelejts:D el!
*
*

Ébredés – Tudatosság 5. rész

*
 

Az új életem várt rám, nem más, mint az enyém, CSAK AZ ÉN ÉLETEM, mert felébredtem végre!

Megbocsájtottam, ki álltam egy próbát, mert megértettem a helyzetet, és képes voltam elfogadni is. Minderre félelemben tartottan, megvezetve nem képes az ember. Csakis tisztán rálátva a körülményekre, újra teremtő panaszkodás helyett. Alacsony tudatállapotban is teremt az ember, tudattalanul, úgy, hogy saját maga ad energiát pont annak, amitől menekülne. Higgyétek el, nem tart sokáig, csak addig, amíg elhatározod magadat a változtatásról. Nem árt segíts-Ég-et kérni, hogy ne juss csöbörből vödörbe és hogy tudd, merre tartasz.
A bennem élő magasabb rendű tudatom segítségemre megszólalt, miképpen el kezdett velem, társalogni. Pontosabban, amíg én futottam a felesleges ördögi köröket, ami elvette a figyelmemet, valóban megszólalt bennem a jobbik Énem, tisztán, fizikailag hallottam, amikor elcsendesedtem. Kimondta azt, ami a külvilágban körülvett, fogságban tartott:
„ Sok a harag és a gyűlölet.”
„Sok a mellé duma és a szöveg.”
Ez így volt, tudtam, újat nem mondtam. Viszont az igazságot ki kell mondani! Most már figyeltem, mi kerekedik ki ebből. Hát megkaptam az örök tanítást, amit már nem győzök ismételni:
„Tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled is bánjanak.”
Szerencsére nem volt bennem hátsó szándék, mint sokakban körülöttem, de csak nem volt köztünk összhang, nem értettek a tudat szintkülönbségek miatt, főleg, mert mindig vállon lettek veregetve az igazából helytelen emberi magatartásokért. Észre sem vette a tömeg, hogy hogy viselkedik velem. Nagy elhatározásra jutottam egyszer, amikor nem láttam más megoldást: elkapom a főkolompost. Nem Lucifert, aki az egész negatív program mozgató rugója, hanem az embert, aki ráhallgat, a szintén megvezetett, Ádámot. Sosem hallgatott rám, ki kellett ugrasztanom a komfortzónájából, ami nekünk összességében egyáltalán nem volt jó, akár tudott róla a tömeg, akár nem. Különben is a főnökkel nem lehet packázni. Én viszont egyenesen, tőle nem várt derült égből rávilágítottam tetteire, tükröt tartva elé, kimondva az igazságot, hogy bánik velünk.
Vihar előtti csend, majd várakozás…, elterelve a valódi okról a figyelmet, mint aki nem vesz róla tudomást, és majd, mint a dühödt bika, veszedelmes dörgedelemként ordítozott előttem. Én meg vissza. Hibát hibára halmozva hozta az ördögi utasításait, abba bele szándékozott vonni, hogy fogást találjon rajtam. Megtagadtam a szívem súgta további ördögi körök teljesítését. És ez a játék így folytatódott egészen addig, amíg újfent meglepődött, mert kisétáltam ebből a műsorból. Örökre.
Az új életem várt rám, nem más, mint az enyém, CSAK AZ ÉN ÉLETEM, mert felébredtem végre!
Régóta érett már bennem, igencsak kitartottam a végsőkig, amíg meg is tapasztaltam azt, amit meg kellett. Mire igazán bátorrá vált bennem az a valaki, aki szereti már magát annyira, hogy nem engedheti meg magának azt, hogy mások kiszolgáltatott bábja, rabszolgája, eszköze legyen. No de kicsit előreszaladtam a játékban.
Nem akartam haraggal lejátszani ezt a játékot, nem is tudtam volna. Csak felvettem azt a szerepet, amit a helyzet megkívánt. Most én voltam a tükör. Nem velem, hanem saját magával ütközött egy sötét erő, ami színpadiassá vált, mert ha megértjük, mit jelent, hogy „Színház az egész világ”, ebben az ördögi színjátékban felismerünk a drámázásoktól a tragédiákig mindent, ami igazságtalanságról, hazugságról, irigységről, kishitűségről, szenvedésről, veszteségekről, szétszórásról, össze-vissza kevert rendszertelenségről, avagy félelmekről szól. Az elfogadást úgy is gyakoroltam, hogy amikor a show műsor kezdett tragikomédiává változni, visszaigazolásként megerősített, hogy csak innen el. Felülről, vagy kívülről rálátva a nagy egészre, egyszerre sírtam volna, miközben nevethetnékem is támadt, ahogyan az meg van írva, a helyzet egyértelműen groteszk volt. Mint ahogy szándékom szerint sosem alacsonyodtam le addig a szintig, amiket kaptam, a végén átalakítottam az egészet „happy end”-é. Lehet, hogy még nem tudnak róla, de ha megértik és szembesülnek végre az igazsággal, akkor rájönnek, arra, amit én már előre tudtam, hogy mi lesz a vége. Pár évvel ezelőtt, akkor még nem értettem, hogy miért, de egyik éjjel egy másik síkon találtam magamat, egy szokatlanul érdekes színjátékban.
*

