Hosszú évek óta talán a legérdekesebb anyagával jelentkezett a Magyar Hírlap, amikor csütörtökre virradó 1 óra 11 perckor közzétették ezt az interjút Roxana Tudorral, a magyarrá változott román nővel.
A Bukarestben élő, Olténiában született reklámmenedzsernek nincsenek vér szerinti magyar felmenői, mégis teljes átéléssel beszél arról, hogy magyarnak érzi magát.
A fordulat akkor történt, amikor 35 éves korában, 2015-ben ráesett egy könyvespolc. Így vallott erről:
“Korábban nem szimpatizáltam a magyar kultúrával, magyar szóval se nagyon találkoztam. Aztán egyszercsak rám zuhant egy könyvespolc.”
Nagyon nehezen gyógyult, szörnyű fájdalmai voltak, de kínját enyhítette Zámbó Jimmy egyik dala, amit nem sokkal a balesete előtt hallott először véletlenül. És ahogy Jimmy dallamára lábadozott, magyarrá vált. Ha legközelebb Budapestre jut, virágot fog vinni a sírjára, hálából.
Elkezdett magyarul tanulni, aztán fokozatosan felfedezte a magyar ízeket, dalokat és a csíki sört is. Néhány kulcsmondat a nyilatkozatából:
- Fénylik a tekintetem, amikor a magyarságról beszélek – szokták emlegetni.
- A magyarok viszont tárt karokkal és nyitott szívvel fogadtak, úgy bántak velem, mint családtagjukkal. Ez nagyon megindított, olyan jó volt átölelni őket, és könnyes szemmel velük énekelni az Ismerős Arcoktól a Nélküledet…
- Bár a legközelebb Vörösmarty Mihály Szózata áll hozzám, a románoknak egy másik kedvenc versem, József Attila Tedd a kezed című versét szoktam ajánlani.
- Amíg ettem cukrot, odavoltam a kürtőskalácsért, mézeskalácsért, dobostortáért. Nagy kedvencem a Csíki sör is.
- A népviseletek közül viszont a hargitai a kedvencem, varrattam magamnak egyet és büszkén hordom, a születésnapomon ebben mentem dolgozni is. Amire még nagyon vágyom, hogy egyszer magyar állampolgár lehessek, hogy papírom legyen arról, hogy az én népemhez tartozom, az én arany magyar nemzetemhez – erről is írtam egy verset, mint egy honvágytól szenvedő kisgyerek.
Tavaly szeptemberben hasonlóakat mondott egy román lapnak is.
Forrás: !!444!!!
