Holonok és Mémek

Az ember, mint holon

Arthur Koestler nyomán Ken Wilber és más pszichológusok – az integrálpszichológiai és a spiráldinamikai irányzatok követői – állítják, hogy „a valóság nem dolgokból és folyamatokból áll, nem részekből vagy egészekből, hanem részegészekből, más néven holonokból. A holon az elménknek a világ modellezésére, az emberi tudat általi mélyebb megértésére szolgáló – konkrét tárgyától, és megjelenésétől független – fogalmi alapegysége: „magyarul” részegész. E modell szerint a világ lényegében azonos alaptulajdonságú struktúrákból áll, amelyek egyidejűleg autonómok és egymással együttműködők, másrészt – fejlődésük során – vagy meghaladják önmagukat, vagy feloldódnak és elenyésznek.

Az ember és szerveződései, társadalma szintén holonok, együtt pedig holon-hierarhiát, un. holarchiát (Wilber) alkotnak. Az egyének legkisebb hagyományos, önreprodukciós egységének a családot tekintem. Emellett más – egyénekből álló – holarchikus „felmenők” pl. akár egy társasházi vagy faluközösség, egy hobbi kör (pl. bélyeggyűjtők vagy amatőr focicsapat), egy vállalkozás, egy szakszervezet, egy települési önkormányzat, egy ország, egy államszövetség (pl. az Európai Unió vagy az USA), a kontinensek, végül pedig az egész emberiség alkotják az emberi holarchiát.

Ezeknek a strukturált embercsoportoknak sok – „felfelé” haladva egyre számosabb – funkciója, tulajdonságai vannak, mi most néhány, önkényesen kiválasztott aspektusukat vizsgáljuk meg vázlatosan:

  • a létrehozás-csatlakozás,
  • a működés,
    • feladat kitűzés
    • feladat végrehajtás
  • a működési hozzájárulás és
  • az elfogadhatatlan viselkedés szankcionálása

kérdéseit.

A működés aspektushoz rövid megjegyzést kell fűznöm. Megállapítva, hogy minden emberi holonnak valamilyen feladata, funkcionális rendeltetése van, mindegyik szint esetében értelmezni kell a feladat kitűzés (feladat megfogalmazás, információgyűjtés, megoldási lehetőségek megtalálása, döntés mint választás a lehetőségek közül, tervezés, feladat kiadás, végrehajtás ellenőrzés, feladatok módosítása-újraértelmezése) és a feladat végrehajtás részfunkcióit. A holonokon belül harc folyik a feladat kitűzés és -végrehajtás jellegéről és módjáról. Alapvető különbségek vannak a domináns és egyenrangú / hierarchikus és heterarchikus / autokratikus és demokratikus struktúrák és működési módok között.

Aszerint, hogy az emberi holon a „wilberi létra” mely fejlettségi fokán áll, a működés „technológiája” különböző lehet:

  • hímsoviniszta férj – erő-én – 3. szint
  • „elosztási agresszó” (pl. egy gyarmatbirodalom) – 4. szint
  • versengés (kapitalizmus) – 5. szint
  • együttműködés (ökofalu) – 6-7. szint

Azt állítom, hogy a legegyszerűbb struktúrák alapelvei és gyakorlata a magasabb szintek számára is mértékadó; ezek „felfelé” történő átörökítése az emberi holarchia jó, azaz harmonikus, azaz az erőforrásokat a legkisebb mértékben pocsékoló (disszipáló) működésének szükséges és elégséges feltétele. (Tehát a fordított állítást is igaznak vélem: Amennyiben az emberi holon bármelyik szinten nem viszi tovább, elveszíti valamelyik korábbi lényeges jellemzőjét, az a holarhcia torzult, diszharmonikus, a lehetségesnél „költségesebb” működéséhez – végső soron –, működési zavarához vezet.

Azt állítom, hogy az emberi holon szintjei izomorfak (azonos alakúak, strukturálisan és funkcionálisan egymásra leképezhetők).