Az alkímia meséje

Kietlen sivatag szélén, egy hegy előtt voltunk. Szíriában. Még vicces is: „mi mentünk a hegyhez”? Lucifer, Ádám és én, mint Éva. A Fekete király pénz urának a cégét képviselve, fehér, általunk gyártott terméket kínáltunk, egy bemutatón, ahol senki mást nem láttam rajtunk kívül. Kínálatunk tárgya feliratozva volt, amely utalt maga a terméket jelentő kódjának egyértelmű jóságára. A kiállítás után ebéddel fogadtak bennünket, hosszú asztalon megterítve, a hegyben, egy különleges sziklabarlangba vájt étteremben. Roskadozott az edényektől az asztal, mindenki abból választhatott magának a gőzölgő táplálék közül, amiből csak akart. Várakozva néztem végig a kínálaton, de nem volt kedvemre való. Nagy húsos fazekak tömkelege. Ádámnak kedvezett a kínálat. Lucifer rátalált az egyetlen ehető zöldségköretes csirke egytálételre, amit egyedül mind megette. Felemeltem az egyik fedőt, és már undorodva ismertem fel, hogy „zebra”. Fekete pata, fehér lábszár, oldalán három fekete csíkkal. Luca szeret ilyen nadrágban járni-kelni. Felismertem, hogy a zebra számomra átkelést üzen. Igyekeztem Luca rendezésében rám zúdított horror-akciókat is felülről, mint egy külső szemlélőként megfejteni, ha már a csíkos zebrát, mint átkelést kínálták nekem táplálékul, szellemileg persze. Ezt senki más nem érthette, csak én, de kulcsszerepet jelent a mai helyzetet tekintve.
Új helyszínre, nagyot lépve, már otthon voltunk, az üzemben. Mellettem Ádám, végtelenül hálásan és szeretettel fordulva felém, határtalanul felszabadultan, mögötte pedig a férfi dolgozók hasonlóan. Én mentettem meg őket valamitől és megmutattam valami olyat, ami mindenkit neki megfelelően szolgál. Tudtam, ha Ádám az ember hallgat rám, Évára, a nőre, akkor megmenekül a világ is. És megtörtént:
Megértette végre mindenki az okot, hogy a sötét, emberiség ellenes, alacsony tudatszintű energiák által vezetett világot, amit okozott a lélek vesztett ember, mint maga az ok, hogyan képes átalakítani egy élhetőbb életre, felemelni egy jobb világra. Azért jutott ide a világ, mert megfeledkezett az ember az Életről. Arról, hogy létezik egy női minőség, egyfajta érzés, vagy adottság, ami ott van a nőben, szíve diktálta Isteni szeretet, ami hozza a megoldást, a megváltást. A Teremtés itt a Földön duális. Az ember, mint férfi és nő együtt teljesíthetik ki az Isteni teremtés minőségét. Elvesztve a teljességet, a nő szenved attól, hogy a férfi szenved az anyagiasságban, ezért fel kell magában ismernie a magasabb rendűt, a lelke indíttatására, szívére hallgatva. Az ember teret engedett magában az ördöginek pénzért, hatalomért, hamis illúziókért, félelmekkel töltekezve, és ezért a világ is lesüllyedt erre a szintre.
A Teremtő, látva az önfejű Ádámot, tudta, hogy Éva, a nő, aki nem vágyik hamis babérokra, mint a megvezethető Ádám, nos, megbízta e NŐ-t, akinek szíve tiszta, hogy vezesse hozzá vissza az Ő általa teremtett és szeretett emberét. Ádámot, aki bizonyította tragédiák sorozataiban, egyedül nem képes rá, mert elfelejtette, hogy kire hallgasson szíve mélyén, és alacsony szintre taszította, távol az őt éltető forrásától. Ádám nem evett az Élet fájáról, talán ez az oka annak, hogy nincs meg benne az a bizonyos többlet tudás, ami a nőben. Évának sem volt alkalma enni az Élet fájáról, de hát nem is kellett, mert az Élet bölcsője eleve ott van benne, mint adottság, különben ez a világ sem létezne, ha a Teremtő is csak férfi minőség lenne.
Az embert szolgáló igaz élet adottsága van a nőben rejtetten, aki mint gyermek, anya, vagy nagyanya sosem szereti veszélyben tudni apját, párját, fiát, szeretteit. A nőben megszólaló lélek az, amelyik fenntartja az életet jelentő világot. Lucifer nagyon is tudatosan manipulálta teljesen háttérbe, elnyomva a nőt, letagadva vallásokban, vagy férfias politikussá nevelve, csakhogy Ádám, a férfi ne ismerje fel az igaz nőt, aki az Életét jelenti, miközben minden bőséges vágyát kielégítve beéri nővel, mint mennyiségi tényezővel, mint változatosság eszközei. Talán tudattalanul, magának sem bevallva sok boldogtalan ember keres valamit, de mégsem találja meg, hogy mit, mert oly kevés az igaz szeretetben összetartó férfi, vagy nő, aki valóban kiegészítené az ő másik felét, mert elképzelni sem tudja, de csak azért, mert magáról sincs igaz képe. Nem képes önismeretre szert tenni. Ezért éppen itt az ideje, hogy akár Férfi, akár Nő az ember ezen a világon, hogy felébredjen benne az igazi ÉN-je, rátaláljon saját lelkére. Magas tudatossági szint hoz igaz változást, minőségében embert szolgáló életet a lelkiségében, szellemiségben ébredő emberiség új korszakában.
Sok ember szíve nyílik meg tiszta szándékkal felfelé az égi segítség felé, miközben befelé figyel, el kezdi keresni önmagát. Hogyan tegyél szert az önismeretre? Találj rá Isteni ÉN-edre! A Tudatváltásod igénye segít ráébreszteni, teljes egységbe kerülve, összetartva saját magadban, hogy egyfajta rálátással megérts és elfogadd, hogy Te alakítod a sorsodat.
Mostanra, hogy idáig eljutottál kedves embertársam, elképzelted már a saját fénycsatornádat? Tudod, amelyik a kiáradó Teremtés legtisztább forrásából indul ki, mert onnét jöttél, mint a Fény egy szikrája, ide a befogadó Földre, ahol akkor állsz a Teremtő védelmében, ha tovább képzeled a fénycsatornádat a testedet tápláló Föld Anya középpontjáig. Ez a dolgod, hogy egyensúlyban tartsd össze magadat, minden szinteden. Test, lélek, szellem szinten egységben, tudatosan minden pillanatodban erre a tudásra teszel szert. Ezzel a Te SZEReddel, ami a Te saját csatornád, amin fényedhez jutsz, ehhez az ELEM-hez. Igen, fénycsatornáddal SZERELEM-ben vagy, és még SZER-ETET-re is képes vagy, mert az vagy, ami érzéseidben ETET. A fény forrásából, közös őshazánkból, közös szellemiségünkből lelkileg táplál, a legtisztább minőségben lelkedet éltető fény, ami maga az Élet.
Az Élet Szeretet. Élteted. Rátalálsz az igaz szerelemre, mert ha magadban tudatosan megteremtetted, kívül szembejön veled. Tudod, „Amint bent, úgy kint” és „Amint Fent, úgy lent”. Évezredek óta itt volt mindig az orrunk előtt, és mi lélek vesztve hagytuk magunkat az orrunknál fogva vezetni. Mostanra már tudod, hogy szereted magadat, úgy, mint másokat. Ennek kapcsán elképzelted, hogy körülötted, sőt az egész Földön az emberiség ugyanígy csatlakozik a saját fénycsatornájával az éltető szeretet forrásához? Látod, hogy bevilágítjuk fényünkkel a Földet, és tudjuk, szeretni születtünk? Egyet akarunk, legalább is magasabb tudatállapotban tudjuk, ezért mindenki képes szert tenni rá, és ezzel a tudással az igaz szeretet vezérel már minket, és mind egymást erősítjük, mert egyek vagyunk.
Rátalálsz az életprogramodra, nem kell felesleges állati köröket futnod, mint egy mókuskerékben, amit a lelketlen ember teremtett és tart fenn. Ami eddig fogva tartott, attól most egy benned lévő magasabb tudat, az Isteni ÉN-ed felszabadít. Tudatosabbá válsz, azzal, hogy Tudatváltásoddal felemeled magadat azzá a nagyobb, emberibb, istenibb valakivé, amitől több vagy, mint régi önmagad, aki tudattalanul elvesztette a kapcsolatot saját magával is. A jobbik énedre hallgatsz. Egymásra talál tiszta fényedben minden, ami téged szolgál, mert megértetted végre, hogy magasabb tudatra teszel szert, napról napra, és átalakítva magadat, átalakítod az életedet is. Tudod, hogy mit szeretnél, ezért nem kívülről várod, hanem képes vagy dönteni saját érdekedben, és képes vagy cselekedni is. Tudod, hogy úgy szolgál miden igaz vágyad téged, hogy közben másoknak is jó, és mert tudod, hogy csak azt kapod vissza, amit te adtál ki, ezért szándékod mindig tiszta szeretet alapú. Szabadságodban, amit Te teremtesz, végre megvalósíthatod régi álmodat, a legtisztább minőségben úgy, hogy még Te is meglepődsz, hogy mennyi bőséget rejt számodra. Ezért születtünk ide, hogy teremtsünk. Határtalan lehetőségek sora adódik, ha mindenki ilyen természetesen viselkedik. Az egyéni életprogramok határtalan gazdagsága talál így egymásra, egymást támogatva, bőségben, szeretetben, áldásban.
Több vagy, mint hitted, drága lélek-embertársam. Felébred benned Isteni ÉN-ed, Istenemberré válsz. Csodálatos vagy. Tiszta szívemből kívánom Neked, hogy találd meg a magadban rejlő csodát! Ha megteszed, egy igaz, általad szeretett és teremtett csodálatos világ tárul fel körülötted. Ott találkozunk.
Magadra ébredésed tudatosságot hoz életedben. Megérted magadat, másokat, a világot. Ha nem tetszik, változol, mert Te vagy a változás. Ott benned, magadban érik meg. A jelen korunkban, az embert fogva tartó hamis külvilág tudatosan nem szándékozik felébreszteni, (tudattalanul nagyon is megteszi, mert mára már végeláthatatlanul mohó és telhetetlen), de ha megelégeled a nyomását, eljött a Te időd is. Megfontolva meghozod a döntést, Te magadnak, és lépsz. Tudatosan, önismerettel minden téged támogat. Isten hozott, szeretett Istenember!
A mese folytatódik, mert kiállva a próbát, szabadság és öröm a jutalma, …és ezt soha Nefelejts:D el!
*
*

Szabadság – Öröm 6. rész

*
Lassú, de biztos ébredésemmel egyre tudatosabbá váltam. Ez a szabadságom eléréséhez vezető út. Meg is érett bennem, hogy ezt végre kivívjam magamnak:
*

Mese a Sötét és Fény harcáról

Az otthonom helyszíne került az égi színpadra. Hazamentem, de ott volt a nyomomban Lucifer és követte őt a két német barátja is, a Fekete királyságból. A Huszár és a Futó. Meglepett a helyzet, mert én nem hívtam őket. Figyeltem, mi célból. Beindultak a jelenetek, elkezdődött a játék. A szobából hallottam a saját hangomat:
– Hagyjál békén! Menj ki innen!
Gyorsan besiettem, és Lucifer saját alacsony tudatállapotú énemet, a kis énemet zaklatta, mintha neki joga lenne így tenni. Segítségül, hogy megvédjem és megszabadítsam kis énemet, védtelen terem betolakodójától, eget verő dörgedelemmel ráförmedtem:
– Azonnal menj innen! Nem hallottad mit mondott? – azzal Lucifer elhagyta a helyszínt.
Tudatosodott bennem, hogy éppen a magasabb tudatállapotú ÉN-em vette kezébe az irányítást. Egyértelműen, határozottan kiálltam magamért. Szeretettel megöleltem kis énemet, fellélegezve megfogadtam, hogy soha többé nem fordul elő. Lenéztünk a padlóra, ami megnyílott.  Egy pince alján egy sötét, fekete mély kutat láttunk, majd mellette váltakozva felvillant egy másik kút, amiben az ég világosan tükröződött. A játék egy egyéni belső, majd külső harc, sötét és fény között, ami addig tart, amíg az ember felülemelkedik önmagán, kiáll magáért. A szabadságát váltja meg vele, ami további kapukat nyit meg számára. Mivel egyek vagyunk, mint emberiség, a külvilágban is ez zajlik.
Amint igaz önmagam irányítása alá rendeztem soraimat, szellemileg megalapozottan készen állok a tervre. A másik helyiségben együttérzéssel, különös egyetértéssel várakozott rám a két német.  Lélekszinten már a németek is változni, emelkedni szeretnének ebben a sakk játszmában. A Teremtés itt, ahogy már tudjuk, duális. Benne van az Isteni tervben sötét is, fény is, és ez, megértésre és elfogadásra ad okot. A terv, maga a felemelkedés, mint okozat. Csak úgy jöhet létre, hogy ha sötét és fény kiegyenlíti egymást, az emberiséget szolgáló legmagasabb szinten. A Jó Isten ebben a sakk játszmában mattot adott az emberiségnek. Legyőzöttként nem kerülhet megosztásba sem a sötét, sem a világos, mint akár letaszítottként, akár győztesként, fenntartva az örök harcot. Amint a világosság utat tör magának, a sötétséget eloszlatja, magasabb szintre, magasabb élet minőségre képes emelkedni az emberiség is.  A programot már a Fehér királyság számtalanszor bemutatta, de a Fekete királyság még önmagából fakadó megosztó indíttatásából képtelen volt tudatosodni az egység összetartó erejében.
A belsőmben már egész jól éreztem magamat, tetszett, amit ott megéltem teret engedve magamban Isteni ÉN-emnek. Tudtam, hogy már csak idő kérdése, és a külvilágomban is megteremthetem mindazt, amire megkaptam a küldetést, mert harmóniába kerülök vele. Erre bíztatást is kaptam, egy újabb alkalommal.
*

Itt az Idő, mesehős!

Egy fás, ligetben sétáltam Luciferrel alkonyattájt, majd egy tenger partjára értünk. Valahol a távolban egy búza tároló volt a parton, a hajókon onnét szállították el az életet jelentő táplálékot. Ez is sugallt valamit. Majd a vízből hirtelen kiemelkedett egy aranyos, életvidám delfin, rám kacsintott és azt üzente telepatikusan, hogy:
– „Minél előbb lépsz, annál hamarabb szabadulsz.” – kimondta helyettem is azt, amit szívem mélyén már éreztem és ezt ő is tudta, és azt is, hogy jól jött a bátorítás tőle a változásra.
Mellette ott volt a víz alatt egy másik delfin is. Nem igazán volt olyan szép, mint a társa, valószínű másik faj. Le is rajzoltam őket, de nem tudtam olyan csúfnak lerajzolni a víz alattit, mint ahogy kinézett szegény. Nem szólt semmit, mint mellettem Lucifer, akinek megbocsájtottam. Minden ellenem tett manipulációnak, minden félelmemben tartó vád alól felmentettem. Csendes egyetértésben útjaink elváltak.
Valamikor az emberiség teremtése előtt mindketten láttuk a jövőt. Egy sakk játszmában ő volt a Fekete királyság Bástyája, védelmezője, én meg a Fehér királyság Királynője. Sakkoztunk. Végig játszottuk az összes lehetséges játékot feketén, fehéren. Tudtuk, hogy napjainkra odáig fajul az emberiség sorsa, aminek kimenetele vesztés, de hogy ki kerül ki győztesként, az nem mindegy, az Életet tekintve. Az élet arról szól, amit Teremtőnk szánt nekünk, szabadságról, örömről, ha képes az emberiség megtartani magában a szeretetet és az igazságot. Tudtuk, hogy hatalmas sötét erővel kell megküzdenie mára az emberiségnek, mert hatalmas teret engedett neki fénye kialvásával, mert elfelejtette táplálni azt, az őt teremtő forrásból. Ezért lettem az egyik főszereplő ebben a játékban, hogy ezt a mostani küzdelmet az igaz élethez vezető utat megtapasztaljam, mert dolgom van vele.
Jó kedvre derített a delfin. Sötét hajnalon zártam a kaput, amikor felpillantottam a csillagos égre. A Plejádokra mosolyogtam, de abban a pillanatban egy fényes hullócsillag szelte ketté a Bika csillagkép szarvát, az egót kilőve. Örömöm fokozódott, ahogyan a valóság visszaigazolta a belsőmben születendő képet. Magas minőségű tudatállapotban háttérbe szorul az egó is, ami teret enged az emberben a magasabb rendű Isteni ÉN-jének. A tudatos ember már maga dönt, melyik szolgálja élete során. Ez a benső elhatározás volt szükséges ahhoz, hogy majd kilenc hónap múlva, – megérve az új életre, miközben még a további életemet szolgáló tapasztalatokat tudjak magaménak, – tovább lépjek. Megteremtsem szabadságomat, ami az új életem alapja, hogy valóban engem szolgáljon.
*

Az igaz mese valóra válik?

Egy tiszta, napsütéses délelőtt egy sétám egy hangulatos hídra vezetett. Udvarias, mosolygós férfiak voltak a hídon. Hatan voltak. Körülvettek, és én meglepődve, de jólesően tapasztaltam, hogy magasabb tudatállapotú emberekkel hozott össze a sors. Ezt közöltem is velük, mert nem mindennapos intelligens társaság látogatásában volt részem. Lelki felüdülésként élhettem meg. A barna hajúak tekintete különösen aranylóan csillogott, a szőke hajúaké pedig szikrázó égszínkéken. Csillagszeműek voltak, azt sugallták barátaim, hogy a Plejádokról látogattak meg, mert a HÍD programot kell hoznunk.
Újra terítékre került a Híd szerep, drága embertársaim. Azt a valamikori, a Hun őseink által megteremtett hidat, kelet és nyugat között újra, nekünk, a MAG népének létre kell hoznunk. Magas minőségű tudatállapotban, azaz, szellemi síkon a hidat mi, magyarok vagyunk képesek megteremteni, fenntartani, mert tudván, e képesség már el van ültetve bennünk. A különböző nemzetekben megérett az igény, hogy lelki szinten csatlakozzanak e szellemiséghez. Át akarnak kelni ezen a hídon végre.
Az igazi, végső honfoglalás, most zajlik. Szellemiségünkben támogatnak végre, azok is, akik egykor ellenálltak nekünk.
Értitek, a feladatot? Nem véletlenül, de úgy alakult, hogy a világunkban zajló események is mind ezt igazolják, ezt támasztják alá. Szellemi síkról fakadva, lélek szinten, az indiai, mint kelet, a német, pedig mint nyugat már igazolta, hogy várnak bennünket az összekötő HÍD szerepre, hogy megteremtsük a békét. Az emberiség lelkülete szomjazza az őt éltető szellemiséget. A szeretetet.
Isteni kiképzésben részesülhettem. Hálásan köszönöm, amit nem tartok meg magamnak. Szabadság és öröm köszönt életembe úgy, ahogyan az emberiség életébe, méghozzá minél nagyobb térben, annál nagyobb az örömöm. Több évtizede megfogalmaztam már ez irányú vágyamat, éreztem, hogy másképp nem működik, hát meg is kaptam. Amikor elindultam, még nem tudtam, hogy a legcsodálatosabb világ vár rám, amiről valaha is álmodtam volna. Nagy a feladat, mert egyként, a Szeretet nemzeteként, összetartva kelettől, nyugatig le kell vezetni a Tudatváltást, a mindenkit befogadó győztesek pályájára kell lépni, és fel kell vállalni a HÍD szerepet. Ha jól sejtem van itt valahol e hazában legalább hat csillagszemű, aki tudja, miről csicsergek. Miénk, akár az egész világ! Ez a pozitív program: Az Élhetőbb Életért.
A mese folytatódik, mert összetartásban és egységben valóra válik, …és ezt soha Nefelejts:D el!
*
*

Összetartás – Egység 7. rész

*
 

Mese az Élet vizéről

Álomba merültem. Láttam magamat, ahogyan alszom, nem teszek semmit. Kiszabadult lelkem elrepített egészen a fővárosig, Budapestre. Ismerős helyszínre, csak azt nem értettem, hogy miért van az égen Arany Atyánk feje, valahol a közeli távolban, az István kórház felett. Figyel, szemlél, szétáradó, várakozó tekintetével.
Tovább, egyre messzebb kellett mennem. Egy vonat végén ott állt egy barna, félhosszú hajú, kissé borostás férfi, fehér ingben és nadrágban, és mosolyogva sugallta, hogy szálljak fel egy utazásra. „Jézusom!” – egész modern kori újjászületésében. – „Te is itt vagy a filmben?” Peregtek a gondolataim, de a következő pillanatban már a vonaton ültem. Az utazó emberek közül egy nő, Éva, és Veronika nevezetű lánya, akik kivándoroltak Angliába, vizet kértek tőlem. Én kinyitottam a táskámat, és ott volt két flakon víz, meg egy színes postagalamb. Adtam a szomjazóknak vizet. Közben tudatosodott bennem, hogy… de hát: „Nálam van víz!”. A galamb, mint a lélek szimbólumaként, egy postagalamb üzent nekem: A szellemi táplálék, a lelket éltető víz. Az Élet vize, maga a lélek!
Tovább álmodva magos hegyen, annak tetején, egy építkezés vetítődött lelki szemeim elé. Sólyomvár falai emelkedtek volna az ég felé, de nem haladt. Tekintetem hirtelen az ég azon irányába vetült, ahol egy arany pénzérmékből alkotott szőlő, fényes meteorként süvített le a földre, amelynek helyén kiégette a füvet. Mint az már megszokottá vált, engem is bevontak a játékba. A rendező elküldött engem a boltba, hogy vizet vegyek. Bejártam az egész szupermarketet, de mindenütt csak sárga kupakos olaj volt a kínálat. Sehol nem találtam vizet. Ja, persze, elfelejtettem, hogy alszom, sőt, nem is tudtam róla, hogy nem vagyok ébren.
Na de azt már tudjátok, hogy a mesehős felébredt az őt fogva tartó álmából. Szerencsére az álma az álmában rávetítette: Már megint megmondta valaki, hogy mit tegyen, eltérítette, úgy, hogy észre sem vette, egy ördögi színjátékban marionett bábuként irányítva nem is tehetett mást. Eszközzé vált, a valódi cél tárgyáról is megfeledkezett, a vízről. Ott volt mindvégig benne, mint lelke. Tudatosodásának tapasztalata ráébresztette, hogy a szabad akarattal élni tudni kell. Nem várhat az ember arra, hogy majd valaki megteszi azt, amit meg kell. Arany Atyánk az égből csak figyel, mit tesz az Ő teremtői képességével megáldott ember. Képes használni e tudást, s a lélek, ami nélkül nem élne, megszólal-e benne? Vagy megfeledkezve, lélek vesztve kiszolgáltatja magát egy őt befogó bukott angyali erőnek?
*