A család

  • A család, mint reprodukciós egység, mint egy férfi és egy nő kapcsolata – normális esetben – két egyenrangú fél egybehangzó döntésének eredménye, amelyet szerződés formájában rögzítenek (ráutaló magatartással, szóban vagy írásban J). A megszülető utódok – normális esetben – automatikusan a család tagjaivá válnak.
  • A viselkedést a családalapító férfi és nő egymás közt kialakított (rosszabb esetben kiharcolt) megállapodásai, szokásai szabályozzák; a „családi szerződés”.
  • A működéshez, az család anyagi létéhez ugyancsak szóbeli vagy írásbeli (pl. házassági szerződés) szerződés alapján járulnak hozzá a felek. A harmonikus működés elengedhetetlen feltétele a családtagok egymás iránti empátiája, szolidaritása;
    • a még keresőképtelen vagy beteg gyermekek eltartása a normális család kötelessége,
    • a gyerekek taníttatása egyfajta befektetés a család jövőjébe
    • több generációs családok esetén a már önálló megélhetésre képtelen idős szülők anyagi támogatása
  • Amennyiben a családi szerződés tartósan nem működik, az általában az alapítók válásához, esetleg a gyerek kitagadásához vezet(ett)

 Faluközösség, hobbi-kör, vállalkozás, önkormányzat, állam – egyének közvetlen közösségei

  • A csatlakozás (létrehozás) csatlakozási szándék regisztrálását követően az egyénnel itt is – legalább de facto – szerződés köttetik vagy valamely esemény által (az adott országba születés), ráutaló magatartással vagy írásban (csatlakozási/belépési nyilatkozat, munkaszerződés, állampolgárság). Különösen fontos hangsúlyozni a bármilyen szerződés létrejöttének alapvető feltételét; a két fél – szervezet és egyén – egybehangzó szándékát. Ha a szervezet nem akarja tagjává fogadni az egyént – ami a szervezetnek a szuverén döntési szabadságából eredő joga –, a szerződés nem jön létre.
  • A viselkedést
    • részben közös kulturális programokközös érdeklődés, együttélési szabályok, szokások, az erkölcs és a jóízlés követelményei,
    • részben dokumentumok (alkotmány, jogszabályok, rendeletek, szervezeti és működési szabályzat – SZMSZ, stb.)

szabályozzák.

  • A szervezet működéséhez való hozzájárulás adók, tagdíjak egyéb befizetések formájában történik (pl. a munkavállalók a bérének egy jelentős részét a vállalkozó visszatartja, részben a vállalkozás költségei, adókötelezettségei, részben a saját nyeresége számára.
  • Az egyén „hibás” – a szervezet deklarált működésével össze nem egyeztethető – működésének szankcionálása
    • enyhébb formájában – konszenzusos megoldás, fegyelmi felelősségre vonás, pénzbírság,
    • súlyosabb formájában eltávolítás – felmondás, kizárás, büntetőjogi felelősségre vonás, stb.

Szövetségek – szervezetek által alkotott szervezetek

Ezek a holonok is, mint saját tagságuk és vezetőik által irányított, élő entitások a négy aspektus vonatkozásában ugyanazokat a lényegi jellemzőket mutatják, mint az egyének által alkotott szervezetek:

  • A szövetségalakítás/csatlakozás egyenrangú résztvevők megállapodása még akkor is, ha az egyes szereplők gazdasági és politikai súlya, érdekérvényesítő képessége eltérő. Az természetesen az adott szövetség „alkotmányától” függő kérdés, hogy a „jövevényt” teljes konszenzussal, minősített vagy egyszerű többséggel fogadják-e be, illetve, hogy működik-e a vétójog intézménye.
  • A működés feltételeit – a tagok jogait és kötelességeit – a csatlakozási és egyéb szerződések tartalmazzák.
  • A működési hozzájárulást – általában – a közteherviselés valamilyen közösen elfogadott algoritmusa alapján fizetik meg a tagok.
  • A deviáns viselkedést a szervezet egyre súlyosabb szankciókkal – végső soron kizárással – bünteti.

 Az emberi társadalom, mint memetikus rendszer

A miméma – utánzás (görög) szóból származtatott mém fogalmat Richard Dawkins angol etológus, biológus vezette be „Az önző gén” című 1976-ban publikált könyvében. Dawkins meghatározása szerint a mém a kultúrát alkotó gondolatok átadási egysége, az emberi kommunikáció információs „kvantumja”. Dawkins felvetette azt a lehetőséget is, hogy az evolúció-elméletet kiterjesszük az emberi kultúrára is, azaz a mém szót – a gén analógiájára – a kultúra másolható és másolandó alapegységeinek jelölésére hozta létre.