A Teremtés meséje

1. Találkozás Fekete királlyal

Tehát az önmagát irányító tudatos ember rendezésében hogyan is zajlik a teremtés pozitív forgatókönyve Sólyomvár építését tekintve? Falakat építeni? Á! Dehogy is! A Mennyei Királyság olyan biztos vár ahol léleklakóit, a régi-új honfoglaló emberiség az őket éltető szellemiségnek köszönhetően akár mindenki király, vagy királynő lehet. Így van ez, biztos igaz forrásból mondom. Nem kell védelmező falakat építeni, határokat szabni. Mivel ezt minden lélek tudja, ezért nem is akar senki sem egy király, vagy királynőként a többiek fölé kerülni. Nem akarnak uralkodni egymáson. Uralkodnak önmagukon, és egymást szolgálva. Összetartanak, egyként. Szellemiségük jelenti a biztos védelmüket. Ehhez a tudáshoz kell tartaniuk magukat.
Visszatértem az időben. A várkastély hatalmas zöld területén vagy kilenc oroszlán somfordált. Nem örültem én sem a jelenlétüknek, de nem féltem tőlük, csak tudatosodott bennem, hogy nem árt szemmel tartani e tényezőt. Sólyomvár egymásba nyíló termeiben haladtam végig, minden terem a történelem egy-egy korszakát vetítette elém, miközben azt tudva, hogy minden úgy történt, ahogyan kellett. Az utolsó terembe értem. A jelen korunk eseményeinek történelmi pillanatait éltem éppen a forgatókönyv kellős közepén. A Fekete király pénz urával találkoztam, aki magáénak akarta tudni az Isteni tervemet. El is vette a táskámat, benne a vízzel és a postagalambbal, mert hát letettem az úr asztalára. Csakhogy adódott egy eget verő problémája vele. Leszakadtak a táska fülei. A víz kiömlött, a galamb pedig elrepült. Az égiek vigyáztak arra, hogy illetéktelen kezekbe ne kerülhessen az élet vize, a lélek, mert az sem pénzért, sem pedig eltulajdonítással nem oda adható. A Fekete király pénz urát nem érdekli, hogy lelkeket foszt meg az őket illető jogos bőségtől, őt csak az érdekli, hogy mennyi pénze lehet abból. A szellemiséget pedig kifejezetten tagadja, mert tévedésben van, anyagiasságának következtében, hogy azt hiszi, akkor van csak sok pénze, ha másoktól visszatartja. Méghozzá olyan fondorlatokkal, hogy a postagalambot a bűn eszközévé téve váltság díjként pénzzé teszi, pontosabban magát a lelket. Láttam a korszakokon át ideérve a régóta embert próbáló gondot, ezért mindenkit szolgáló megoldásként megmondtam a Fekete király pénz urának, mint kettő az egyben jóvá tételként, hogyan szabadíthatja fel úgy saját magát, mint pénz rabszolgatartót a vétek alól, mint azokat, akiket pénzrabszolgákká tett:
– Meg kell erősíteni a kapcsolatokat, Fekete király! Tudja, amelyek elszakadtak. Ha ezt megérti, akkor a világ leggazdagabb tiszta pénz ura lehet és jó tett helyében jót várjon, mert a Jó Isten bőségesen megjutalmazza, ha nem tagadja meg az Ő szellemiségét. És mielőtt még megkérdezné, hogy mennyi pénze lehet ebből, ne tegye, mert nem tudom. Tisztán sok. Még maga is beleun a tiszta pénzt megszámolni, ehhez képest a piszkos pénzt nem győzi porszívózni, hogy legyen mit számolnia. A tiszta pénz meteor már úton van, csak rá kell csatlakoznia arra az elveszett kapcsolatra. Az éltető vízre, mert nem minden olaj, ami elég.
Rabszolgaság rabláncokkal, pénzrabszolgaság lélek rablással. Régen ősapáink tették a dolgukat, a rabszolgaság láncait széttépték, ahogy kellett. Ez az ellenállás újabb ellenállások sorozatát hozta következményként, ugyanis a hajdani fizikai láncokat felváltotta a piszkos pénz általi lélek fogsága, csakúgy, mint az elkövetőkét, és úgy is, mint az áldozatokéit. Tehát az elnyomó szándék gyökere újabb fogságot tart fenn. Mai korunkra más megoldást kíván a helyzet. Ha a megváltó Fekete király pénz ura megérti, hogy vissza kell adni az elveszett lelkek szabadságát, akkor tisztán mozgásba lendül a pénz. Egy kis befektetéssel, amit ő megtehet, hiszen neki van pénze rá, az Isteni terv mindenkinek életet szolgáló tiszta pénzmeteort küld szerencséül. Hja, az elfogadás nagyúr, ezt megérteni pedig nyitottságot igényel.
Nyitni kell a világra is. Nyitnikék! Szívvel, lélekkel. A játékból senki sem maradhat ki, ettől rugalmas, és olajozottan működőképes mindenki számára. …ahogy mondtam, ember, mozgásba lendül a pénz.
*

Találkozás Fehér Királlyal

Mivel környezetemben nem lehettem próféta, egy fecskeként kitekintettem az országban zajló netes eseményekre. Kerestem azokat, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, éreznek. Tudtam, hogy meg kell találnom új, lelkiségemben emelkedettebb életemben a Fehér Királyt, és azt is tudtam, hogy hallgatnia kell rám, mert a pozitív program összetartást kíván. Most végre a Teremtés női minőségét kell befogadnia a Teremtés férfi minőségének. Így szükségeltetik. Megérett a világ a változásra, még idejében tennünk kell valamit, az Isteni Terv segíthet. Meglepően hamar, két hónapon belül rátaláltam valakire, aki pont ilyen fecskeként csicsergett, mint ahogy én. Lehet, hogy megtaláltam a Fehér Királyt, aki már elfordult az ördögi vezettetés alól? Térbeli távolságbeli közös csicsergéseinknek köszönhetően, egyre inkább úgy igazolódott, hogy igen. Üzenetet küldtem neki, melyben írtam neki a Turul ügyekről, hogy meg kell csinálni a lélekhonfoglalást. Az embereknek nincs otthonuk a saját hazánkban, mert lelkük rabságban van. Meg van rá az Isteni Terv.
A külvilág színpadi rendezése úgy tűnt, hogy még nem támogatja, hogy találkozzak vele, mert akadályokat gördített elénk, találkozásunkat elnapolva, hetekre felfüggesztette. Kétségbe estem.
–  Én miben segíthetek neked? – kérdezte őszinte szándékkal.
–  Ahogy írtam, vissza kell segíteni az emberek lelkét, lélek honfoglalást kell levezényelni, mert az emberek hontalanok. – Valamiért igen elfoglalt volt, állni látszott az ügy.
Segítő kérdése zengett vissza még álmomban is. Arany fejét ölembe hajtó megpihenő vággyal várakozva kérdezte:
“ÉN miben segíthetek Neked?!”
S lelkem megnyugvásképp válaszolván zengte az ősrégi dalt neki:
– Beszélj csak Istenem, mert minden szavad életre kelve belőlem termékeny folyóvá árad, bejárva az egész világot.
A feladat adott, hozni kell a pozitív forgatókönyv folytatását. Eljött a találkozás napja. Útra keltem. Sólyomvárból eredő forrásból tornázó patakként áradtam Isten folyója felé, hogy találkozzak személyesen is a Fehér Királlyal, aki végre nyitottan hallgat rám, mert ezt a játékot egyedül a Fehér Királynő sem játszhatja le. Ha ketten hozzuk a pozitív programot, az emberiség egyként összetartva megmenekül, mert felébred végre a reá nyomott álomból, kiszabadítva az embereket, mint életterükbe zárt fekete-fehér sakktáblába tömörített játékosokat.
Ott voltam Fehér Királlyal valóban az Isten folyója partján, néztük a vizét, sok víz lefolyt már rajta, mesélni tudna csatákat győzve-vesztve. Éreztük mindketten, hogy e folyamatot változásra bírva, két fecskeként csicseregve élhetőbbé, jobbá akarjuk tenni, és, hogy éppen itt van az ideje. Bár messze még a nyár, addigra fecskerajok érkeznek, akikkel együtt tovább csicseregve rálelünk közös lelkiségünkre. Megkérdezte:
– Honnan is ered küldetésed, Sólyomvárból?
Fellelkesültem, milyen jól tudja: – Igen. Ismered az Isteni Tervet? Fel kell építenünk itt a Földön is.
– Nekem nincs pénzem. Van már üzleti terved? – kérdezte őszintén, ami meglepett
– Igazán nem számít, és nem kell üzleti terv sem. – válaszoltam, mert komolyan is gondoltam.
– Hogy-hogy nem kell? Sok tapasztalat van már mögöttem, üzleti terv nélkül lehetetlen építeni valamire is. – mondta meggyőzően, éreztem, hogy sok küzdelemben volt része. Majdnem elbizonytalanított.
– Hidd el, hogy akartam készíteni üzleti tervet, de nem tudtam. Nincs rá szükség. – Bennem ragadtak gondolataim, azzal, hogy bezárt egy kis időre az elhatárolódása az én meglátásomtól, így azt már nem is meséltem el neki, hogy nem engedték a fentiek. Ugyanis a régi energiában nem lehet újra teremteni azt, ami szívó hatással elzár a valódi nyereségtől. Sejtettem én, hogy mennyi pénz lehet a tervből, de össze kellett tépnem, az irományomat, hogy megsemmisítsem örökre, mielőtt rossz útra térnék és magammal rántanám a mélybe az egész ügyet. Viszont eltérítő, pillanatnyi lelki vívódásomon felülemelkedve, megnyílott az Isteni sugallat, a pozitív program feléledt bennem: – Hidd el, annyi pénz van a világon, mint csillag az égen. Lehozod nekem, drágám? – fakadtam ki e csavarral e beszélgetésből.
– Valóban? – kérdezte most már érdeklődve ezen a pozitív fordulatba hajló játékban. – És hogy kellene lehoznom?
– Igazából nem is kell egyedül lehoznod, mert ketten kellünk hozzá. Aztán a többi jön magától. Szóval, TE is ÉN is. Teremtenünk kell, férfi és női energiák együttes összetartása visz sikerre. Ez az egész terv MAG-ja, amiben minden benne van, a teremtés teljességét tekintve. – válaszoltam.
– Jó, akkor mesélj, hogy is van ez az Isteni Terv? – közben folytattuk kirándulásunkat. Mutatta az utat.
Elindultunk a hegy felé. Felfelé menet elmondtam, hogy ébredésem előtti „álom az álomban” sztorim mindenre rávilágított. Tudom, hogyan kell megváltani még a világot is. Felértünk a hegyre. Ott mesélt nekem egy nagyobb és egy kisebb lánykáról, mert az ő történetük tanulságos lehetne az embereknek, ha megértenék. Ismerős volt a történet mondani valója, mert mintha lettem volna ilyen és ehhez hasonló játékban. Kimondott valamit, amit tudom, hogy úgy van, mert ott volt bennem.
Lefelé nézve a háztetőkön galambok, vagyis lelkek gyülekeztek. Ránk vártak. A Sólyomvár alapjainak feltételeit, magát az Életet kellett éppen megteremtenünk, kettőnknek. Tekintetünk találkozott, induljunk, majd elindultunk lefelé. Mutatta merre vezet az ösvény, ami egy bizonyos keskeny útra vezetett. Én mentem elől, ő mögöttem. Olyan szűk volt a járat, ami szimbolikusan egy szülő csatornára emlékeztetett. Most születünk meg együtt, méghozzá újjá, mint a földi teremtés egysége. Az is jó jel volt, hogy Ő, mint férfi követett, engem, mint nőt, tehát én vezettem őt, nem pedig fordítva, ahogy előző életeken át. El kezdtem neki mesélni:
– Tudod, értem azt a bizonyos dalt, amiről Arany Atyánk beszélt Ádámnak valamikor a tragédia végén. Meg is írtam róla a programot. A Fiúval szeretném megénekeltetni, akire sokan hallgatnak, mert nem akar háborút és a békéről énekel. Isteni a Fiú, a neve is.
– Tudod, hogy mennyi pénzbe kerül? –kérdezett vissza.
Én hátra fordultam, szembe vele, mert rájöttem, hogy alvajáróként követett. Ha a pénzről volt szó, elméjében akadályként, vagy hiányként programozta, ami a negatív szívó hatást, tehát a nélkülözés látszatát keltette. Túl jól végezte a pénz manipulációt az ördög. Az ember elfeledkezik arról, hogy ki az úr. Lélek vesztve a pénz uralkodik felette. Viszont, amint rájön, hogy ki az Úr a házban, vagyis hogy ki irányítja még a pénzt is, akkor képes az embert segítő lélekjelenlét uralkodni a pénz felett is. De újabb ellenállása belém fojtotta ezt a tudást. Mindig is belém fojtották a szót a férfiak előző életeimben is, beláttam akkor, jobb volt hallgatnom, ezért nehezen törnek ki belőlem a szavak. Felismerve, hogy nem értett még meg, most jobb híján ezért csak emlékeztetni tudtam:
– Nem kell hozzá mindjárt pénz. Különben is annyi pénz van a világon. Majd lesz mindenre, amire csak kell.
– Hol élsz Te? – kérdezte hitetlenkedve, mint egy idegentől.
Közénk állt a pénz, mint anyag, és, mint fogalom. A „hogyannal” kell megbirkóznunk. Nehéz szülés ez a folyamat. Az nem tetszett neki, hogy igazságtalanul a Fekete királyságnál van az összes pénz. Nem értette, hogy én ezt miért nem vettem akadálynak. Elmagyaráztam volna neki, de ez helyett felülkerekedett bennem a belém hasító fájdalom: „Hol élek én”? Annyi harc és szenvedés után?
– Hát, ha már így kérded, itt egyáltalán nem élek. Halok. Hát nem érted? Nem kell, hogy pénzed legyen ahhoz, ha tudod, hogy adok-kapok alapon is működik minden. Mint mondtam, megtudhatod.
Azzal a tű fokán is átjutva kiértünk egy önmagában hangulatos kis óvárosi térre, amin ha nem állítottak volna fel egy Jézus nélküli Betlehemet, sosem derült volna ki, hogy ekkora igaz leleplezést nem is tanúsíthatott volna a rendező, hogy Isten Fia nincs az emberek között, ezért nem is Őt követik. Fehér Király mégiscsak önmagát adta, mert alig tudta visszafogni magát, mennyire utálja ezt az egész cirkuszt. Megnyugodtam, hogy mégiscsak ébren van.
Elüzletesedett régi módi, de mégis hangulatos utcán sétáltunk végig, majd leültünk egy padra. Ismertettem vele összességében a dalt és az Isteni Tervet.  Nem szólalt meg. Én annyit mondtam, mivel mégiscsak a lelkembe láthatott:
– Most így megismerhettél. Talán. Tudod, nehéz életem volt. Most váltok. A fekete-fehérből az aranyba, a szivárvány összes színére. Eddig nem mondhattam el senkinek, mert az emberek még nem értik.
Hosszú mély hallgatás után közölte velem: – Hát, nem akarlak elszomorítani, de ez túl hosszú dal. A dal az nem ilyen, az rövidebb.
– Nem tudsz. – válaszoltam elszántan.
– Jó válasz. – könyvelte el.
Ezen nem változtatok, gondoltam.
Ezt követően képekben vetítettem le neki az Isteni Tervet. Végül végső, az emberiség közös küldetése képét, melyen, az égen sok-sok postagalamb repült egy irányba, egy sólyom alakzatban, egységet alkotva. Az egységes szellemiségben, összetartásra képes lelkek szárnyalása, közös akarata, cselekedete egy követendő irányba, ami az Élhetőbb Életért történik. Ezt a forgatókönyvet kell együtt megtörténtté tenni. Most. De a külvilág még nem áll készen rá. Alszanak.
– Ki kellene nyílnod. – Leleplezett. – Még nem vagy kész.
Mondott még valamit, de figyeltem közben befelé is. Rávilágított, ezek szerint még mindig zárkózott vagyok. Azért léleksimogató volt, hogy el tudtam fogadni őszinteségét, és tetszett, hogy belém lát, reméltem, hogy meg is ért. Éreztem és tudtam, hogy a kettőnk közötti kommunikációnak egységgé kell, hogy alakuljon, mert benne bízok és ez erőt ad. Tudom, hogy a végső nagy összefogás és egységnek ő az igazi karmestere, a békét hozó dalt ő általa énekli Fekete és Fehér nemzetek serege. Ő az, aki képes azonosulni Sólyomvár szellemiségével.
Aztán csalódottan vettem észre, hogy megint ki kell szállnom a játékból, – ennyi volt, – eddig tartott a találkozás. Lejárt az idő. Szinte lélek vesztve csak néztem ki a fejemből, hogy nem sikerült meggyőznöm a tervről a Fehér Királyt. Újra félelembe estem. Küzdöttem. Magamra maradtam, újabb fal akadályozta a valóra váltást. Mit nem látok?! Erre kaptam segítő választ tőle, amikor legközelebb távbeszéltünk:
– Tudod, bennem is le kellett csengeni mindannak, amit mondtál, és rájöttem, hogy valami hiányzik. Méghozzá a története ennek az egész tervnek. A MAG-ja.
– Azt mondod, írjam le? – és már peregtek a gondolataim. – A tudás könyvét? A Váltást?
– Igen – mondta várakozó meggyőződéssel.
– Újra kell írni a Teremtés könyvét! Igazából nagyon régi vágyam, hogy válaszoljak az „Ember tragédiájára”, mert egyoldalú a történet. Ideje helyre tenni a dolgokat, ahogyan a Nő látja, méghozzá az igaz Ember üdvösségét. Mert ez a férfiak által vezetett világ meg lett írva, – tragikus, – láthatjuk, hova vezetett, hogy az ember mindig az ördögre hallgatott – lelkesedtem a kihívás lehetőségére.
– Hát ez így van. – értett egyet. – Nem lesz egyszerű, „Az ember tragédiája”, mint mű sem az.
 Jó megfogalmazás a „mű”, az ördög játéka, a hamis. Most jön az igaz, az ébredő ember játéka, hogyan válik teremtő nővé és férfivá, azaz Istenivé, ami igaz. Hiába: „Itt élned, s halnod kell!”. Biztos?
Aztán lassan indulva kezdtem az írást erről-arról. Írogattam, ami foglalkoztatott bensőmben. Kezdtem újra ébredni. A jelek is segítettek már a külvilágban, mert mindenütt ott vannak, csak észre kell tudni venni. Már tudtam, hogy ez az újjászületett külvilágom, én teremtem, még ha kezdetben csak tudattalanul is. Ha figyelek, akkor a segítségemre van.
Egy nap sétáltam hazafelé. Az úton elment mellettem egy autó, „IRJ” rendszám felirattal. Tudom, kösz a figyelmeztetést, – néztem fel a fentiekre, – mosolyogtam a valós jeleneten. Aztán a távolból hallottam, hogy egyre közeledő, egy szórakozott „dalos pacsirta” a szerelemről énekelt valamit. Gondoltam, itt jön az újabb üzenet? Mit akar mondani? A forráshoz értünk, amikor mellettem elhaladva csak énekel tisztán, bele a térbe: „Hol van az a lány, aki tudja, hogy mikor leszek boldog újra?”, és lazán tovább biciklizett. Kifakadva nevettem, én is énekeltem az imént hallott dalt, és csak nevettem, azon, hogy milyen jó humora van a Jó Istennek.
„Még nem vagy kész.” – Jött vissza gondolataimba, mint megfontolandó információ. Maga a Fehér Király állapította meg rólam. Ha úgy látom, mint aki tükörként mondja, akkor „Még nem vagyunk kész”, – erről közben meg is bizonyosodtam, – a nagy tervre, ami nem más, mint itt az egységes Teremtésünk. Ehhez, viszont nekem kell előbb készen lennem, mert most olyan világ várja az emberiséget, ahol a nőnek kell vezetnie, hogy megtörténjen a váltás. A vezetést tekintve pedig idővel, amikor a férfiak megértik az új világ létét, akkor ki kell egyenlíteni az arányokat. Most kettőnkön van a figyelem, de tőlem függ. Most látom, hogy minden harmóniában zajlik. Én nem mondhattam el neki, mindazt, amit itt leírok, mert úgy sem tudta volna befogadni. Ettől a kettősségtől szenvedtem. Ezt kell kiegyenlítenünk, és felemelnünk. Most zajlik a felkészülés, miközben meg kell újulnunk. Egy újjászületés van a vajúdás végén. Miközben én tovább érek belül, mindent megteszek, hogy tudásomat gondolatokba foglalva, világosan érthetően képes legyek közölni, miközben neki is dolga van. Méghozzá azzal a bizonyos pénzzel, mint fogalommal, mint a nézeteltérésünk tárgya. Az eseményeket tekintve most tapasztalja meg Fehér Király, hogy a pénz, mint elszívó hatásként, nem képes támogatni programját. Ez a jelenség is egy tükör reá nézve, mint jelenlegi teremtményére. Ennek megtapasztalását kellett megélnie, és megbizonyosodnia arról, hogy nem támogatott szellemileg. Isteni a program, amit hozott általa Férfi minőségként, de az ördög eszközével. Azzal a pénzzel, ami még az embereken uralkodik. Az ember a pénz rabja, és ez elzárja a szellemiségétől, a haladástól, a teremtés nem támogatott, a program befagy.  Nem támogatják a fentiek, mert hát az emberek sem képesek egységbe kerülni támogatásukkal. Nincs kiegyenlítve. Előbb, vagy utóbb rá kell látnia arra, hogy mit jelent, amikor arról beszéltem neki, hogy pénz van, adok-kapok alapon. Ez a teremtés lényege az anyagiakat tekintve. Előbb adj, hogy kaphass. Tele van csűr-csavarral az egész teremtés, mint ahogyan az éremnek is két oldala van. A pénznek is. Ha kiáradó szemszögből tekintjük a pénzt, mint eszközt, mint a Jó Isten, ahogy teremt, akkor bőséget teremt, és ez a felismerés és elfogadás meghozza az áttörést. Ígérem. Kettőnk programja e tisztító elfogadással, egymást támogatva életre kel, ami egységesen mindenkit szolgál.
Szünet. Cselekvés előtti hallgatás, aztán el kezdtem írni a Tudatváltásom történetét. Egyszerre csak megjött az áttörés, nem tudtam abba hagyni, megnyílott az égi csatorna, segítettek. Olyan felismerések vetődtek mondatok soraiba, hogy magam is meglepődtem, ahogyan Teremtőm vezetett. Szórakoztatott, jókat nevettem, ugyanakkor tudatosan közöltem a tudást, a kezdetektől mostanáig. Tudom, hogy az a bizonyos összetartás, egységben haladás, csakis akkor valósulhat meg, ha minden mélységében ismeri mindenki, aki be akar lépni abba a királyságba, amit csakis együtt tudunk felépíteni. Aki pedig nem érti, az kimarad és lemarad, ön magát vesztve önnön jobbágy sorsára tesz szert, bocsánat, – jobbára csak saját magától vonja meg saját mennyei királyságát, és teszi magát földönfutóvá. No, de csak addig, amíg fel nem ébred végre. Az én Tudatváltásom, a NŐ-i minőség programja az Emberiség Tudatváltásának, amihez, hogy életre keljen, találkoznia kell a Férfi minőség programjával. Mindezt úgy megteremtve, hogy a legtisztább Isteni minőségben felemelve, harmóniában. Ennek az összekovácsolt MAG programnak adódik az a minősége, ami képes az emberiség Tudatváltását hozni egységben az őt szolgáló közösen teremtett világunkban. Az Élhetőbb Életért cselekedve Tegyük jobbá együtt a világot! Fehér Királyra találva, nyitottsága a kezdet kezdetén közös távcsicsergésünkkor már kifejezte csatlakozó szándékát, látva a két program egységében rejlő erőt.
Megírtam hát a Tudás könyvét. Levezettem a játékot, a Tudatváltást, ahogy kaptam az Isteni megbízatást. Kitől is? E történet kezdet kezdetén, a megigézett Isten akarata találkozott az Ember akaratával, ami azé a férfié, aki képes hallgatni a nőre, mert képes őt megérteni és elfogadni. Ez a fajta bizonyos összetartás maga a Teremtés. Nos, női ember lélek társaim, így születnek az Istennők. Ismerjétek meg igazi önmagatokat, és szüljétek meg mai korunk végtelenül szükséges igaz álmaitok férfiját, nem mást, mint az Istenembert. Kalandra fel! Boldog újjászületéseket! Ezek az egyéni lélek felemelkedések harmóniája teszik ki azt az egységet, ami a Mennyei Királyság Földi kiáradásával összetartva teszik együtt jobbá a világot. Összetartás – Egység: egy igaz, szeretet központú, közös égi forrás szellemiségében. E Földi Mennyországban.
A mese folytatódik, mert az Élhetőbb Életért cselekedve beléphetünk az Aranykor kapuján, …és ezt soha Nefelejts:D el!
***