A memetika – mém-tudomány – a mémek előfordulásával, tulajdonságaival és terjedésével foglalkozó, napjainkban alakuló tudományág. Számos kulturális elemről feltételezik, hogy mémként viselkedik, vagy mémként viselkedő elemek strukturált, rendszerszerű halmaza. Így például:

  • ideológiák, vallások, vallási szertartások,
  • mítoszok, legendák, babonák,
  • népmesék, népi mondások, népszokások,
  • társadalmi, családi, szülői „tanítások” – önkorlátozó hiedelmek,
  • oktatási anyagok, művészeti alkotások,
  • médiatartalmak (hírek, reklámok),
  • technológiák,
  • gyógymódok,
  • divatok,
  • viccek,
  • slágerdallamok.

Véleményem szerint az ember holonok izomorfiájáért

  • időbelileg – nemzedékeken át a nyelvi és kulturális múltat örökítve,
  • térben – az azonos kultúrközegben, de más-más területen élő hasonló funkciójú szervezetek azonos/hasonló viselkedését előidézve, és
  • a holarchiában – különböző funkciójú és szervezeti szintű holonok hasonlóságáért (lásd a korábban vázolt 4 aspektust)

döntően a mémek, mint egymás számára közvetített elemi és/vagy összetett tudáscsomagok a felelősek. Egyben az emberi holon kötőanyagaként, malterjaként is funkcionálnak: a közös tudásról, mindnyájunk számára ismerős szimbólumokról (de: közös tévedéseinkről és előítéleteinkről) tudjuk, hogy együvé tartozunk.

 

Gödöllő, 2017. június 15.                                                                Grafjódi László

2 thoughts on “Holonok és Mémek

  1. Varga Angéla Reply

    Nekem is tetszik Grafjódi László írása is, és Pataki Antal hozzászólása is.
    Amikor először olvastam máshol arról, hogy a MÉM az az agyban leképeződő kép, amely önmagát reprodukálva tovább képeződik, az volt az első reagálásom rá, hogy a tudatállapotok szintjétől függ a hatása. Az általános emberi gondolkodás teremti ezt az akár kirekesztő, megosztó társadalmat, ami azt tükrözi, hogy az emberi gondolkodásokat általánosságban az ego irányítja.
    A társadalmat tekintve szembesülhetünk azzal, ami. Mivel nem tetszett akkor sem a külvilág, bennem válaszként megszületett a GÉM. A GÉM-et a szívvel gondolkodni képes ember reprodukálja, amely képi kivetülést a külvilágra, a Tudatos Ember, Isteni Én-je vezéreli. Ahol megjelenik a társadalmi szerveződés ez elengedhetetlen mozgatórugója, ott hatékonyan képes az Ember Szerves Társadalmat teremteni.
    Szívesen együtt dolgozok a GÉM elterjesztésében azokkal, akik fogékonyak a nézetemre, amelyet tiszta szívem vetített ki.

  2. Pataki Antal Reply

    Nagyon tetszik az írás, köszönöm! Én -szintén Wilber után- az emberiség legalapvetőbb holonjait így azonosítottam be: ember-család-helyi közösségek-nemzet- (földi)emberiség. Nagyobb léptékben, társadalomszervezési célból ezek felismerését nagyon szükségesnek tartom, mert most mindegyik szét van verve. A szerves társadalom megvalósításához talán a nemzettudatot lehetne a legkönnyebben egy jobb irányba fejleszteni. Ha van nemzettudat, akkor felébred a nemzetállam létezésének a szükségessége, ugyanis egy jól működő nemzetállam tudja a saját részeit (az őt építő holonjait) oltalmazni.

    Ha még nem olvasta volna, akkor a szíves figyelmébe ajánlom ezt az írásomat: http://wwwww.szervestarsadalom.info/szerves-tarsadalom/tisztazo-irasok/45-mit-jelent-az-hogy-nemzetben-gondolkodni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.