EMESE ÉBREDÉSE

 
Koronás hegy ős szemén,
Korona hegy tetején,
 Terem a Mennyei Királyság,
Éled a Földi Mennyország.
Hosszú volt az álom,
Melyet álmában látott,
Ősmagyar hunok,
Magyarok ősanyja.
 
Földi Sólyomvár-kastélyt
Körülölelő zöld kertjét,
Életfa nőtte be magos égig.
Annak árnyékot adó tövében
Fakad igaz élő dalra,
Felszabadult lelkem.
E mese talán igaz:
Sorsom a sólyom.
Ott látom úton, útfélen,
A mezőn, az égen.
Amikor nem látom,
Lényét egy nagy fa tetejére vágyom,
Oda visszatérve örömmel látom,
Kérésemre rám talált a sólyom.
 
***
 

LÉLEKHONFOGLALÁS

Felébredve egy turul énekel hozzám,
Dala belőlem árad termékeny folyóvá,
Szélkerékként szerteszét hömpölyög tovább,
Ezerfelé a lelki újjászületés.
Végső, igaz honfoglalás a Léleké,
Amely Teremtő Istenéhez visszatér.
Tiszta igaz forrás, amelyből született.
Szeretettel a szívében bárhol élve,
Békére, honra lel minden tiszta lélek.
 
Beszélj csak tiszta szívemből
Teremtő Édes Jó Istenem,
Mert minden szavad életre kelve belőlem,
Termékeny Arany Folyókká áradnak,
Bejárva az egész világot.
Élhetőbb az Életünk,
Örök Áldás vagy nekünk,
Ó MAGYAR ISTENÜNK.
*
*
*

Csicseregjetek, mint a fecske és gyülekezzetek!

Lelkiségetekben emelkedjetek, egészen fel az égig, mint a pacsirta!

Szellemiségében ébred már a Turul Népe!

Tiszta szívében, szeretettel szabad a Magyar!

Sorsszerűen támogatva!

*

A Tudatváltás forgatókönyve most történik. Az Életprogramunk magasabb minőségű tudatállapotban szerethetőbben, élhetőbben, szabadabban fut. Ehhez le kell vezetni a játékot, amely ezzel, a 7. résszel közel sem ért véget. Most, hogy tudod már, e tudás a tiéd:

A TE ÉLETED része-e már a változtatáshoz szükséges váltás?

 

Ne felejtsd el, Ember!

Az Élet vizét érezned kell!

*

Nyitott zárszó

Utószó helyett nyitva hagyva a teremtés lehetőségét, nyitott zárszó e vég, ugyanis nincs végleges végjáték. A Teremtés könyvének happy-end lett-e a vége? A Tudatváltás forgatókönyve most is történik, ezeket a sorokat olvasva, és hogy milyen Isten útjai, miközben kifürkészhetetlenek? Ez attól is függ, hogy Te kedves beavatott olvasó igaz Önvalódra, MAG-adra ébredtél-e már, és erősíted-e a pozitív Isteni programot tudatos teremtéseddel?
A Tudatváltás vagyis, a győztesek pályájára sok ember fér, de még nem vagyunk elegen.  Még sokan követik a Fekete Királyi programot. Az Igazságot és Szeretetet pedig közben Fényünkkel el kell terjeszteni a világon. Istenember és Istennő útjai a nagy Teremtő ez akarata szerint ketté váltak, mert még kevés az Isteni küldetésre kiválasztottak száma, akik hozzák a Fehér Királyi programot, ami nem más, mint a legtisztább forrásból származó FÉNY elterjesztése. Ehhez pedig lelkek csatlakozását szükségeltetik előteremteni. A befogadás minden tiszta szívű ember számára megadatik.
Istenember, aki nagyon szereti embertársait, önként vállalt, áldozatos lendülettel visszatért az Isteni Tervet teljesíteni, miközben véglegesen lefuttatja a szívó hatású pénz programot, azért, hogy majd a polaritást véglegesen megértsék az emberek, és különbséget tudjanak tenni küzdelem és teremtés között. Az Igazságot és a Szeretetet közvetítve sokat tanulnak egymástól is, miközben egyre többet figyelnek magukba, befelé is. Tisztulnak, ébrednek a lelkek, miközben lelkesen terjed a tiszta információ az új csatornákon. Istenemberként, korunk végtelenül szükséges igaz férfijaként úgy vezényli le az Isteni programot Fekete és Fehér Királyság között, mint ahogyan a zongora fekete-fehér billentyűi szólalnak Isteni zeneszóra két keze alatt egy közös, nagy egységes örömtáncot teremtve.
*

Amikor a Teremtő leveszi az ember válláról a terhet, az nem mese

… hanem a mindig is az embert szolgáló Lucifert küldi segítségül. Aki elültette az ádámi emberben a sötétség eszközeit, ezt látva, hogy mit tett, gondoskodik róla, hogy távol tartsa az ilyen ördögi Ádámféléket, az Istennőtől. Alacsonyabb tudatban uszítja az ember ellen, hazugságok csapdájában, viszont kiállva az örök próbát, az Isteni minőségben védelmezőjévé válik annak, akire mindig is felnéz.
Ez még nem is lepett meg annyira, gondoltam, hogy ez a minimum a fáradságos, hosszú értelmetlennek tűnő küzdelmek után, de amikor Lucifer bemutatta, hogy mire képes értem, mutatva, hogy engem szolgál, egy végeláthatatlan tehervonatot vontatott maga után. Jelezve, hogy a terhet ezek után ő cipeli, helyettem, minden gondot, amit eddig rám pakolt, legyen az bármekkora, mert a szeretete is határtalan. Végül is így igazságos és érthető is, mert az összes terhet, gondot az ördögi sötét energia teremtette, ezért ugyanezzel az erővel csakis ő képes vele megbirkózni is.
Ez az, amikor az ember feladja végre az értelmetlen küzdelmet, a szenvedést. Mint ahogyan Istenének szolgájaként küldetett a Földre bukott angyalunk, úgy jelezte nekem is Istennői tudatomban Lucifer, hogy továbbra is engem szolgál. Én is az ő ura vagyok, ne cipeljem a gondot, ne legyen kétségem, mert ő elvégzi a piszkos munkát. Addig-addig piszkálgatja az Ádámféléket, amíg azok bele unnak, és a teremtői képességekkel áldott NŐ felé fordulva ráhallgatnak.  Az Emberben lévő női minőség menti meg a világot. Amikor ez megtörténik, akkor lesz ideje a férfi-női minőség kiegyenlítődésnek. Amikor bennünk ez megtörténik, alapos okozatként kívül is rátalálunk. Egyensúlyba kerülünk önmagunkban és külvilágunkban.
A negatív programot eddigi életem első felében hoztam negyven évnyi szenvedéssel, akár egy sivatagi hosszú beavató vándorút, ami azt jelenti, hogy a végleges egyensúlyhoz minden megteremtetett. A negatívra válaszként támogatott a pozitív program küldetése, mert megalapozott. Úgy is fogalmazhatok, hogy e váltás meghozza gyümölcsét, mert munka helyett a küldetésemet teljesítem, ami bizony, hogy felülről támogatott, mert a Teremtés egységét hozni kell e szabadságban. A pozitív programnak jogosultsága van, miután lefuttatott a negatív. Itt az idő!
Isten ismerve saját magát, amikor félelembe esett, mert az ő másik felét, Istennőjét megtagadta, megteremtődött a sötét, másik fele. Kétségbe esett. Ezzel elkezdődött egy örök harc félelem és szeretet, sötétség és fény között. Istennő világfájdalmában egyedül maradt. Szomorúan látta nemzete is szenved, miközben talán nem is tudják, hogy megtagadták pont azt, aki a legjobban szereti az emberiséget. S mivel sötét idők végezetéig Őt elfelejtve kitudódott az emberiség tudatából, nem tehetett semmit. Tudta, egy angyal, aki lebukott a mélybe az emberek közé, mint Fényhozó szolgálatot téve neki visszaterelgeti az egyre jobban szenvedő, őt elhagyó népét. Amikor egy eleget szenvedett belső hang, egy Isteni sugallat felébreszti az embert, tiszta szívből kéri: „SegítsÉg Istenem!” S ekkor előtárul a semminek hitt térből, egykor megtagadott Istenanyánk, a Nagyboldog Asszonyunk, mert boldog bizony, hogy feledésbe tért lelkek az Isteni próbát kiállva Őt szólították.
*

Életút, mint Beavatás

Te kérted már Őt? Én bizony megtettem, be is avatott, hogy mi is az én dolgom. Na, nem volt egyszerű, mert fel kell nőni a feladathoz, el jött hát a nagy beavatás, miközben lelkiségben emelkedni kezdtem. Így értettem meg, hogy már a boldog gyermekkorom végét, és azon túl szinte mindenhol, életteremet megfertőzte a kiközösítés sötét szelleme. A csorda szellem, amiben voltam jobb híján, valami elhatárolódás hajtotta tőlem, és ez ismétlődött meg velem, akár hova is kerültem. Egyáltalán nem számított, hogy nem voltam soha rossz szándékú, az emberek nem értettek. Meg kellett élnem végre a bennem élő Istennőt ahhoz, hogy átéljem közös Isten Anyánk világfájdalmát. Olyat, mint amikor egész kicsi gyermekként nem volt még színes ceruzám, ami éppen olyan lett mára, mint az élet szürkesége, mert az emberek elfelejtettek szeretni.
Akárhogy is, de itt zajlik a szemünk előtt a Mózesi program. A történelem ismétli önmagát. Érzi ezt rajtam kívül valaki más is, vagy csak én ismertem fel az élet színpadán az egyiptomi főszereplőket, és az egész rabszolga kimenekítést? Most is ez a feladat, csak most az egész emberiségre vonatkozik a szabadság eljövetele. Ez pedig más fényt vet e világ színpadára.
Nem hagyhatom, hogy ismét sokadszorra egy világ omoljon össze bennem! Egy Istennői tudat nem engedheti meg magának, miközben teremteni képes. Kezébe veszi a dolgok irányítását, látni véli az erőviszonyokat, és elégedetten veszi tudomásul, hogy minden őt szolgálja, és mivel nem csak magáért teszi, akár az egész emberiséget segíti. A legfelsőbb akaratok, melyek minden ember Isteni ÉN-jei, mind ezt kívánnák, csak még kevesen vannak ebben a tudatban. Ezért nem értenek. Sokan kívülről várják a sült galambot, miközben nem hisznek már semmiben, vagy futják a köröket, és nem érnek rá figyelni. Ez a megosztottság elválasztja egymástól az embereket, miközben össze kellene tartanunk egymással.
*

A mindent látó szem

Nagyboldog Asszony, Isten Anyánk abba is beavatott, hogy szeretett népének, a Teremtő emberiség közös szellemiségében, arany fényű forrásában, van egy közös nagy arany szeme. Minden embernek a szabad lelke, mert tiszta, életfaként ér el e tudás forrásához. Az EMBER különleges, mégis egyszerű képességével, a szíve mélyén lévő Isteni szikrával, amely az emberben lévő szeretet által fényt kibocsájtva csatornaként szolgálja úgy önmagát, mint az őt körülölelő világot. E szabad akaratunkra válaszul, Nagyboldog Asszonyunk Fény köpenye védő harangként borul szeretett nemzetére. Az Igazság, amely az Élet vize, a Tudás, vagyis maga a lélek, mindenki számára elérhető, ha embernek született. Minden emberben ott van az életfeladat, az igazsága annak, amit itt a Földön kinyilvánít, amennyiben hozza saját egyéni életprogramját.
Ez az emberiség közös arany szeme csak akkor képes mindent tisztán látni, ha az emberek szeretetben összefognak, mert a közös nagy Teremtői megváltó programra a feladatok mindenkinek a vállalt részének megfelelően lettek leosztva. Eljött az összefogás ideje, az egyéni és közösségi küldetésünk teljesítése Isteni megbízatás.
A Mindent látó szem beavatása után, amelyben az arany fényben magasló erdő ragyog, Nagyboldog Asszonyunk bemutatta a Bika korszak Istenének szemét, a Boci szemét is, minden szemszögből, mely lenne e világ szeme. Szintén arany fényben volt, mert már a Fényes Erdők szemével láttam. Ez bizony felemelő. Aztán láttam egy földi képen az utat jobbra fordulni, melyet bizony zöldellő Életfák és bokrok szegélyezték. A jobb útra térő emberek sokaságát sugallták.
Aranyfényben fürdött a lelkem. Szűz Mária Mennyei Anyám, a beavatás végén igazgyöngyöt adott nekem, nem is akárhogyan, hanem aranygyűrűbe foglalva. Szeplőtelen szívem elnyerte tőle a legnagyobb kegyelmet, amit, mint nő kaphat e világon. E példát én adom, az újjászülető világnak, mely oly régóta vár, hogy igaz életre keljen.
Feszült e világ. Feszült az emberiség. Szíve fájdalmában megfeszült. Terhet cipel, mint meg nem érdemelt balszerencsét, ki nyakába vette e világ baját. Engesztelők lelkes gyülekezete kéri, hogy a Világ Győzelmes Királynője, eltapossa a kígyó fejét. Hozzon magyarokra békét. Úgy tűnik, mintha lelkében nem hallaná senki, ezért fontos sugallatot közvetítek, Fény Angyalaként, üzenetét hozok tőle.
*

A Küldetés

Ebben a bennem élő Istennői tudatomban már tudom a dolgomat, hogy mit kell tennem.  Most értem meg a jelenlegi legmagasabb tudati szintemen az egységet, mi a polaritás, – sötét és fény, – és, úgy érzem, hogy a kettő együtt, egymást egyensúlyba hozva képes újrateremteni a világot.
AZ ÉLHETŐ ÉLETET értelmesen szemlélve: Nem az a lényeg, hogy mást akarunk, hanem az, hogy a legtisztább szinten kiegyenlítsük, és felemeljük mindig az adott ügyet a lehető legmagasabb minőségre. Tágul az Univerzum, ezért nekünk is ki kell tágítanunk a tudatunkat, új eszmék felé. Alacsony tudatállapotban egy gondon való rágódás felül sem ér egy, a legmagasabb tudatállapotban meghozott döntésig. Ez utóbbi az Isteni megoldás.
Az „Oszd meg és uralkodj!” az egyoldalú sötét szétválasztó, romboló elve. A Szeretet és Fény tudásának összetartó éltető ereje abban van, hogy:
Az légy, aki a legmagasabb szinten lehetsz, magadat adva a közösség minden szintjén. Mutass példát felebarátodnak, szeresd feltétel nélkül. Ez a tudat, és amit adsz, kivetül a morfogenetikus mezőre és újra teremti, generálja a pozitív hatásokat. Szétszórom, amim van, az elvetett magok megszaporodva kikelnek. E példát mi adjuk, együtt, a felemelkedett tudatú, tiszta lelkületű magyarság. Ettől lesz jobb a világ, és ez a világ vár ránk. Érzitek?
Ezért jelen helyzetünket tekintve: Amit elvettek, azt vissza kell szerezni. Egyet akarunk. Női energia lép az eddigi egyoldalú férfias irányítások mellé, melyek egységbe rendezésével megteremtődik az Isteni válasz, az Isteni megoldás, ami a magyarság küldetésének közös felvállalása. Az engem ért veszteség úgy a hazámé is, és minden visszajár, mindahányunknak, úgy, mint a szeretet és tudás népének. Minden, a szabadságunk, ami eredendő születési jogunknál fogva a miénk, amiért megdolgoztunk, megküzdöttünk valaha is, az igazságosan visszajár, mindenkinek. Készen állunk? Ráébredünk végre, és figyelembe vesszük a nemzetek közötti erőviszonyokat is, és mindenki szolgál a maga erőssége szerint. Így igazságos, miközben senkit nem ér veszteség. Tehát röviden nem ellene küzdve, hanem vele közösen teremtve. Élni és, élni hagyni. Ezt figyelemmel kísérve levezetem közben a Tudatváltást, a hozzám csatlakozó társteremtőkkel, a teremtés három szintjén, és e pálya kiegyenlítődik végre kiterjedve akár az egész Földre, nem másra, mint a győztesek pályájára. Együtt hozzuk a HÍD programot. Minél többen csatlakoznak, annál többen támogatnak, miközben letisztul végre az ördögi program, mert felváltja az Isteni Terv, a Tudatos embereknek – Istenember tudat minőségű Férfiaknak és Nőknek – köszönhetően, akik békében és harmóniában teremtenek végre, úgy saját magukat szolgálva, mint az emberiséget.
*

Ősrobbanás

Eljön a pillanat, amikor az Isteni minőség felébred az emberben. Eddigre már számtalan próbát kiállva teljes tudatában van kilétének, szabadságában határtalan boldogság és szeretet forr benne, amit nem akar magában tartani. Teremteni képes vele, ezért az ősrobbanást megélve elkezdi érezni, hogy nem képes mást, csak adni, adni és adni, mind önmagát, ami benne rejlik, amitől határtalanul gazdag. Szeretetét árasztva, fényében fürödve átérzi, amint csak tágul, mint a világegyetem, miközben felrémlik benne, hogy: de hiszen nincs is sötét, én vagyok a Fény, a Szeretet, az egész világ egy velem, ami engem védelmez, mert minden honnét a szeretetet kapom vissza. Ebben a tudatállapotban az alvó emberek, érthetetlenül néznek ki a fejükből, hogy, hogy tud ez a nő ennyit nevetni, miközben oly fárasztó számukra a lét. Komolyan mondom, sok vagyok nekik, ragyogok, miközben én mindent átlátok, olyan egyszerű minden, mert nincsen gond, ami pedig adódik, könnyedén megoldható. Aztán aki felébredve elkezd követni, ez a két energia összeadódik, ja, hát az maga a mennyei csoda. Azt is tudom, hogyha tömegével ébrednek a lelkek, mily csoda teremtődik az egész emberiség által. Eltűnnek a félelmek, nem kellenek határok, mert a szeretet határtalan. Csak az a HÍD, a lelkiségünk számít, ami az élő forrással összeköt bennünket, vagy legyen az kelet, vagy nyugat, észak, vagy dél. Minden ember egyenlő, mert a szeretetben nincsenek korlátok, a bennünk lévő FÉNY határtalanul árad, világokon át. Mint a termékeny Arany Folyók, melyek az Életet Éltetik, mi vagyunk azok, egytől egyig.
*

Mesébe illő SZER-t teszek rá, hogy

… na ez az igaz happy-end. Minden jó, ha a vége jó! Eddigre ki-ki Istenférfivé és Istennővé emelkedett lelki tudatállapotában, harmóniában a legtisztább teremtői forrás szellemiségével. SZER-etetben az Istenférfiak meghódították az Istennők szívét, az Istennők választottak, és ki-ki visszatért boldog egyetértésben a Szeretet és Fény forrásához, ami nem más itt a Földön, mint a szeretetre képes ember szíve mélyén diktált Isteni Igazság szikrája, tiszta lelke szabadságában a hazatalálás. Ezzel a lelkek elfoglalták méltó helyüket, e szellemiségben végbe ment a lelkek jogos honvisszafoglalása. Eredendő származási születési joguk okán. Aztán, ha újból kétségbe esik valamely teremtői páros, akkor könnyen megeshet egy félelembe eső kitaszíttatás a paradicsomból. Ezt a tudást ismerve jusson eszedbe az Isteni megoldás: A legfontosabb a Szeretet, ez a legnagyobb kincsed. E Fényeddel, határtalanul gazdag vagy, boldog Isteni Ember, mint Férfi, és mint Nő.
Isten hozott Bennünket, mint e Földi Mennyország megteremtőit. Együtt beléphetünk végre az Aranykor kapuján. Utunkra találva a Teremtő örök mennyei áldása kíséri szeretetre képes nemzetét.
***
 

ÉGI JEL

 
Kárpát-Hazánk fénylőn
Felragyog az égen,
Mint szívekben újjáéledő
Szeretet nemzete.
Arany Atyánk újjászületvén,
Pihen Isten Anya ölén,
Annak koronája fehérlik,
Koronás hegy felett.
Megvédve újjászülető
Magyar nemzetét,
Mert hívó szóval kérte Őt,
Életre keltve Istennőnk.
 
***
  
Folytatása következik.

 

6 Comments

  1. Pingback:LÉLEKHONFOGLALÁS 2.2 – ÉLŐ FÖLD - Tudatos Társadalom

  2. Horváth Jánosné

    Csodálatos zenét indított el bennem amit itt olvastam “felületesen”. Sokszor vissza kell térnem ide.!Most is a lelkem vezetett erre az oldalra .Nézegettem az Őcsényi programot, minden idegszálammal éreztem a elhívást. Első-második ránézésre az fogalmazódott meg bennem, hogy nem tudok ott lenni,nem tudom átélni az élményt. Valami ERŐ ceruzát, papírt fogatott velem, szelektáltam a programok között. Ennek utána tudok nézni az interneten, ezt élőben szeretném átélni, ezt talán tv-s közvetítésben is megtapasztalhatom.Így jutottam el oda, hogy két napijegy ára pénzáldozatot kell hoznom, és a döntéshez is eljutottam, hogy meghozom. Ezután jutottam el a LÉLEKHONFOGLALÁSHOZ. A fent említett zene mellett a lelkem is itt táncol bennem. KÖSZÖNÖM ! ÁLDÁSOM !

  3. Pingback:BEJELENTÉS - LÉLEKHONFOGLALÁS - Tudatos Társadalom

  4. Pingback:MAG Tudás – Lélekhonfoglalás - Tudatos Társadalom

  5. Pingback:LÉLEKHONFOGLALÁS 2.4 – Sólyomvár - Tudatos Társadalom

  6. Pingback:LÉLEKHONFOGLALÁS 2.1 - Fényhozók - Tudatos Társadalom

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..